Kinek mikor indult be szülés után a nagy, mindent elsöprő anyai, feltétel nélküli szeretet a baba felé?

A kisfiamnál (első baba) a 3. hónap tájékán. Egyfajta meghatározhatatlan szeretetet, féltést az első pillanattól kezdve éreztem, sokat szopizott, folston kézben akart lenni, máshogy állandóan sírt, tehát éreztem, hogy ennek a kis emberkének a jóllétéért én felelek. Viszont pont amiatt, hogy letehetetlen baba volt az első 3 hónapban, ugyanis szinte levegővétel nélkül sírt, irtó nehezen viseltem az igénybevételt, nem alvást, szinte féltem egyedül maradni a babámmal. Akkor nem éreztem még azt a szeretetet, aggódtam is emiatt. Végül 3 hónapos korában véres hasmenéssel kórházba került, ahol tejfehérje-allergiát állapítottak meg Nála. Nonstop sírt. Akkor esett le, hogy vszleg állandó fájdalmai voltak. Kb. 10 nappal azután, hogy tejmentes étrendre fogtak (hogy kiürüljön a tejemből az állati tejfehérje), egyszer csak kacagni kezdett a kisfiam (addig sosem nevetett, pedig hányszor próbáltuk a férjemmel megnevettetni, hátha abbahagyja a sírást, nyűglődést), a férjem rendületlenül bohóckodott Neki. Én akkor, a fiunk első kacagását hallva összeomlottam: három hónapnyi kudarc, aggodalom, fáradtság, félelem bukott ki belőlem. Akkor ott a kacagását hallva valami olyan mennyei szeretet járt át, hogy így utólag azt mondom, akkor ott "újraépült" közöttünk az a bizonyos láthatatlan köldökzsinór. Eszméletlen, kimondhatatlan szeretetérzés volt. Ahogy most erről írok is potyognak a könnyeim, az életem meghatározó pillanata volt. Akkor váltam anyává. Most 7 éves ez a kisfiú, akivel a mai napig nagyon élénken él az a bizonyos láthatatlan köldökzsinór. Sosem múló, mindennél erősebb szeretet, bármikor az életemeg adnám Érte, ha ezzel Rajta tudnék segíteni. Hál' istennek makkegészséges iskolás kisfiú, maga a csoda!

A kislányommal (második baba) sokkal hamarabb kialakult a csodálatos kötődés. Őt már jól esett ringatni, kézbe venni, magamhoz ölelni (bár Ő jóval könnyebb eset is volt), Vele már olyan természetesen jöttek az érzések, mozdulatok. A fiammal mindenért meg kellett küzdenünk.

Most várjuk a harmadikat: alig várom, hogy megölelhessem! 7 év után, két gyermekkel már érzem magam olyan magabiztos anyának, hogy tudom, jönni fognak az érzések. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem biztos, hovy azonnal lesz meg a mindent elsöprő szeretet, hiszen ennek a kialakulását annyi minden (akár rajtunk kívül álló tényezők) befolyásolhatja, hátráltathatja. De már bízom magamban!

Olyan 6 hónap után.

Ahogy elkezdett forogni, kúszni, mászni, ülni akkor már jobban tudtam vele mit kezdeni. Nem is tudom hogy mondjam lehet csúnyán hangzik de itt kezdtem el érezni hogy ember. Előtte olyan semleges érzéseim voltak.

Azóta Ő jelent mindent 🤗

Nekem olyan 2-3 hónap kellett. Bár nem lehet ilyen konkrét időpontot mondani, mert ez fokozatosan jött, nem hirtelen.

Én nagyon szégyellem, és nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy nekem nem ment egyből, pedig nagyon várt és vágyott baba volt. De iszonyúan kimerültem a szülésben, és az első hetekben. Szinte semmit sem aludtam 2 hónapig, szóval csak zombi üzemmódban elláttam őt, nem volt energiám másra.

Úgy igazán 3 hónapos kora után kezdtem élvezni a vele töltött időt.

16-os, ne ostorozd magad a média által sugárzott instant cukormáz miatt!

Minden fajta szeretet és kötődés lehet eltérő ütemű, ahogyan a saját férjünket-párunkat sem feltétlenül úgy szerettük meg hogy belénk csapott a villám, és máris jöhet az ásó, kapa, nagyharang. Sőt, vannak olyan párok, akik egymás idegesítése közben jönnek rá, hogy valójában zsigerileg rezgésbe jönnek egymástól.

A baba a család egy ugyanolyan ÚJ kapcsolata, mint bárki mással, és a robbanásszerű szerelem mellett az idegenség érzése, és a lassú ismerkedés is teljesen normális. Személyisége szempontjából a baba valóban egy idegen, és ugyanúgy idő megismerni, mint egy új barátot, legfeljebb van némi hormonális rásegítés szüléskor, amit bőven tudnak befolyásolni a szülés körülményei, tekintve, hogy például a stresszhormon erős termelődése a szervezetben gátolja az oxytocin termelődését. Ilyenkor kompenzálunk "íkúból". Ezeket szerintem méteres betűkkel kéne kiraknina szülészet falaira, annyi baba-mama kapcsolat indulását könnyítené meg...

Szerintem senki nem érez ilyeneket. De tényleg ez egy nagy társadalmi kamu. "Imádom", "ő a mindenem", "nem tudtam abbahagyni a sírást, annyira szeretem", "mindenr elsöprő szeretet" - ilyen érzések nincsenek a földön kb.

Én elégedett vagyok azzal hogy lett gyerekem, aranyos, sokszor kreatív feladat és intellektuálus élmény nevelni, van hogy elmosolyodunk rajta a párommal ha cukin alszik, mindent megteszünk érte, hogy értékes tagja legyen a társadalomnak.