Manapság annyira ritka dolog, hogy egy babának nem kell tápszeres pótlást adni soha?

Előrebocsátom, nem olvastam el, csak néhány választ. Szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a kórházi gyakorlatnak ebben a témában. Ha valaki szoptatni akar, az akkor is fog, ha elgyengült a második éjjelen, és a baba kapott tápszeres pótlást pár napig. Általában szorgos fejéssel, gondos folyadékbevitellel, csodaszerekkel és hosszú mellrehelyezésekkel telt hetek után adják fel a szoptatást azok, akiknek nem megy. Márpedig pár nap tápszeres pótlás nem akkora világvége, hogy ne lehetne ennyi energiabefektetéssel helyrehozni, és az egész szoptatás fuccsba menjen tőle.

Én az első gyerekem egy olyan kórházban szültem, ahol nap elején kiraktak egy cumisüveg cukros teát, hogy azt nap végére igya meg a baba, és csóválták a fejüket, ha nem itta meg (nem nyár volt, tél közepe). Képzelhetitek... Tájékozatlan voltam, úgyhogy én is adtam neki a teát, mellette szoptatni is próbáltam. A vége happy end, a tejem 4 nap után beindult, és fél éves koráig még csak vizet sem kapott az anyatej mellé.

10 évvel később egy olyan kórházban szültem, ahol annyira szoptatáspártiak voltak, hogy még egy csepp vizet sem kaphattak a babák (nyár közepe), ellenben elvárták, hogy a 3. estére már kezdjen el nőni a baba súlya, különben nem engednek haza (kora este szültem, így a 3. estén 48 órás volt a baba, és össz. 2 és fél napot töltöttünk bent). Ugyanúgy 3-4 nap után indult be a tejem, a babám pedig természetesen nem hízott addig, ők meg csak csóválták a fejüket, hogy nem lesz ez így jó, szoptassak többet, pedig éjjel is óránként mellen volt a baba, és bőven 10% alatt maradt a súlyvesztése. Még fejni is próbáltam, azt a pár milit odaadtam neki cumisüvegből, de akkora tabu volt már maga a cumisüveg is, hogy dugdosnom kellett a szobámban. Végül a hazamenetel előtti este enyhén cukros vízzel megitattam a babát mérés előtt, aminek köszönhetően 10 g hízást mértek az előző naphoz képest, úgyhogy hazaengedtek, itthon pedig tisztán anyatejes volt fél évig. Szóval klassz, hogy tápszerellenesek, de ezzel együtt nagyon magasra teszik a lécet szoptatásügyileg, halálra stresszelve ezzel az anyákat. Ha tapasztalatlanabb lettem volna, tuti összeomlok a szoptatáspárti kórház nyomása alatt. Ráadásul az első pillanattól kezdve rettenetesen fájt a szoptatás, már az első napon kirepedt a mellem, rengeteget sírtam, de csak azt hajtogatták, hogy bírni kell, és igenis tegyem mellre, ahányszor csak tudom. Most azt gondolom, egyáltalán nem változtatott volna a szoptatás sikerességén, ha abban az első pár kórházi napban olykor 3 óra kimarad 2 mellretétel között, hogy ne csavarodjak be a nonstop fájdalomtól, és egy picivel több pótlást kap a baba a tej beindulásáig.

Sajnos nincs megfelelő támogatás az anya mögött, aki biztatja, tanítja, hogyan kell eredményesen szoptatni!

A védőnők és gyermekorvosok nagy százaléka gondolkodás, erőlködés nélkül felírja a tápszert, ha a pici nem hízik eleget. Hiába van bőven teje az anyának, akkor is írja ész nélkül.

Én nem voltam járatos ebben a témában és hallgattam másra, hogy kell a pótlás. Senki sem mondta, hogy tegyem többször mellre és ne mérjem a gyereket. Így 2 és fél hónaposan tápszeres lett a nagyobbik.

A kicsinél nem hallgattam senkire, nem fogadtam el a tanácsokat a tápszerről és a mérleget is visszaküldtem, 2 és fél évig szopott a kisebbik.

Egyeruen nem támogatják a szoptatást és érdemben kevés a tudásuk, hogy segíteni tudjanak.