Tápszerező anyukák, ez tényleg így van?

"Mert igazándiból nem is anyuka lelkiállapota, kényelme szempontjából érdekelt a dolog,hanem a babáéból. és mennyivel jobb lehet egy baba élete is, ha nem hektikusság, sírás, méricskélés, tömés (nem szopott csak30-at, gyerünk még, mert 60grammot mondott a védőnő)jellemzi az életét. Hanem kap megfelelő kaját és boldog.

Mert kétségem sincs, ha megéhezett mondjuk az utcán és anyuka idegesen, vajon hol tudnám megszoptatni, mi lesz ha...és így a babának ez ugyanolyan rossz lehet, hiszen a hormonok átmennek az anyatejbe és ő is nyugtalan."

két gyereket szoptattam 2 éves koráig de egyikkel sem volt méricskélés nem volt stressz sem pont nem érdekel mit mondott a védőnő

szopizon annyit amennyit akart és akkor mikor akart ha kellet akkor télen a parkban egy padon vagy a strandon vagy akárhol ahol éhes lett

nem kellet melegítenem nem hagytam otthon nem kellet félnem: h gyerek a védőnő azt mondta alkalmanként 120ml-t kell enned, nem kellet éjjel felkelnem mosogatni a cumis üveget sterilizálni egyebek ..... nem kellet hallgatnom éjjel ahogy sír a bab mert még éhes mert nem volt elég az amit készítettem neki mellre tettem és aludtunk is tovább.... nem volt gond a hízással sem szépen rendben fejlődött mind a kettő

nyugis mosolygós volt mind a kettő kicsinek

ezerszer könnyebb volt az életem velük

a 3ik baba sajnos tápszeres lett (volt egy mellműtétem (nem szépség miatt hanem eü-s okok miatt) és amiatt nem tudok rendesen szoptatni vagyis tej lett volna csak nem tudod hol távozni)

mint lelkiekben mint fizikailag kikészültem az első fél évben bajok voltak az evéssel alvással sokkal többet sírt mint a másik kettő

míg a másik kettő 2 éves koráig ne volt beteg addig a kicsi 10 hónapos korára még 4x volt nagyon csúnyán beteg magas lázzal egyebekkel

nem ítélem el azokat akik úgy gondolják könnyebb tápszert adni a gyerekeken az ö dolguk ....

volt részem mind a kettőben és így kijelenthetem h szoptatás sokkal könnyebb dolog és egyszerűbb is

az egy más dolog h ebben is megy a verseny és ezt még a média fel is nagyítja szinte belehajszolja az anyákat ebbe és ez tényleg nem tesz jót

de könyörgöm miért kell ebbe belemenni ?

amint itt olvasom pont azért bukik meg sokszor a szoptatás mert a mai anyákat ezzel stresszelik hajtják versenyeztetik

régebben nem volt ez így teljesen természetes volt h mellre rakod a babát és szoptatod nem volt verseny ha gond volt a nagymama vagy a dédi segített vagy a bába

de sokkal kevesebb volt a probléma mert máshogy élték meg ezt: természetesebben

Szerintem meg nem egyszerűbb a tápszeres élet, de persze ezt mindenki másként ítéli meg. Nekem macerás lenne a cumisüvegeket sterilizálni, eltalálni a táp hőmérsékletét, ordító gyerekkel a karomban kevergetni a tápszert stb. A cici bármikor kéznél van, mindig jó a hőmérséklte, a maradékot nem kell kiöntenem, nincs mit elmosogatni, ingyen van, nem kell hozzá semmi és még sorolhatnám...

Egy példa arra, hogy mennyivel könnyebb anyatejjel: Egyszer dugóba kerültünk, pedig időben elindultunk, mégsem értünk haza mire megéhezett a babám. Nagyon egyszerű: megszoptattam a kocsiban. Táppal hogy oldottam volna meg? Még ha lett is volna nálam, hogy készítem el a megfelelő hőmérsékletűre?

Az éjszakát meg az anyatejes babák is át tudják aludni, és a tápszeresek is kelhetnek 3 óránként...

Kérdező, én azért arra is felhívnám a figyelmed, hogy ki mit nyer a küzdelmeivel.

Én azért írtam a kérdésben idézett gondolatokat, mert arra akartam utalni, hogy a tápszer alapból egyszerűbbnek tűnik(!), mint a szoptatás. Most már te is láthatod, hogy igazam volt, a legtöbb anyuka így gondolja. - De mindez még nem sokat mond arról, hogy valóban jobb-e, hosszú tábon előnyösebb-e. (Persze, mindenki tudja, hogy a tápszer nem jobb, mint az anyatej, de nem ilyen értelemben írtam.)

Viszont, te (sajnos vagy nem sajnos) oda lyukadtál ki a végére, hogy akkor a tápszerezés tulképp egy jó dolog, mert tényleg megnyugtat. Ha maradhatok még az eredeti szövegemnél, én egyáltalán nem ide akartam elérni. (Nyilván nem rossz az se, ahogy te logikáztál, csak szeretnék én is reagálni rá, ha nem haragszol.)

