Ti jó vagy rossz emlékként gondoltok vissza a szülésetekre, volt fogadott szülésznőtök és vagy orvosotok?

Életem mélypontja mindkettő. A rossz nem megfelelő kifejezés rá. Volt orvosom és szülésznőm is (de minek).

Én pozitívan csalódtam, azt hittem, sokkal rémesesebb lesz. De attól függetlenül, hogy volt egy kis komplikáció, jó érzéssel tölt el. Lehet, hogy azért, mert nagyon kedvesek voltak a nővérek és a szülésznő nő is. Pedig nem volt fogadott orvosom sem.

Rossz. Volt fogadott orvos, akit nem lehetett elerni az ügyeletes meg telibekakálta, hogy bent vagyok. Így 1napot vajudtam úgy, hogy a kutya rám nem nézett. Utána még 1et, hogy befutott a dokim a vége császár. Azért élem meg ennyire rossznak, mert oké fájt... Mindenkinek fáj, oké szenvedtem. De csak az van meg, hogy meg mutatták a fiam és onnantól kezdve képszakadás. Nem is emlékszek, hogy amikor kihozták ott az első x órában mi történt. A férjem kérdezgettem, hogy milyen volt, miket mondtam ott fél kábultan, milyen volt a gyerek, egyáltalán mi történt. Ez az ami bosszant igazán.

Annyira rossz emlék hogy leírni sem lehet. Nem volt egyik sem.

Mindhárom esetben jó emlék. De nekem szokatlanul könnyű szüléseim voltak.

Fantasztikus élmény volt mindkettő. Volt fogadott doki és szülésznő is.

Volt orvosom ès szülésznőm. Csak pozitív érzéseim vannak.

Hát nekem az első annyira rossz emlék volt hogy utána egy évig sírva fakadtam ha szóba került. A második teljesen jó volt.