Okozhatott ez bármi "sérülést" a kisfiam lelkében, vagy csak én aggódom túl?

A "lelki sérülést" én ennél erőteljesebb történésre használnám. Szóval a válaszom nem.

Az egy másik kérdés, hogy hogyan történt a szopi vége, és hogy ezt ő és Te hogyan éltétek meg.

Azt írod: "abba hagytam", vagyis nem a fiad döntött így, hanem Te. Ez persze nem probléma, mert nyilván meg volt rá az okod hogy elválaszd, de talán ő még nem így szerette volna.

A gyerekek rendkívül rugalmasak, és mivel a szerető környezetet és a biztos pontot továbbra is Te jelented neki, ezért megbirkózik ezzel a "veszteséggel".

Egyébként ha kész vagy még szoptatni, akkor egyszerűen megoldhatod ezt: felkínálod neki, megkérdezed akar-e szopizni és ha akkor "nemet mond", akkor csak egyszerű nosztalgia volt a fürdős jelenet, ha meg még tényleg igényelné, akkor simán visszaszokik a cicire.

Nekem is volt egyszer egy ilyen esetem. :)

Másfél évig szopizott a kisfiam és 2 éves kora körül egyszer bejött a hálóba,mikor öltöztem,meglátta és ő is pont ilyen cukin kerekitette a szemeit.Elfordultam és ő körbeszaladt rajtam,hogy újra megnézze,közben mutatott a cicimre és azt mondta: "ammi? at kéjem,at kéjem" :)). Hát mondhatom nagyon cuki volt,de nem gondolom,hogy bármi problémát okozott volna ez neki.

Üdv

és biztos, hogy a szopi miatt nézte? 3 hónap alatt azért elfelejthette, szerintem lehet, hogy csak meglepődött, hogy van melled. hisz neki meg az apjának nincs :)

én legalábbis erre gondolnék ennyi idő után ;)

de az biztos, hogy lelki sérülés nem egy mell látványától lesz :D