T.i. mennyire voltatok hangosak szülés közben? 🤔 már ha fel tudjatok idézni a jelenetet 😄

9-es: Kiabálhat, de nálunk nem nézték jó szemmel. Nyilván voltak is, akik kiabáltak az utasítás ellenére (szülőszoba mellett volt a szobám 1 hétig feküdtem benn, szóval hallottam pár szülést). Engem indítottak, nagyon fájt, én nem kiabálni meg ordítozni akartam, csak a kilégzéssel valami hümmögő hangot kiadni. De azt mondták, ne, mert elfáradok. Nyilván ők tapasztaltabbak, láttak már pár szülést, hallgattam rájuk. Utána hoztak egy csajt a szomszéd ágyra, csak függönnyel voltunk elválasztva. Üvöltött mint a sakál. Úgy beszélt a személyzettel, mint a kutyával. Annyira idegesített, hogy el nem tudom mondani. Ráadásul később hozták be és előbb megszült, legszívesebben átmentem volna és megfojtottam volna :D szóval, nyilván senki nem fogja befogni a szádat, de elvileg könnyebb csendben szülni.

Semennyire

Én elég hangosan kiabáltam. Kaptam oxit és hirtelen (kb rá 10 percre, hogy bekötötték) valami brutál durva fajásaim lettek. Nem bírtam csendben maradni. A doki be is jött, hogy "na, mi van már ennyire?". 😂 Mondjuk rajtam kívül talán nem volt senki vagy max 1 nő. Az ajtó is nyitva volt egészen addig amíg rá nem zendítettem, de csak 3/4 óra volt az egész. Hamar lezavartuk.

Az egesz emelet hallotta, hogy szulok, tegyem hozza, nehez, traumatikus szulesem volt.

Nekem könnyebb lett volna, ha nyögdécselhetek, de minden pisszenéskor rámszóltak, hogy maradjak csendben. (egyedül voltam a szülészeten) Engem nagyon zavart. Kitoláskor egy hang se jött ki a torkomon, ott már tényleg minden porcikámmal a szülésre koncentráltam, de nekem ha fáj valami akkor úgy érzem, hogy a jajagatással ki tudom magamból adni és ez a vajúdás utolsó fél órájában nagyon jól jött volna.

Vajúdás közben elég hangos voltam, pedig tudni kell rólam, hogy amúgy csendes, visszafogott típus vagyok, a fájdalmat is csendben tűröm máskor. Kitolásnál talán már nem voltam hangos, bár nem teljesen emlékszem. Én nem tudtam volna csendben lenni, szerencsére mondjuk senki sem szólt rám. És amúgy nekem is hosszú, nehéz szülésem volt.

Én jajgattam mert nagyon fájt 🙄 a végén elnézést kértem a dokitól és a szülésznőtől, hogy hangos voltam, és azt mondták hogy egyátalán nem voltam az. Én azt hittem igen, mert azt terveztem, hogy majd síri csendben leszek, de ez tényleg más tudatállapot 😅

Az elsonel nem volt erzestelenito, total onkivuleti allapot. A masodiknal azert kiabaltam h azonnal adjak be a gerincembe:) utana mar jobb volt es csend lett:D

Felőlem kiabálhat, de azért szerintem sokszor vissza tudná fogni magát a legtöbb kiabálós ha akarná. Az ordenáré trágárkodás meg aztán tényleg nem indokolt, attól senkinek nem lesz könnyebb. Létezik önuralom is a világon, nekem is mocskosul fájt, burokrepesztés után én is tudtam volna ordítani, mégis tudtam viselkedni, nem akartam, hogy engem hallgasson a fél kórház, hogy na szülök. 3, 2, 1... Lehet lepontozni. :)