Miért irtózom tőle?

"a szoptatás igazi, mély értelme nem csak az, hogy anyatejet adj a babádnak, hanem sokkal inkább az, hogy a kettőtök kapcsolatát jól indítsd és jó irányba formáld."

Mi van????????? A szoptatás igaz mély értelme, hogy a gyereked túlélje az első fél évét, amíg nwmigwn tud mást kajálni, na meg, hogy hozzájusson az immunanyagokhoz! De fél éves kor után, ha nincs, nincs és kész, és nem KELL. Persze lehet, szerintem 1éves korig még jól jön, (tehéntej tolerancia kialakulásáig), de utána... 3-4-5 évesen???? 2évesen se, nem normális dolog, igenis nem az. Nem így kell kialakítani a jó anya-gyerek viszonyt! Mintahogy később sem a gyerek degeszrezabáltalásával kell kifejezni a szereteted! Birom ezt a kötődős dumát, már régebben is "perlekedtem" ez ügyben az illető hozzászólóval, úgyhogy hagyjuk, meg amúgyis off lenne

Egy a lényeg:

Mindig azt és úgy csináld, ahogy TE érzed! Ha majd meglesz a babád, akkor mindent úgy csinálj, ahogy azt Te érzed, hogy úgy lesz jó!

Ez a lényeg. Szuper, ha lesz tejed, szuper, ha fogod tudni szoptatni, de ha esetleg úgy jönnek össze a dolgok, hogy tápos lesz, akkor na bumm, az lesz. Nem hinném, hogy a szoptatástól lesz jó az anya kapcsolata a babával, hanem a törődés, az odafigyelés a babára, az, hogyan simogatod meg, hogyan öleled magadhoz...

Érted, mire gondolok?

Én nem tudtam szoptatni, fejtem neki, és most is fejem a tejet, és nem így terveztem. Sokszor kellett neki tápszert adni, és ezért rossz anyának éreztem magam, amit persze mára tudom, hogy butaság volt így érezni, főleg azért, mert nagyon fájt a szoptatás, talán pár cseppet, ha ki tudott szívni magának. De, nagyon-nagyon sokat foglalkozok a kisbabámmal, és szoptatás nélkül is nagyon szoros, és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk.

Nem az anyatejen van a hangsúly, hanem arról a láthatatlan valamiről, ami kettőtök között lesz, és szavak nélkül tudjátok majd, mi van a másikkal.

: )

Én meg azt szeretem, amikor úgy értelmezik a mondandómat, mintha kizárólagos lenne. :)

Nem, nemcsak szoptatással lehet kialakítani a kötődést, persze. De, az a nagy különbség a két dolog között, hogy amikor szoptatunk, akkor AUTOMATIKUSAN formáljuk a kettőnk közti kötődést, egyrészt a szoros testkontaktussal, másrészt magával a szopizással, a testből való táplálással. És minél tovább tart ez a szoros időszak, annál mélyebb lesz (elméletileg) a kapocs is.

Az üveges vagy tápszeres babákkal is el lehet érni ugyanezt, természetesen. De az ő esetükben annyival "nehezebb" a helyzet, hogy erre külön is oda kellhet figyelni. Míg szoptatással magától megy a dolog, addig az üvegezés alapból némi távolságot tart anya és babája között, főleg, miután a baba már egyedül is fogni tudja az üveget, kiszolgálja magát stb. Vagyis az ő esetükben mindez nem annyira magától működően megy, hanem elsősorban az anyuka odafigyelése kell hozzá.

Szóval nem azt mondom, hogy szoptatás nélkül nincs kötődés, és azt sem, hogy a másik esetben a kötődés gyengébb lenne. Egyszerűen csak szoptatással sokkal természetesebben, könnyebben megy a dolog, több legyet üthetünk egy csapásra.

13-as vagyok.

Stefi: ezek után külön örülök neki, hogy nem tudtam szoptatni.

Mellesleg, ezzel az álláspontoddal nem értek egyet. Valahogy úgy hangzott, hogy ha szoptatunk, akkor nem szükséges annyit foglalkozni a babával, mert azt a szoptatás ideje alatt javarészt elintéztük.

Ez a szoptatási mániád, valamint ez a fokú tápszer-ellenességed is eléggé zavar, és ez a fenti megnyilvánulás, hogy nem készpénz, amit írsz, de azért szoptassunk.

Én ezt úgy látom, hogy a baba, amíg csak lehetséges, és amennyit lehetséges, kapjon anyatejet, mert tényleg az a legjobb neki, stb., de ha nem megy a dolog, akkor az nem azt jelenti, hogy a baba-anya kapcsolat csorbulna, vagy plusz "munkát" kell befektetni.

Miért nem lehet azt mondani a kismamának, hogy az anyatejes táplálás az első, de ha nem sikerülne, akkor ott a tápszer, nem kell megijedni tőle? Egyáltalán nem határoz meg semmit az, hogy a gyerek ciciből kapja az anyatejet, vagy cumisüvegből, vagy tápszert kap. Szeretni kell, és annyit törődni vele, amennyit csak tud az anyuka, nem pedig időnként szinte fenyegetni őket, hogy ha nem szoptatnak, így meg úgy lesz.

