Mi a jobb a babámnak (nem nekem! ), ha igény szerint szoptatok, velem alszik, sokat van a kezemben (hasfájós), vagy pedig ha napirendet próbálok tartani, és hagyom sírni?

Szerintem meg kell találni az összhangot, hogy a babának és neked is jó legyen. Máshogy nem lehet. A szülőség nem azt jelenti, hogy nekünk már sose lehet jó. A babát is meg kell tanítani alkalmazkodni, hiszen a család TAGJA lesz, és nem a család URA.

Most az igény szerinti szoptatást preferálják, és tény, hogy egy idő után beáll itt is egy rend, de én azt tapasztaltam, hogy addig elég nyűgösek a babák, amíg ez be nem áll. Próbálhatsz rá hatni. Te tudod, milyen időt bír ki szopás nélkül, próbálhatod ezt az időt tartani, és ha esetleg korábban sír (sokkal korábban), akkor valahogy máshogy megpróbálni megnyugtatni. De fontos a rugalmasság. A három (vagy két) óra tartása nem azt jelenti, hogy lessük az óra mutatóját, és percre pontosan tartjuk. Az óra inkább csak segít, pl. annak a megítélésében, hogy valóban éhes már a baba, vagy esetleg más a baja.

Hasfájós babát nem hagynék sírni, hiszen baja van, szüksége van a megnyugtatásra. Viszont ha nincs ilyen jellegű baj, és éppen elkezdesz mosogatni, főzni, felmosni, stb., akkor azt fejezd be, akkor is, ha a baba sírni kezd, mert meg kell tanulnia, hogy nem minden percben az van, amit ő akar. Akkor vedd fel, ha végeztél az aktuális teendőddel. Neki is meg kell tanulnia várni.

Én legalább is így csináltam, ki is alakult a napirend hamar, de nem sírós a babám, nyugodt, barátságos, mosolygós kisfiú, már kilenc hónapos és nagyon kicsi kora óta tudja, hogy mi a rend, de azt is, hogy az anyukája mindennél jobban szereti. De eközben én sem adom fel magam teljesen, figyelek arra is, hogy nekem is jó legyen, szóval felvettük egymás ritmusát a kisfiammal.

Nem rontod el! Főleg nem ilyen kis korban. Ha bírod és Neked nem teher, akkor Neki így a legjobb. Én is így csináltam, igény szerint szoptattam, sokat volt kézben és lassan (tényleg nagyon lassan), de nálunk is kialakult magától egyfajta rendszer. Mostmár lassan 2 éves a fiam és teljesen kiegyensúlyozott, okos kispasi. Nincs elkényeztetve, nem hisztis (csak amennyire ebben a korban minden gyerek az :) ), nem lóg rajtam, másra is rá tudom bízni, eljátszik egyedül is, és még sorolhatnám, mi mindennel ijeszgettek, de nem úgy lett.

Hallgass az ösztöneidre!