Nekem is kínlódás a szoptatás, de nekem máshogy, mint az előttem íróknak? Érdemes ennyi anyatejért kínlódnunk mindkettőnknek? Vagy mit csináljak? Mitől lehet?

Mé vissza lehet fordítnai 8minden cseppje kincs), te tudod, hogy akarod-e, vagy nem.

Sok türelem kell hozzá, de nem csak ehhez, hanem az elkövetkezendő 18 évben szinte mindenhez:-))

Cumizavarból kinőtt szopási sztrájk.

Nehéz és hosszú a visszaút, pláne, hogy nagyon korán és hamar kapott üveget és ahhoz szokott hozzá...

Ahogy az előző írta: ha nagyon akarod és van hozzá elég erőd, türelmed, érdemes lehet megpróbálni és mindenképp! szoptatási tanácsadó segítségét kérni (de a siker így sem garantált). Ha nem, akkor lassan ennyi volt szerintem...

Pedig előfordulhat, hogy a te hibád is és részben igazuk van.. De nyilván akkor sem így kellene ezt kommunikálniuk feléd, mert csak tovább növelik a lelkiismeretfurdalásod, önvádad, vagy épp ami van. :(

Nekem az első mondatban feltűnt az, hogy: "lusta volt annyit szopizni, amitől jóllakott". Az újszülöttek (még jó ideig) nem úgy szopnak, hogy minden szopás után "jóllaknak", legalábbis nem a mi értelmezésünkben, de ez természetes! Nem lustaság, hanem fizikai erőtlenség, éretlenség, "alkalmatlanság", ami idővel megváltozik. Ha te ezt anno nem tudtad vagy nem néztél utána akkor, amikor gond lett belőle, akkor elképzelhető, hogy te is rontottál a helyzeten, szándékod ellenére. Jött a fejés, az üvegezés, a mellről leszokás, mostanra pedig a kiábrándulás, ami érthető.

De ha nem a félreértelmezés volt a probléma, hanem tényleg valamilyen fizikai ok miatt alakult így, annak is érdemes lett volna utánajárni, mert hamarabb általában könnyebb megoldást találni, mint később.

De ezt nem azért írtam, hogy kiosszalak vagy megbántsalak, légy szíves, ne is úgy olvasd! Ezek csak (lehetséges) tények - de tudom, hogy miről beszélek. Mi kishíján az én kizárólagos hibámból "vesztünk el", és nagyon rossz volt azzal szembesülni, hogy egyedül én tehetek róla (esetemben valóban). De ha ezt meglátja és elfogadja az ember, akkor tud belőle tanulni, és legközelebb már tehet azért, hogy jobban menjen.

Akárhogy is, "sajnos" tényleg sokban múlik az anyukán, mennyire sikerül. Rajtam kívül még többen vannak itt a fórumon, akik ezirányban is igyekszünk tanácsokat adni a kevésbé tapasztaltaknak. Nem rossz szándékkal vagy bántóan (remélem), de őszintén és az igazat mondva.

De nyilván, ha "nem inged"... Általánosságban is írtam, nem csak neked szánva.