Tapasztalta valaki, hogy a babájának az anyatejtől fájt a pocija?

Nu megvan a válasz. Mondjuk elég kevés infót tudtam tovább adni, de ennyiből ezek merülnek fel:

- A zsíros tej-téma kizárva. ;)

- A laktózérzékenységet ugye te is írtad, Kérdező. Namost ennek több típusa van, ezt nem részletezném, mert elég hosszú... Az ún. primer formája, amikor genetikailag öröklötten nem jól működik a laktóz-bontás, nagyon ritka, szinte szakirodalmi adat. Ez az első perctől kezdve nagyon súlyos tünetekkel jár, nagy mennyiségű vizes hasmenéssel, nem gyarapodással, hányással... Amíg nem voltak l-mentes tápszerek meg kívülről bevihető laktáz-enzim, addig ez halálos kimenetelű probléma volt. Szóval erről valószínűleg nincs itt szó.

- Következményes (szekunder) laktózérzékenység már inkább, ez elég gyakori, de ehhez több információ kellene. Ebben az esetben működik a laktóz-bontás, csak túl van terhelve a rendszer, pl. azért, mert a baba rendszeresen csak az elsőtejhez jut hozzá, amiben túl sok a tejcukor. (Ezt elég jól lehet kezelni azzal az egyszerű módszerrel, hogy többször szoptatunk egy mellből, így a baba a tej zsíros végét is kieszi.) Illetve ilyen gond lehet akkor is, ha pl. valamilyen fertőzés vagy antibiotikum után átmenetileg lecsökken a laktáz-enzim szintje.

- Ha a tehéntejjel most nincs gondja a babádnak, akkor valószínűleg nem a te táplálékoddal bevitt tehéntej-fehérje volt a ludas - de más tej-összetevő, vagy más táplálék még lehetett.

- A szaktanácsadó szerint a puffasztó ételek a valóságban sokkal ritkábban okoznak panaszt, mint ahogyan azt mi hisszük - ellenben, ha pl. literszámra isszuk a szoptatós teát (amiben az édesköménynek lehet szelesítő hatása), az már sokkal gyakrabban okoz problémát! Én is úgy tapasztalom, hogy ezek a teák annak segíthetenek, akinek alapból gondja van a pocakkal; viszont akinek nincs, annak meg éppen hogy szelet csinálhatnak (pl. a kisfiam is)... szóval ezt is érdemes megfigyelni.

- Hasfájást okozhat még az is, ha túl sok a tejed és/vagy túl erős a tejleadó-reflexed. Részben azért, mert így a baba sok elsőtejhez juthat (lásd feljebb), részben azért, mert a sok tejjel birkózva rengeteg levegőt is nyelhet, ami később feszítheti a pocakját. Itt olyan esetek jöhetnek elő, mint állandó indokolatlan fejés (ami miatt sokkal több a tej, mint kéne), kései mellrehelyezés (ha már sír, sokkal nehezebb mellre tenni, sok levegőt nyel, mohóbban szopik stb.), alapból mohón szopizó baba. Ha a levegőnyelés a gond, a szopi közbeni többszöri böfiztetés sokat segíthet. A túl erős tejleadással sajnos nem sokat lehet kezdeni, ez adottság kérdése, viszont leginkább a hátradőlve szoptatással (a gravitáció csökkenti a tejömlést) elég jól kezelhető. Utóbbit én is tapasztaltam a fiamnál és bevált a módszer.

A tüneteknél a hasfájás jellege (diszkomfort, feszülés vagy rendes görcsök), időpontja, időtartama, ismétlődése és "eredménye" (böfi, puki, kaki, fáj-e stb.), ami fontos.

Valamint a széklet gyakorisága, állaga(!), színe adhat még támpontot arról, hogy mi lehetett a háttérben.

Igazából egy sor dolgon végig kéne menni, hogy teljes legyen a kép... Ezért is javasoltam, hogy kérdezzetek meg egy szakembert, mert bizonyos tünetek inkább erre, mások meg másra szoktak tipikusak lenni. Igazi nyomozói munka. :)

"A tejadó reflexem az meglehet, hogy erős volt, meg mohó is volt a drágám, viszont sűrűn kellett fejnem, mert rengeteg tejem volt, meg legtöbbször a bal cicimből szopott, abban sokkal több tej volt, és igény szerint szoptattam, szóval azt nem hinném, hogy túl sok előtejet ivott volna."

Ez így kicsit kavarcos:), de ha rengeteg tejed volt, akár azért, mert sokat fejtél (is), akkor mégis lehet, hogy sok volt az elsőtej. Nem próbáltad meg valahogy visszaapasztani? Pl. ritkább, kevesebb fejés, vagy blokkokban szoptatás? Nekem is rengeteg volt hónapokig, ömlött is a tejem, de azzal, hogy 3 óránként váltottam csak oldalt, sikerült még pont elviselhető szinten tartani. (Én mindig is utáltam fejni.:) Plusz a hátradőlés segített a sztrájkon.

Bár ha a kaki nem volt rendszeresen hígabb, vizesebb, robbanásszerűen távozó, akkor ennek kisebb az esélye.

Gyakorlatilag tényleg mindegy már, hogy mi okozta ezt, a lényeg, hogy túl vagytok rajta. És ami külön dicséretes, ha mondhatom így:), hogy a fájdalom dacára is ilyen hosszú ideig szoptattál. Lehet, hogy egyesek azt írnák erre, hogy minek csináltad, ez már "kínzás" volt, de biztos vagyok benne, hogy a hasfájás ellenére nagy haszna volt, hogy ilyen sokáig szopizhatott a kisfiad. Elismerésem! :)