Mi vár rám a császármetszés után?

Erről jut eszembe a vérhígító inekcio. Azt otthon is szúrni kell még. Ha nem bírod a tűt, keress valakit aki be tudja adni

Ne legyél berezelve! Édesanya leszel, végre találkozhatsz a kisbabáddal, akit 9 hónapig hordtál a testedben! Ez csodálatos! Nincs mitől félni. Azt tisztázd a kórházban, hogy van-e lehetőség aranyórára a császár után, van-e lehetőség roaming-inre, mennyire erőltetik a szoptatást. Akármilyen válaszokat kapsz, de pánikolj, minden verziónak megvannak az előnyei. Nekem közvetlenül műtét után bekötötték intravénásan a fájdalomcsillapítót. Amikor annak is kiment a hatása, Cataflamot kaptam. Így csak minimális fájdalmam volt. Ami tényleg fájt, az a szülés utáni utófájások. Az első felkelésben gyógytornász segített, ő adta az instrukciókat, hogyan kell helyesen felülni, felállni, Wc-zni. Szintén gyógytornásztól tanultam rehabilitációs légzőgyakorlatokat.

Vérhigitos szurit otthon még 10 napig szurni kellett. Na igen, ez is elég rossz, mert én nem bírom az injekciókat, úgyhogy én kerítettem ehhez segítséget, aki beadta. Ráadásul úgy tudom minden nap kb hasonló időpontban kell beadni.

15 igen. 1-2 óra eltérés lehet csak benne. Nekem 5 napig kellett a kórházban maradni.

Kórház függő. Magánban császároztak, amíg a műtét tartott a gyerek az apjával volt, mikor engem kitoltak odaadták, betoltak a szobánkba, behoztak volt valami böhöm görgetős gép, a vérnyomásomat nézgették vele meg ilyenek. Infúziót kaptam, a szülésznő sokat volt velem, segített inni szívószállal (amúgy poén, hogy ott volt a férjem, anyám, még se jutott senkinek eszébe, hogy megitasson, de a szülésznőnek igen. :D ) mikor kezdett fájni, akkor jobban tolta neki az infúziót, én úgy szenvedtem, mint a kutya, délután háromra elhasználtam azt a mennyiségű fájdalomcsillapítót, amire gondolták, hogy arra a napra elég lesz. :D Közben jött a szoptatási tanácsadó, hogy mellre tegyük a babát, hát ezzel iszonyat sokat szenvedtünk, szerencsétlennek sehogy se sikerült, a végén hozott fecskendőt, mert nagyon sajnálta szegényt, hogy ne maradjon már le arról, hogy rögtön hozzájut az előtejhez és óvatosan fejt belőle (amire mondta, hogy nem nagyon lát ilyet, hogy milyen sok van úgyhogy nagyon örültünk jaj de jó) és megmutatta, hogy fecskendőből, hogyan tudom a kisujjam mellett megetetni. Aztán egy idő után csak sikerült neki szopni is. Ezzel egy rakás idő elment. Utána elvitték felöltöztetni, aztán addig engem a szülésznő felállított (gyógytornász segítségével) és megmosdatott a zuhanyzóban, segített felöltözni is. Hát én alig bírtam felkelni, meg elmenni odáig. De én úgy összességében sokat szenvedtem a mozgással. Végül készen lettem, a babát visszahozták, aztán egyszercsak elkezdtek távoliak lenni a hangok és feketedni a világ, mondtam a férjemnek, hogy el fogok ájulni, azonnal csengessen (én nem tudtam volna) szaladtak be, aztán mit tudom én mit csináltak velem, de nem ájultam el, nyitották az ablakot, hogy legyen friss levegő, valaki felvette a gyereket is, mert az meg ordítani kezdett... aztán utána hozták az ebédemet, ami ilyen kicsit diétás volt a műtét miatt, de úgy örültem mint majom a farkának. Én nem is értem, hogy más hogy képes ezt túl élni, minden tiszteletem! Pl. ha magam vagyok, akkor simán mikor rosszul lettem elájulok és ki tudja mikor találnak meg. Egy az, hogy nem lehetett volna ott a család, hogy csengessen valaki, mert én nem tudtam volna, de ha tudok is, se biztos, hogy azonnal ott terem valaki, mert nem lett volna annyi személyzet (pl. csak én szültem aznap eleve) Azóta minden császáros ismerősömnek mondom, hogy hogy érdemes kimenni az ágyból, eddig mindnek jól jött, mert ilyeneket hallok, hogy odaállnak, hogy keljél fel, aztán magad vánszoroghatsz zuhanyozni is, senki le se szar. Biztos van, aki könnyen veszi, nekem nagyon gáz volt.

18 nem kell túldramatizálni. Sima szules után kétszer ajultam el verveszteseg miatt. Elég hamar megtaláltak 😀🤪

Mozogj sokat már ahogy levisznek osztályra! Sétálj, menj amennyit csak bírsz! Nagyon fog fájni a tüsszentés is, nemhogy a felkelés, de hidd el, minél többet mozogsz, annál hamarabb jól leszel. Tőlem elvitték a babámat a folyosó másik végére, így mihelyst levittek osztályra, már mentem is utána. 1 nap sokszor jártam meg a folyosót, plusz szinte egész nap mellette ültem. Fájt, (mondjuk a lelki fájdalom nagyobb volt, ahogy szúrják a babámat, és nem adják oda) de ennek köszönhetően 6 nap múlva én már az ég világon semmit nem éreztem. 6 nap múlva otthon felmostam, wc.t takarítottam, mosogattam, és nem fájt egy kicsit sem a sebem. Fájdalom csillapítót csak az első nap kértem.