9 napos a babám. Van tejem is, de mióta hazajöttünk a kórházból, nem eszi meg az adagját, ami ott 80-100 volt. Ráteszem a cicire, elalszik, majd böfi, és leteszem aludni,15 percet alszik, és felkel sír. Miért? És mit tegyek?

Szia! A 15.27-es voltam, talán tőlem kérdezted, milyen volt egy napunk. Kezdetben a lányom volt, hogy félóránként szopott, később persze több idő telt el két szopi között. Az első pillanattól velem aludt, így sose volt sírás éjszaka, a párom sem ment miatta kialvatlanul dolgozni. Mivel nem sírt éjjel, viszont remekül szopizott, legtöbbször csak arra ébredtem, matat, keresi a cicit, odafordultam, már aludtam is tovább. Ő kis önkiszolgáló volt, ha végzett, azonnal aludt is tovább. Nekünk nagyon jó volt így. Napközben is előfordult, hogy elaludtam vele együtt cicizés közben. :-)) De ha felkeltem mellőle, akkor is aludt nyugodtan, így lehetőségem volt a házimunkára is. Ha végképp nyűgös napunk volt (később, már fogzás miatt), akkor pedig hordozókendőben magamra kötöttem. Úgy sose sírt, én meg sokkal nyugodtabban csináltam a dolgom, mert nem zavart a babasírás.

A védőnődnek nincs igaza, nem szabad sírni hagyni a picit soha! Lehet, hogy így egy idő után már nem fog sírni, de nem azért, mert megtanulta, hogy aludni kell, hanem azért, mert azt tanulta meg, hogy senkire sem számíthat, az anyjára se! Óriási lelki trauma ez egy picinek. Nemrég még minden szívdobbanásodat hallotta, most meg egyedül sír a kiságyban, félelmetes és nagyon rossz neki. Ne csináld! Szeretettel, törődéssel nem lehet elrontani egy gyereket! Hidd el, csakis azt tanulja meg, hogy rád mindig számíthat, így megalapozod a későbbi kiegyensúlyozott gyereket és a jó kapcsolatotokat.

Engedj az ösztöneidnek: fel akarod venni te is, ha sír, együtt akarsz vele aludni - a tested-lelked tudja, mit kell tenned, csak a sok hülye "szakember" mást mond... Csinálják, ahogy akarják, de ő a te picid, csak te tudod, mi kell neki, te vagy az édesanyja. Sok boldogságot nektek!