Miért nem nő a tejem mennyisége ha 2 óránként szopiztatok?

Szia!

Kétóránként, és nem növekszik?! Hát, ez tényleg furcsa! Fejed is? Valamennyit szopizik is belőle?

Én mindenesetre azt javaslom, hogy fordulj a [link] tanácsadóihoz. Nekem is kevés lett hirtelen a tejem, s sokat segítettek! Ha nagy a gond, személyesen is kimennek, persze ez függ a lakhelyedtől is.

Kitartást, ne add fel semmiképpen!

Szia!

Nekem is 3 hónapos korában lett hirtelen zűr: úgy tűnt kevés a tejem (1 hét beteg voltam), mert alig gyarapodott, bár szopizott. Igaz, akkoriban próbáltam bevezetni valami napirendfélét is. Az orvosnő javaslatára elkezdtem mellétáplálni tápszerből. Én nagyon ellene voltam, de be kellett látnom, hogy ez most olyan helyzet, amikor itt és most kell cselekednem, s megoldást találnom. Aztán jött a nagy sokk: szopási sztrájkba kezdett, ami 4 napig tartott. Mivel már volt tápszer, csak azzal etettem, miközben én lelkileg nagyon kikészültem. Nem tudom, hogy honnan vettem az erőt, de nem bírtam beletörödni, hogy csak ennyi volt, s innentől csak tápszer. Na, akkor kerestem fel a La Leche Ligásokat, s közben rendületlenül fejtem, éjjel- nappal. Aztán fokozatosan jöttek a csodák - én csak így hívom :)):

- egy reggel elfogadta a cicit

- egyre többet igényelte a szopizást (s ez bizony nekem is beletellett hosszú hetekbe), így bár nagyjából megmaradt a napirend, mégis elsősorban a babócám igényeit figyeltem. Ha akarta, másfél óra múlva is adtam neki cicit.

- én még a kórházban kaptam mellbimbóvédőt, amit addig, akárhányszor próbáltam letenni, nem lehetett, anélkül nem fogadta el a cicit. Szóval mindezek tetejében, éjszakánként kezdte elfogadni a cicit csak úgy, a'la natúr, aztán már a mellbimbóvédőt utasította el.

Minden baba más, ugyhogy nem biztos, hogy nálatok mindez hatásos lesz, de számomra mindebből a tanulság a következő volt:

- elfogadni a fennálló helyzetet, mégha nagyon nehéz is, s nem "csak" lelkileg, hanem fizikailag is (mert egyfolytában a 4 fal között lenni, s álló nap csak etetni, meg fejni.... háááát, tudom milyen!)

- hiszem, hogy minden anyában legbelül, mélyen van egy igazi bölcs, aki tudja, vagy "csak érzi"?, hogy mikor és meddig érdemes küzdeni dolgokért. Ha úgy érzed, mint én, akkor küzdj, mégha kilátástalannak is tűnik. Nekem is az elfogadás után jött az "igazi pofon", a babám sztrájkja, de valahonnan volt hitem tovább küzdeni...

- figyelni, figyelni a babára: valamit biztos nem úgy csináltam, s talán a körülmények is (betegség, tápszer) így, ebben a sorrendben szerencsétlenül alakultak, s besztrájkolt. Az igazi okát már sosem fogom megtudni, de azt tudom, hogy azóta még jobban tudok ráhangolódni az igényeire.

- s sose felejtsd el, hogy a szoptatás a legjobb megoldás, s én abszolút ennek a pártján állok, DE ez mégiscsak etetés, amit lehet pótolni mással. Ennél sokkal, sokkal fontosabb, hogy a szeretet, a harmónia meglegyen benned, s ha benned megvan, akkor köztetek is meglesz! Én biztosan tudom, hogy a kis drágám a 4 napos sztrájk után már úgy "kiéhezett rám", a közelségemre, hogy - ha lehet ilyet mondani, - azóta még csodálatosabb minden szoptatás. Én is és ő is teljes eksztázisban várjuk, hogy újra összegömbölyödjünk, halljuk egymás szuszogását, érezzük a másik bőrét (ő is simogat! :)))), stb.

Nem tudok mást tanácsolni, mint amit az első válaszomban tettem, a www.lll.hu- t, HA te látod még értelmét. Ha nem, akkor fogadd el, hogy te vagy az édesanyja, aki tudja, hogy mi jó a gyermekének, s az orvosnővel találtok rá megoldást, hogyan tudnád másképpen is táplálni.

Őszintén kívánok neked erőt és hitet magadban és magatokban!

Igazán nem kell hálásnak lenned, mert a munka része csak rád vár!

De, kérlek, ígérd meg, hogy ehhez a kérdésedhez megírod, hogy mi történt. Akár 1 hónap múlva is érdekelne!

Addig meg drukkolok neked/ nektek! Jó csapat vagytok! :)))