Ez csak egy vélemény, mint a Tiéd, nem azért írtam, mert veszekedni akarok. De, néha úgy írsz a szoptatásról, hogy az már számomra betegesen fanatikus.

És, tényleg nem akarlak megbántani, sem mást, de a kérdezőt sem szeretném, ha azt hinné, hogy ez a szoptatás dolog olyan marha nagy lényeg, és, hogy a tápos babák nem olyan boldog babák.

Azért ezt az egy évet sem kell ám szentírásnak venni.

Hasonlónak érzem én ezt most ahhoz, hogy van egy ismerősöm, aki a mostani trendnek megfelelően célul tűzte ki, hogy 6 hónapig kizárólag anyatejet kap a babája.

Na, most a 6. hónap előtt 1 héttel a gyerek kiüvöltötte a többiek szájából a falatot (neki való gyümölcsöt). Kapott egy kicsit, de anyukának bűntudata volt, hogy nem várta ki a 6 hónapot. Mit számít az az 1 hét???

13-as válaszoló: igen, én is látom, hogy nem igazán értünk egyet. :) Ez nem baj, csak egyszerűen arról van szó, hogy olyan dologról beszélgetünk, amit az egyikünk átélt, a másikunk nem.

Értsd, ezzel nem arra utalok, hogy én ennyivel több vagy okosabb vagy jobb stb. lennék, mint te - nem! Egész egyszerűen csak megéltem egy sor olyan dolgot, élményt is, amit te a helyzetedből adódóan nem. (De ez fordítva is igaz!) Talán abban egyetértesz velem, hogy az látja igazán mélyen egy dolog értelmét, összefüggéseit, aki maga is végigment rajta (és mindegy, hogy konkrétan miről van szó). - Nem véletlen, hogy pl. a Ligába is csak olyan anyuka tud bekerülni, aki maga is sikerrel szoptatott, mert neki vannak a legadekvátabb ismeretei erről.

Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a szoptatással automatikusan alakítható a kötődés - de ahogy írtam feljebb is, ez nem azt jelenti, hogy más módon ezt nem lehet elérni. Csak azt, hogy talán nem ennyire egyszerűen, kézenfekvően stb. És azt sem jelenti, hogy akkor a szoptató anyukának egyáltalán nem kell a szopin kívül is foglalkozni a babájával. - Ennél jobban nem tudom ezt megfogalmazni.

Az, hogy nem pártolom a tápszert, magánvélemény és szakmai ártalom is. Mivel tanácsadónak készülök, tartanom kell magam bizonyos "szabályokhoz", etikai elvárásokhoz, különben hiteltelen lennék. - De megjegyzem, ez nem tápszer-ellenesség, sem a részemről, sem a szakma részéről. (Csak ezt sokan szeretik belelátni.) Mindig lesznek olyan helyzetek, amikor muszáj tápszert adni, ez világos. A mi "problémánk" az, hogy sokszor úgy is előkerül a táp, hogy nem lenne indokolt. Mi nem maga a tápszer ellen vagyunk, hanem a felesleges használata ellen. (Márpedig sokszor biztosra is mondható, hogy feleslegesen használják.)

Azzal pedig szintén nem értek egyet, hogy a tápszer kvázi teljes jogú alternatívája a szoptatásnak. (Legalábbis az írásodból ezt olvasom ki.) Nem, a szoptatásnak semmiképp - de még az anyatejnek sem. Szakmai körökben mi a tápszert csak a "4. legjobb" dolognak tartjuk, még csak nem is a másodiknak a sorban. Az első a szoptatás, a második a saját lefejt tej, a harmadik a donor tej és csak utána jön a tápszer. - De talán érezhető, hogy a 2-4. csak "összetételében" különbözik egymástól; viszont a szoptatás sokkal több és összetettebb dolog, mint az anyatejes vagy tápszeres táplálás. Nem véletlen, hogy mi is ezt tűzzük ki magunk elé célként, hogy minél több anyuka megtapasztalhassa, mit is jelent szoptatni.

Mi nem fenyegetünk semmivel senkit - remélem, hogy azért a többség az én írásaimból se olvas ki ilyesmit. :) Mi elsősorban tényeket írunk le (mert a szopis infóknak a nagy része tudományos tény), illetve megfigyelt összefüggésekre, hatásokra és kockázatokra hívjuk fel az anyukák figyelmét. Egyfajta tanító, ismeretterjesztő és kicsit talán nevelő jellegű munkát is végzünk. De az, hogy az anyuka maga elhiszi-e ezeket a dolgokat, és főleg, hogy végülis ezek fényében dönt-e erről vagy arról, az már abszolút az ő döntése, felelőssége! Nekünk pedig tiszteletben kell tartanunk a véleményét. Ennyi.

Remélem, nem baj, hogy reagáltam. Nem akartam elvinni a témát, Kérdező, de hátha ez is hasznos még a számodra. :)