Miért NE szoptassam sokáig a babámat?

"Azért nagy bennem a dilemma, mert szerintem a lelki igény is teljesen jogos igény a baba részéről"

Ez igaz, viszont figyelned kell magadra is. Ha nem bírod, nem élvezed, belefáradtál, akkor hagyd abba. Az a babának sem jó, ha te nem érzed jól magad. És van az élet más területein is hasonló dolog. Egy primitív példa: a párodnak jobban tetszene, ha befestenéd lilára a hajadat. De neked nem tetszik a lila haj. Viszont mégis gondolkozol rajta, mert a párodnak ezzel örömet szerzel. De valószínűleg nem fogod megtenni (én legalábbis nem tenném), mert hiába örül a párod, neked nem fog tetszeni, amitől csak rosszul érzed magad.

Na nem tudom, hogy mennyire érthető, amit mondani akarok, de az a lényeg, hogy nem tehetsz mindig más kedvére úgy, hogy te nem érzed jól magad (még ha az gyermeked is). És a babád nem is lesz lelkibeteg attól, hogy elválasztod. Együtt alszotok, akkor is hozzád tud bújni. Ráadásul a babádnak sem jó egy fáradt anyuka.

Hát mostmár tényleg befejezem azt a cikket. :)

Kérdező, teljesen jogos az érzésed, ne szégyelld, hogy így van! A szoptatás időnként fárasztó kötelesség és semmi rossz nincs abban, ha ez bevalljuk. És szerintem már az is szuper, hogy egyáltalán elgondolkodtál azon, hogyan legyen ezután, és továbbra is fontosnak tartod a gyerkőcöd igényeit. (Sajnos sokszor olvasok olyan sztorikat, ahol nem ez sejlik ki...) Úgyhogy legyél büszke magadra, mert nem hirtelen felindulásból fogsz dönteni.

Én sem/nem arról szeretnélek meggyőzni, hogy ne szoptass tovább, inkább arra adnék neked pár tippet, hogy hogyan szoptathatsz tovább úgy, hogy neked is kényelmes legyen. Ez így (nekem) ésszerűbb, nem? ;)

Pl. nálam ez mindig is úgy nézett ki, hogy az első a gyerekem érdeke: amíg neki kell (és valóban kell, nemcsak szimpla megszokás), addig igyekszem folytatni. Szóval az ilyen értelemben vett "feladás" nálam soha nem jött szóba. (Ennyiből is szerencsések voltunk.)

A második pedig, hogy mit tudok tenni azért, hogy még x év múlva is kényemes legyen a dolog, nekem/nekünk is. És megintcsak mázlink volt, mert nagyon hamar sikerült úgy alakítani a szoptatási szokásainkat, hogy később se legyen nehéz. Pl. én is együtt aludtam a lányommal, igaz, ő 11 hósan elhagyta az éjszakai szopit. De ezután csak 2 évesen került külön ágyba és szobába; mert akkor váltak olyanná a körülmények, hogy ő is igényelte és nekünk is kényelmesebbé vált így. - De mindez nem jelenti azt, hogy menet közben ne lehetne hasonló "korrekciókat" végezni a szopival, ha szükséges.

Szóval, amit én javasolnék neked: én a helyedben nem gondolkoznék azonnali elválasztásban, mert akár csak cicimumus a fiad, akár a fogzás miatt ébred (pláne), szerintem most nagyon megviselné a dolog. De, mivel te is kezdesz kimerülni, valamit biztosan tenni kell, hogy tovább tudd csinálni, ha ő ezután is igényli.

Szerintem gondold végig, mi a legnagyobb baj, mi az, ami a leginkább zavar és először azt próbáld meg kezelni:

Túl sokszor ébred? Ezzel mondjuk annyit mindent nem lehet kezdeni, mert ha ébredni "kell", akkor úgyis ébredni fog.. De, ha épp fogzási fájdalmai vannak, azt lehet kezelni különböző készítményekkel. Vagy, ha azért szopik éjjel gyakran, mert nappal nincs rá elég ideje vagy nem jut eszébe, megpróbálhatod nap közben plusz 1-2 alkalommal mellre tenni, hátha ezzel tehermentesülsz kicsit éjjel. Esetleg estére laktatóbb vacsit adni neki (bár a legtöbb esetben nem az éhség szokott a háttérben lenni). Próbálj meg rájönni, mi az, ami miatt kel és azon elindulni.

