Már előre nagyon félek, hogy nem fogom tudni szoptatni, járt már valaki így?

Én is ugyanígy jártam mint Te. Csak nekem még fájt is a szoptatás, plusz fejéssel se jött több két cseppnél (gépi szívóval se). Három hónapos volt a gyerek, mire sikerült idegbetegnek lennem ettől az egésztől, plusz híztam 4 kilót a "szoptatós" cuccoktól.

Ugyhogy elhatároztam, ha lesz második, tutira nem fog stresszelni ez a dolog. Kap tápszert és kész. :) A másik is azon nőtt fel (6 éves) és semmi baja sincs attól, hogy alig jutott neki anyatej. Szerintem a stressz a legnagyobb mérgezője ennek a dolognak. (mint mindennek). Ne stresszelj ezen, ha nem jön össze, még mindig ott a jól bevált tápszer, amiből bőséges a választék.

Először is, ne parázz! lehet, hogy most simán beindul a tejed, légy már optimista!

Meg fogod találnia az egyensúlyt, ne félj, de ne görcsölj előre, mert a feszültség mindkét gyerekednek árthat!

Tudom, mit beszélek, nekem a legkisebbem születésekor volt egy 15 hónaposom, egy 2 év 8 hónaposom meg egy 5,5 évesem. Még a fejemen is ugráltak, amikor szoptattam.

Nem leszek népszerű, lepontozós válaszom lesz :)

Szeritnem ne ellenségként tekints a tápszerre. Ha szükséges akkor nincs mese kell és kész. Nem mindenki tud szoptatni (én sem tudtam) de nem dől össze a világ van rá mód hogy jól lakjon az gyerek :)

Biztos megint megpróbálsz mindent és lehet sikerül is, előre nem hiszem, hogy meg lehet mondani mennyi tejed lesz. Inkább a nagy gyerekeddel foglalkozz és majd a picivel, ezt úgy értem, hogy ne az evés legyen a központi témád, hanem hogy jól ellegyetek.

Nem fog a pici rovására menni a dolog ha nem szoptatod, magamat írom példának, tápszert kaptam és nem vagyok allergiás felnőttként sem. Szóval nem méreg a tápszer, de ha kell akkor a lehető legjobb megoldás.

Ne stresszelj, hat a masik baba is megnott, nem?:)

Vigyel be sok folyadekot (2-3l, viz, zold tea, leves) es rakd sokszor cicire, akkor is ha keves van. Kereslet-kinalat dolog. :)

De ha nem sikerul, az se a te hibad, ahogy az elsonel sem!

Szia! Még csak két hete vagyok anyuka, úgyhogy nincs valami nagy tapasztalatom, azt a kicsit viszont hasznosnak gondolom megosztani.

Terhesség alatt végig úgy álltam a kérdéshez, hogy 16 éves koráig fogom szoptatni a kislányomat, ha akarja, ha nem. :) Ugyanakkor azt is eldöntöttem, hogy ha nem jön össze, nem vagyok hajlandó ezen görcsölni, se a gyerekből se magamból nem akarok emiatt idegbeteget csinálni.

Megszültem, és sajnos annyi vért vesztettem, hogy napokig el sem indult a tejelválasztásom, pedig a kislányom az első pillanattól nagyon ügyesen szopizott, de semmi. Ráadásul a kórházi körülmények is inkább dolgoztak ellenünk mint az érdekünkben. A négykilós gyerekem két napig csak cukros vizet kapott, gyakran üvöltött az éhségtől, a vizet meg egy idő után kibukta. A szívem szakadt meg érte. Aztán amikor besárgult, a csecsemősök végre úgy döntöttek, hogy adnak neki tápszert. Attól a pillanattól kezdve olyan hálás vagyok a tápszerért, hogy az leírhatatlan. Hogy az én szegény kis éhező gyerekem végre kicsit jóllakott! Ez maga volt a boldogság. Mire hazaértünk, lett tejem, de a gyerekem már nem fogadta el a mellemet, hiszen megszokta, hogy nincs benne semmi. Nagyon aranyos védőnénik van, nagyon megnyugtatott, hogy nincs ezzel semmi baj, és azt javasolta, próbáljam meg félálomba cicire tenni, akkor hátha elfogadja. És ez bejött! Azóta semmi gond a szoptatással, azt leszámítva, hogy a mellem nem tudja, mekkora gyereket szültem, így egyelőre nem termel elég tejet. Én ezt minden fenntartás nélkül egészítem ki tápszerrel, mindketten nyugodtak és elégedettek vagyunk, és az eddigi részeredményünk az, hogy napról napra több a tejem, és két éjszaka telt el úgy, hogy a kicsim nem fogadta el a tápszert.

Úgyhogy szerény tapasztalatom szerint úgy volna a legjobb, ha nem idegeskednél, és nem éreznél teljesítménykényszert, mert az biztos, hogy nem segít. A lényeg, hogy jóllakjon a baba, akár így, akár úgy. És ha emellett még teszel is azért, hogy legyen tejed, előbb utóbb szerintem tuti a siker.