MIért mondjátok, hogy a szoptatást csak akarni kell?

Bár én tudtam szoptatni, nem volt semmi gondom, se seb, se bimbóprobléma, a babám is tudta mit kell csinálni. Úgy gondolom, hogy nem éri meg a szenvedés, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A babák felnőnek tápszerrel is, persze jobb az anyatej. De nincs jobb annál, mintha az anyuka nyugodt, türelmes, és nem azon szenved, hogy mi van a tejével. A baba is jobban jár, és az anya is.

Én megértelek.

Második babámat várom, remélem ugyanolyan könnyen fog menni a szoptatás, mint az elsővel, de ha nem, az se baj. Nem ettől jó vagy rossz anya valaki!!!!

Amit tettél az példamutató! Viszont vannak anyukák, akik hisztiből, kényelemből, az alakjuk miatt vagy egyéb okból nem szoptatnak. sokan szerintem rájuk gondolnak olyankor, amikor ilyeneket írnak. Én is egy hónapig szenvedtem, tiszta eleven seb volt a mellem, szabály szerűen vérzett, aztán meg olyan kemény seb lett rajta, mint a kisgyerek térdén, amikor elesik. Aztán minden rendeződött, szoptattam sokáig. Viszont sokan ezt nem vállalják be, jajj, sebes, jöhet a tápszer!

Jó egészséget nektek!

Szia! Én is tudom, hogy nem mindig elég az akarat.

Ne vádold magad, és a többi anyuka sem, akik hasonló cipőben járnak.

Mindent megtettél. Szopi nélkül is felnő az a gyerek, egszséges, okos, szép lesz :)

le a kalappal előtted, hogy ennnyi mindent megpróbáltál!

sajnos valóban nem mindig elég akarni! de szerintem igen kitartó voltál, nem adtad fel az első akadálynál!

nagyon anya lehetsz, mert mindent megpróbálsz megtenni ÉRTE, A GYERMEKEDÉRT!!! és ezt nem csak a szoptatásra értem.

lemaradt a jó...

Nagyon Jó ana lehetsz!

Minden elismerésem, én szerintem nem bírtam volna eddig se.

Szerencsére nincs ilyen problémánk. Szóval le a kalappal előtted!

Szia!

Egy gyönyörű 9 hetes kisfiú anyukája vagyok. Én is hasonló gondokkal küzdök, mint Te. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem lesz tejem. A 20. héttől annyi előtejem volt, hogy állandóan folyt, aztán a szülés napján (hajnalban szültem) egyszerűen eltűnt. Megpróbáltam mindent: teák, homeos bogyók, rántott leves, madártej, gyümölcslé, alkohol mentes sör, pihenés... Voltam orvosnál, védőnőnél, szoptatási tanácsadónál. Elméletileg minden rendben van, a pici is szopizna, de napi 20-30 ml/nap/2mell a maximum, amit ki tudok magamból préselni, azt is kb 3-4 órányi fejéssel. Ráadásul a ciklusom még nem állt be rendesen és azokon a napokon, amikor vérezgetek, még azt a kevéskét sem hajlandó elfogadni. :( A családom és az ismerőseim maximálisan támogatnak, én magam is tudom, hogy minden elképzelhetőt megtettem, megteszek, de akkor is ott motoszkál a fejemben, hogy mit csinálhattam rosszul. Erre az érzésre még rá is segít, amikor például a gyógyszerész hölgy a tápszer kiadásakor félhangosan megjegyzi, hogy "Talán jobb lenne szoptatni és nem ilyen sz@rral tömni!". Szóval, aki nem élte át azt amit mi, az fel sem tudja fogni, hogy milyen szenvedésen megyünk át. Szenvedünk nem csak attól, hogy nem tudjuk szoptatni a gyermekünket, hanem néhány "kedves és hozzáértő" embertől is. Mindezekért vígasztal a kisfiam, aki szépen fejlődik, egyre jobban rácsodálkozik a világra és most éppen nagyot nyújtózkodva mosolyog rám a kiságyból! :))

Gratulálok a gyermekeidhez!

Jó egészséget és sok boldogságot kívánok Nektek!

Hú, az utsó tapasztalata a gyógyszerésszel bicskanyitogató!

Egyébként mi is csak fejéssel kínlódtunk. Azért mondják, hogy csak akarni kell, mert megy nekik. Ha nem menne, nem mondanák. Mi meg szégyelljük magunkat, hogy ilyen anyák vagyunk, hogy nem szoptatunk. Mintha nem az lenne a legegyszerűbb megoldás!