Túl kényelmetlen már a fekhely? Ha továbbra sem szeretnéd őt távolabbra tenni magadtól, akkor gondolkodj el, hogyan tudnád kényelmesebbé tenni magadnak: pl. több párna, másfajta fekvési mód, ágymegtoldás.. ami lehetőség nálatok és ami segíthet.

Zavar, hogy melletted alszik éjjel? Próbáld őt kicsit távolabbra tenni magadtól. Én a fokozatok híve vagyok: először tegyél magatok közé párnákat, támlát, hátha az bejön. Vagy a kiságyát a te ágyad mellé. Vagy egy matracot a földre. Esetleg az ő ágyát, de már messzebbre a tiédtől. Hátha valamelyik bejön.

Zavar, hogy mindig szoptatnod "kell"? Próbáld meg néha más módon is megnyugtatni, hátha nemcsak a melled jelenti már neki a megnyugvást. És ne aggódj, hogy ezzel rosszat teszel - szépen lassan minden gyerkőc megtanul más módon is megnyugodni, elaludni stb., csak rá kell jönnöd, mi felel meg neki.

Úgy érzed, testileg is kimerültél? Próbálj meg nappal is pihenni, ha módod van rá. Néha vegyél ki pár óra "szabit" apától, hogy kikapcsolódj, feltöltődj lelkileg is. Heti 1x ülj bele egy kád illóolajos melegvízbe és képzeld, hogy kiázik belőled a fáradtság és minden nyűg. Egyél változatosan és egészségesen, főleg így télidőben! Bátran szedj valamilyen vitamint, immunerősítőt, hátha csak kicsit legatyásodtál belülről az elmúlt hónapokban. (Hosszabb távú szoptatás mellett idővel elfelejthetünk annyira odafigyelni magunkra, amennyire egyébként kellene..) Kerítsd magadnak módot, hogy néha azt csináld, ami jól esik, mert ez is energiát adhat.

Ez itt csak pár tipp és lehetőség volt - igazából az a lényeg, hogy az az utat megtaláld, ami neked is és neki is még épp megfelel. Nyugodtan próbálkozz azzal, amit épp helyesnek gondolsz az adott helyzetben; még x évnyi szoptatás után is van, hogy csak kísérletezéssel jön rá az ember a megoldásra. Nem vagyunk mindentudók mi se. ;)

És, ha mindezt végigzongoráztad, de sehogy nem javul a helyzet, én a helyedben akkor mondanám csak ki a végszót, mert talán akkorra nem marad más lehetőség.

De ez persze mind egyéni vélemény - de hátha van benne hasznos a számodra.

Ha nem szoptatsz tovább az nem lesz egyenlő azzal hogy kipihent leszel.

A hosszútávú szoptatásban időnként felbukkannak nehéz,fársztó időszakok,nekem is volt benne részem,de túljutottunk rajta.

4 gyerekes

Ne válaszd el, inkább hagyd el az éjszakai cicit.

14 hónapos volt az én fiam is, amikor terhes lettem a másodikkal, és az első időkben olyan irtóra fájt a szoptatás, hogy azt mondtam elég, éjjel nem vagyok hajlandó tovább elviselni. Legyen elég elalváshoz és ébredés után. 2 nap alatt megértette, elfogadta, hogy "most nincs, de majd reggel adok". Sokat segített, végre kipihentem magam (pontosabban kipihenhettem volna, ha a terhesség miatt nem szaladgáltam volna 2-óránként pisilni :)).

És igenis tudsz adni neki egy éves kora után is pluszt, nincs igaza az elsőnek. Mert pont fogzáskor, vagy ha akármi bánata van, odabújik és cumizik, az megnyugtatja, ez nagy előny!

Én nem érvelek a hosszú szoptatás ellen, mert pont hogy mellette vagyok, szóval ha fáradt vagy/unod/eleged van az éjszakázásból, beszéld meg a pöttömmel, hogy éjjel alszik a cici, de nap közben ugyan úgy a rendelkezésére áll.