Itt az ideje tápszert kérni?

A súlygyarapodása szerintem szuper! Nem lehet, hogy megijedtél a szerinted kicsi gyarapodástól és ez most gátolja a tejleadó reflexedet? Ha mást se csinálsz, csak szopi közben azon agyalsz, vajon elég-e a babának, ez járhat annyi stresszel, ami miatt nem váltódik ki a reflex és a baba nem jut a bőven elég tejhez hozzá. Mi volt előbb, az aggodalom a súlya miatt vagy a sírása? Mert én majdnem elapasztottam a tejem pont ennyi idősen a babámmal, ugyanis bizonyos jelekből úgy éreztem, kevés a tej és ettől úgy kiakadtam, hogy a baba utána hetekig szopisztrájkolt. Nálunk az volt a baj, hogy igény szerint szoptattam, és nem vettem észre, hogy 3 hónapos kora táján megszűnt a cicikérő sírása. Így nem tettem mellre annyiszor, ahányszor éhes volt és nem az igényéhez apadt a tejem. Tehát emiatt tényleg apadt. Ez azt vonta maga után, hogy mivel rendszeresen több idő eltelt két szopi közt 3 óránál, megjött a menzeszem. A második menzesznél jött elő a krízis. A gyerekkel nem bírtam napokig, mire anyósom felvetette, hogy már kevés lehet neki a tejem. Ettől halálra rémültem. Felkészületlenül ért a felismerés, mert egész addig rengeteg tejem volt és a gyerek szépen hízott. De akkor rájöttem, hogy 3 hete tényleg nem hízik. Apadna? De hát azt mondták, igény szerint szoptatva nem apadhat el. Teljesen összezuhantam. Mindet elolvastam a neten, akkor jöttem rá, hogy már rég nem igény szerint szoptattam, hanem ritkábban. Azonnal mellre raktam óránként, és 1 hét alatt olyan látványosan hízott, meg kellett volna nyugodjak. Itt jött a baj, vettem egy mérleget és elkezdtem a biztonság kedvéért mérni a szopikat. Mondták, hogy neki már egy szopira 150 ml-t meg kéne innia. Nem tudtam, hogy ez max. a tápszeresekre vonatkozik, vagy még rájuk se. Ivott 60 ml-t és összezuhantam. Napi szinten max. 450-500 ml, de a testsúlyához viszonyítva 700-800 ml-t kellett volna innia a netes infók alapján. Te jó ég, felére apadt a tejem! - gondoltam. A gyerek eközben gyönyörűen hízott. Én 1 hét méricskélés után úgy kikészültem, na erre ment rá a tejeladó reflexem, erre a stresszre. A gyerek 1 hét után megtagadta a mellem és képes volt egész nap tiltakozni a szopi ellen. A végén már orvoshoz vittem, a napi pelus szám felére csökkent, már valóban nem volt a gyerekben elég tej, a sztrájk miatt. Reggeltől estig nem szopott. Szopitanácsadó javaslatára kezdtem fejni. Nem nagy sikerrel, miután 2 órát nyüstöltem a mellem és lejött 5 ml, megállapítottuk, hogy elapadtam. De aztán gyanús volt, ha csak ennyi tejem lenne, a gyerek már rég éhenhalt volna. Újabb netbújás, mire megtudtam, hogy a kifejt tej semmit nem mutat arról, hogy mennyi a tejed valójában. Ahogy kezdtem megnyugodni és átgondolni az elmúlt heteket, rá kellett jönnöm, hogy a gondolat hogy elapadt a tejem, olyan sokkoló volt, hogy attól nem működött a tejeladó reflex és ez váltotta ki a szopisztrájkot is. Ezután tudatosan, kitartóan fejegettem, de a szopikat nem mértem többé, csak a pisis pelusokat, nehogy kiszáradjon, hiszen egész nap képes volt megtagadni a szopit heteken át. Amikor megnyugodtam, hogy nem is apadtam el, elmúlt a sztrájk is. Az csak addig tartott, amíg gyomorgörccsel kezdtem neki minden szoptatásnak. Amint helyreállt a tejleadó reflexem, minden rendbe jött. A pelenkamérést azért folytattam, mert a gyerekem az a fajta, aki NEM JELZI, ha éhes. De krízis újra lett, a következő menzesz táján. Ekkor összezuhantam. Nem volt szopisztrájk, csak sírás szopi közben. Már nem volt