Miért kell felemlegeti hónapok múlva is, hogy nem szoptattam?

Nem tud vele megbékélni, nem tud beletörődni.

Talàn én erősiteném benne hogy megbízhato anya vagyok ennek ellenére, gyermekemért mindent megteszek, hogy megnyugodjon,viszont nem biztos, hogy venném erre a fàradtsàgot

Szerintem ennyit,hogy szoptatom a babàt meg lehet tenni,mert ez az optimàlis a csecsemőnek. Igenis többre becsülöm azt,aki hónapokig próbàlkozik és minden csepp tejért megküzd,mint azt aki két hét utàn feladja. Sajnàlom,de ebben a mai öncélú,egoista vilàgban IS ez lenne a normàlis,hogy a gyerek az első nem az én kényem kedve.

Őszintén sajnàlom,hogy nem tudtad szoptatni a babàt, nem ìtéllek el,hiszen nem tisztem,jogom sincs hozzà, úgyhiszem ràgod Te magad érte eleget,ha meg nem,hàt az is a lelkiismeretedre van bìzva.

De hogy a sógornőd egy paraszt az tuti. Leìrtam a véleményem erről mégsem érzem úgy,hogy ezt lépten nyomon màsok orra alà kellene dörgölnöm. Plàne egy rokonnak,akit esetleg bànt is a dolog. Biztos helyre tenném ha legközelebb felhozza a témàt. Nyugodtan teremtsd le,hogy mégis mit képzel magàról. Biztos neki is van hibàja senki sem tökéletes.

"Nem tud vele megbékélni, nem tud beletörődni"

Mibe?? A sógornője egy olyan dologba,amihez semmi köze?

Határozottan mondd,hogy álljon le vagy szoptasson ő,ha annyira profi!

Én az első gyerekemmel szenvedtem, sokat éhezett. A másodikkal már nem. Nem ment, nem vergődtem, kapta a tápszert, nem éhezett, nem sírt mint az első.

Különbözőek vagyunk. Van, aki tényleg hónapokat szenved minden egyes csepp tejért, és van, aki elfogadja, h ez van, vagy akár jobbnak is találja a tápszert.

Nem tudom miért kell ezen lovagolni még hónapokkal később is! Főleg, hogy gyk tényleg semmi köze nincs hozzá.

Én határozottan megmodnanám neki, hogy akadjon le a témáról.