Rooming-in kontra "sima" szoba?

Szia!

Egyértelműen az elsőt választanám!

Engem majdnem 3 nap vajúdás után császároztak meg és éjjel-nappal velem volt a baba. Mikor áttoltak az osztályra már hozták is és szoptathattam. Mikor befejeződött a szoptatás elvették és betették a kocsiba, szóval akkor is mellettem volt. A következő szoptatáskor már nem volt hatása az érzéstelenítőnek ezért már tudtam forogni így már nem vették el mellőlem, egész éjjel mellettem aludt, olyan jó volt:) Egyedül csak akkor vették el mellőlem mikor jött a doki vizitre és megvizsgált és akkor mielőtt felkelhettem mert előtte lemosdatott a nővérke alulról. Nekem egyáltalán nem volt fájdalmam, nem volt probléma, hogy ellássam a babát, mindent én csináltam, nem akartam, hogy a csecsemősök fürdessék, pelenkázzák. Mire hazajöttünk már minden flottul ment mintha egész életemben gyerekkel foglalkoztam volna :) Nem bírtam volna elviselni ha nincs velem a bébim. Ahogy előttem is írták, 9 hónapig arra vártam, hogy velem legyen. Lesz még távol tőlem épp eleget, az első napokat mindenképpen Vele akarom tölteni. Szerintem ez így a természetes. Ha pihenni szeretnél még mindig betolhatod a csecsemős osztályra, ott is jó helyen van és az nem szégyen ha betolod. Mikor jöttek hozzám látogatók arra a kis időre én is betoltam és mindenki más is, meg ha éppen nem volt bent egyik szobatársam sem mikor zuhanyozni akartam akkor is bevittem a csecsemősbe. Úgyhogy ez a lehetőség szerintem minden kórházban adott.

Szép szülést! Szia

Utolsó vagyok. Bocsi, de csak utólag olvastam el az összes választ. Gratulálok a babádhoz! Jó egészséget nektek!

Szia

Első szülésem nagyon nehéz volt, még két nap múlva is szédelegve tudtam kimenni a mosdóba, mert annyi vért vesztettem. Elvileg roaming in-ben voltunk, de nem tudtam kikérni, mert annyira rosszul éreztem magam, aztán utólag kiderült jó döntés volt, mert a lányom nagyon nehéz eset volt, már utolsó nap szóltak, hogy nem tudják mit csináljanak vele, mert egyfolytában üvölt. Reggel kiadták, és délig szopott, cicitől nem lehetett távol tartani. Ülni nem tudtam, a hazamenetel is rettenetes volt, mert nem tudtam cicire rakni, és végig üvöltött, aztán hazaértünk, és három hónap kiesett az életemből, egyfolytában szopott, és ha nem akkor üvöltött, a szobából csak pisilni tudtam kimenni. 1 éves koráig kétszer aludt egy nap fél órát, babakocsiban nem maradt meg, mindenhová kézben cipeltem, pedig fél évesen már 12 kg volt. Első hónapjában is már két kilót hízott. Egyszerűen ilyen nehéz eset volt, és mai napig nagyon az.

A fiam könnyen megszületett, amikor már jól éreztem magam akkor kikértem. Tényleg evett és aludt, ahogy mondják a csecsemőkről. Persze én rettegve ültem az ágya mellett még akkor is amikor hazajöttünk, hogy vajon mikor fogja elkezdeni az állandó üvöltést, és cicizést. Bele raktam a babakocsiba is és fura mód abban is el tudott aludni, tényleg mint az igazi kisbabák.

Második alkalommal már mivel egy héttel szülés előtt hagytam abba a szoptatást tejem is belövelt 3. napra és éjjel rettenetes volt, hogy nem tudok akkor szoptatni, amikor a baba kéri, hiszen normálisan otthon is mellre rakja az ember igény szerint, és akkor nem érzi,hogy szét akar a melle durranni. Persze ez második alkalommal volt. Amikor tényleg könnyű, probléma mentes szülésem volt, és a babám is könnyen kezelhető volt.

