Ezzel most tényleg ártottunk a gyereknek, vagy csak anyósom hőzöng?

Nem biztos hogy a legjobb kategória...

Miután a lányunk elmúlott két éves és éjszaka is száraz lett, úgy gondoltuk a férjemmel, hogy itt az ideje leszokni a cumiról is.

Fokozatosan eljutottunk odaáig, hogy a kiscsaj csak éjszakára kapott cumit.

Viszont itt megfeneklettünk. Ezért kitaláltam egy meselényt, a cumimanót, aki a kisbabáknak elviszi a cumit a nagy gyerekektól. Meséltem neki egy nagylányról, aki odaadta a cumiját a cumimanónak, hogy A Lizababának(neki) legyen cumija, mert a Lizababa nagyon sírt. A történet vége az volt, hogy a Lizababa nagylány lett, és a cumimanó szeretné elvinni a cumikat a sírós kisbabáknak.

(eközben a cumik számát lecsökkentettük egy darabra)

Ha útközben hallottunk sírni egy babát, mindig beleszuggeráltam, hogy biztosan meg fogja látogatni a babát a cumimanó...

Bevett szokássá vált, hogy kiraktuk az asztalára az utolsó cumit, de éjjel valahogy a szájába vándorolt :)

Míg végül elaludt nélküle és a "cumimanó" elvitte.

Most is van néha, hogy az esti rituálénál (bili, fürdés, ivás, pizsoma, fogmosás, ének, takaró, puszi) után kéri a cumit, de akkor mindig emlékeztetem rá, hogy elvitte a cumit a cumimanó egy sírós kisbabának.

Anyós szerint ezzel kínozzuk a gyereket, mert majd abbahagyja ha akarja.

Viszont a húgocskám 6 éves koráig aktívan cumizott, most 11 és még mindig rajta van a "cumika" gúnynév.