erőm küzdeni. Menzesz után néhány nappal elmúlt az elégedetlenkedés, gyerek szépen hízott, megnyugodtam, de megfogadtam, hogy megpróbálom a menzeszt elmulasztani. Egy ismerősöm amiatt kényszerült erre, mert az ő babája egyáltalán nem szopott ez első menzesznél. Védőnő javaslatára nem egészítette ki tápszerrel, hanem kiböjtölték azokat a napokat (minimálisan azért szopizott), majd onnan kezdve 18 hónapon át óramű pontossággal minimum 3 óránként szoptatta, még éjjel is. 18 hónapig nem jött meg ezután neki. Elkezdtem ezt csinálni, plusz egy kis mellgyulladás miatt fejegettem is, akkor meg túl sok volt a tejem. De élveztem nagyon, bár még a karom is fájt. Nem volt súlyos mellgyulladás, de állandó fejegetésre ösztönzött. A fejegetés, plusz a 3 órák szigorú betartása azt eredményezte, hogy 10 napot késett a menzeszem. Egyetlen bealudt vekker(5 óra 2 szopi közt) elég volt ahhoz, hogy másnap megjöjjön. Ki voltam akadva. De érdekes módon, az volt az első menzesz, ami alatt nem elégedetlenkedett a babám szopi közben. Akkor már mértem újra a szopikat, mert meg akartam tartani a mennyiséget a hozzátáplálás mellett is. Nagy meglepetésemre pont annyi volt, mint amikor a 450-500 ml-re azt hittem, hogy elapadtam. Most kiderült, hogy a gyerek emellett gyönyörűen fejlődik, ezt amúgy a gyerekorvos is mondta, hogy nem a napi mennyiség a lényeg, hanem hogyan fejlődik ennyitől. Tehát kiderült, hogy amikor azt hittem, sok a tejem, pont annyi volt, mint amikor azt hittem, kevés. Mivel ez a menzesz nem kavart be, azt gondoltam, felesleges ez a 3 órázás, a tejem már elég, eddig se a menzesz volt a ludas. Visszatekintve azt látom, hogy de igen. Minden probléma közül ez volt a legnagyobb baj, csak túl későn jöttem rá. Fél éve mérek minden szopit, ma már csak 2-2,5 dl tejem van per nap, a gyerek már nem hízik, most 11 hónapos. Én meg a kétségbeesés határán. Minden hónapban fél dl-t csökkent a tejem. Belefáradtam nagyon. Átnézve a méréseket, amit táblázatba foglaltunk, már egyértelmű, hogy menzesz előtt 1 héttel csökken, alatta még jobban csökken és csak menzesz első napja után 14 nappal emelkedik és csak 1 hétig tart a bőség, a babám csak ezen a héten hízik. Ez rendszeres. Egyedül abban a hónapban nem volt így, amikor 10 nappal eltoltam a menzit. Akkor egyenletes volt a 450-500 ml/nap. Kár, hogy nem folytattam, de mindig másra fogtam: fogzás, stb...Utólag a táblázat már mutatja az okot, akkor még csak találgattam. Most megpróbálom újra eltolni a menzeszt, mert ha így folyik tovább, 2-3 hónap és semmi tejem se lesz, a babámnak viszont még nagy szüksége van rá, mert a szilárd ételekből minimálisat fogad el, az anyatej lefejve nem kell neki, szopizni viszont állandóan szeretne, tápszert se nagyon fogad el (1 hete vettem először, mert nem hízik, de csak a Sinlacot kínálgatom, amíg a lefejt tejem nem kell neki, nem adok neki tehéntejalapút helyette). Ő már inkább a darabos ételeket kívánja, plusz anyatejet ciciből, pohárból csakis vizet hajlandó elfogadni. Szóval ha elapad a tejem, nem tudom neki pótolni. Emiatt viszont megint úgy bestresszeltem, mint amikor 4-5 hónapos volt. Alig van tejleadó reflexem, annyira szorongok minden szoptatásnál. Ördögi kör, mert amíg meg nem nyugszom, nem is lesz, de ha nem ürülök, tényleg apadás lesz a vége.

A lényeg: tápszerezés előtt beszélj egy jó szopitanácsadóval. A tej akkor termelődik, ha ürül. Ezért segíthet a fejés. Ha menzesz kavar be, érdemes megpróbálni elmulasztani, nálam biztos hogy legtöbbet az ártott.