Első alkalommal pedig ha kiadták volna, nem tudtam volna ellátni, mert annyira rosszul voltam.

Szóval a dolgot úgyis meghatározza lapvetően, hogy milyen fizikai, lelki állapotban van az ember, azt pedig úgyis csak akkor fogod érezni, ha oda kerülsz.

Lehet választani? Ez tök jó. Nálunk nem lehetett, rooming-in és kész. Ráadásul 3 másik anyukával.

Mind a két gyerekemnél nagyon sok vért vesztettem, két napig nem tudtam felkelni. Mégis odatették mellém a gyereket, meg a többi baba is folyton üvöltött. Ha mentem a csecsemősnővérekhez, hogy szeretnék segítséget kérni, mert nem tudom elaltatni, közölték velem, hogy ez nem az ő dolguk, azért rooming-in. Mondjuk második éjszaka az ügyeletes rendes volt, mert begyűjtötte az üvöltő csecsemőket, szóval így is lehet. Aztán mondta, hogy ezt is külföldről hoztuk be, és azért ennek nem így kellene lennie. Valóban az sem jó, hogy 3 óránként viszik oda a babát, de az sem az igazi, hogy a frissen szült anyukának nonstop 4 újszülött üvölt a fülébe. Külföldön ez állítólag úgy megy, hogy anyukával van a baba, de ha pihenni szeretne, akkor a csecsemősnővérek elviszik. Elvileg itt is úgy van, a terhestanfolyamon ezt mondták, csak éppen ezeknek az alulfizetett, leterhelt nővérkéknek ehhez a világon semmi kedve. Adaptáltuk ezt is magyar módra.

Annyit reagálnék az előzőekre, hogy Kecskeméten éjszakára felviszik a babás szobákból a babákat. Nincs őrző, ha ki kell menni a szobából, a szobatársakra és az osztályos nővérre vagy utalva. Pelenkázni neked kell, és szükség esetén átöltöztetni. A hozzátáplálásra elég háklisak, mérni kell a súlyát és ha nem eszik "eleget", tápszert kell adni neki pohárból. Császárosoknak nem ajánlom, mert nincs kapaszkodó az ágy fölött, és így kínszenvedés felkelni belőle.

Nem bántam meg, hogy a babás szobát választottam, bár az ágyon ülve szoptatás miatt szétnyílt a gátsebem :( A kórházi rendszerben és a körülményekben viszont csalódtam.

Első babánál mindenképp SIMA - melybe beviheted a babát ha szeretnéd, de az hogy 24 órában kötelezően veled legyen, nekem nem jött be. Gyakorlatilag megfogalmazva majdnem a babám életébe került.

35-36 fokok voltak (most július) és első babás anyukaként, mindig próbáltam mellre tenni a gyermeket, de nem tudtam hogy nem eszik eleget (ugyanis nem mérték rendesen) és hogy szomjas is (semmit, de semmit nem adtak neki inni, csak egyszer kapott egy kis vizet amit ki is köpött), aznap amikor hazahoztuk, vihettük is vissza 38,5 fokos lázzal, a kiszáradás szélén állt, 5 napig voltunk kórházban, infúziót kapott. Senkinek nem kívánom.

Tudom hogy ez inkább csak a nyári nagy hőségekben jellemző, de én sokat szenvedtem emiatt.

Második babánál: ott már okés a rooming-in, mert tudom mikre kell figyelni.

DE: mindkettő esetben igaz hogy első nap maradjon csak a kicsi a csecsemőszobában, a frissen szült anyuka ki kell hogy pihenje magát hogy figyelni tudjon a babára rendesen.

Én második éjjel annyira szédültem a fáradtságtól és gyógyszertől (fájdalomcsillapító) hogy alig álltam a lábamon, a fiam pedig éjjel 3-kor is még bömbölt és úgy sétálgattam vele a folyosón. Amikor már nagyon nem bírtam, bekopogtam a csecsemőszobába, hogy beadhatom-e picikét, nem engedték.