Én sem vagyok megrögzött tápszerellenes, még ha úgy is tűnik:), de az igaz, hogy azok közé

Kérdező, én azért arra is felhívnám a figyelmed, hogy ki mit nyer a küzdelmeivel.

Én azért írtam a kérdésben idézett gondolatokat, mert arra akartam utalni, hogy a tápszer alapból egyszerűbbnek tűnik(!), mint a szoptatás. Most már te is láthatod, hogy igazam volt, a legtöbb anyuka így gondolja. - De mindez még nem sokat mond arról, hogy valóban jobb-e, hosszú tábon előnyösebb-e. (Persze, mindenki tudja, hogy a tápszer nem jobb, mint az anyatej, de nem ilyen értelemben írtam.)

Viszont, te (sajnos vagy nem sajnos) oda lyukadtál ki a végére, hogy akkor a tápszerezés tulképp egy jó dolog, mert tényleg megnyugtat. Ha maradhatok még az eredeti szövegemnél, én egyáltalán nem ide akartam elérni. (Nyilván nem rossz az se, ahogy te logikáztál, csak szeretnék én is reagálni rá, ha nem haragszol.)

Én sem vagyok megrögzött tápszerellenes, még ha úgy is tűnik:), de az igaz, hogy azok közé tartozom, akik "nem szeretik" annyira, mert sok veszélye van - annak ellenére, hogy az anyukák sokszor azt mondják rá, megnyugtató. Én hiszek a másik anyukának, hiszen ő tudja, mit érez, mit gondol; de én ilyenkor sokszor arra gondolok, hogy lehet, hogy ez csak a felszín... Nem biztos, hogy hosszabb távon is azzal jár valaki jól, ha ezt választja és így gondolja. (De megeshet, hogy én tévedek.)

Volt már nem egy olyan beszélgetőtársam, akinél utólag jöttünk rá, hogy több helyen is voltak szoptatási problémák, amik nem derültek ki időben - és így valahol "feleslegesen", hibásan indult el egy tápszeres út. Nem tudok arról adatot mondani, hogy vajon hány tápszerező anyukánál lehet szó ilyesmiről, de ahogy egyre többet foglalkozom a témával, egyre többször olvasok olyan eseteket, ahol gyaníthatóan van valamilyen probléma. (Ez persze nem mindig az anyuka gyakorlati hibáját takarja - de sokszor olyan dolgot, amin megfelelő módszerekkel lehetne változtatni.)

És aki ismeri a szoptatási szakmát, az tudja, hogy a tanácsadók pontosan ezzel a résszel foglalkoznak: nem az a cél, hogy megszűnjön a tápszer, mert valószínűleg mindig lesznek, akiknek kelleni fog. Hanem az, hogy azok az esetek csökkenjenek, amikor feleslegesen kerül elő. Hogy az anyuka is fel tudja mérni, mi az, ami még normális, és mi az, ami már nem, ahol már szóba jöhet a tápszer. És ahogy kinéz, sajnos sokan nincsenek tisztában ezekkel a határokkal; sokkal hamarabb előveszik, mert úgy hiszik, már itt az ideje, pedig még lehetne próbálkozni. Itt jönnek be azok, akik több tapasztalattal bírnak.

De visszatérve: amit én a szoptatáson és anyatejen kívül még nagyon fontosnak tartok a szoptatásért való küzdelemben, az a kitartás és az akaraterő. A másik topikodban írtam, hogy magam is érintett voltam a témában, és a saját bőrömön tanultam meg, hogy mit ér, ha nem adom fel, azért se. Persze, itt is vannak egyéni különbségek és kívülről nem is lehet helyesen megítélni, hogy meddig "kellene" valakinek kitartani. De, ha valaki próbálkozik és főleg, (ami a szakik legfőbb célja is), ha valaki JÓL próbálkozik, megnőnek az esélyei és rengeteget nyerhet. Engem a szopis siker olyan személyes tulajdonságokkal ruházott fel, amiknek korábban híjján voltam, de utólag nagyon sok hasznát veszem: erő, kitartás, önbizalom, türelem, rugalmasság. És ezeket mind szószerint a szoptatásért való munkában tudtam megtanulni és jól begyakorolni. Aki nagyobb gyerkőcöt is nevel, az pontosan tudja, ezek mennyire fontosak, később is. :)

Szóval számomra ezek az értékek legalább annyira fontosak, mint maga az, hogy megmarad a babának az anyatej.

És végezetül, mindezt nem azért írtam, hogy a tápos anyukák kevesebbnek érezzék magukat, szeretném, ha nem így olvasnátok! Egész egyszerűen ez csak a másik oldal tapasztalata, amiben talán van igazság.

xStefix

veled nagyon egyet tudok érteni

xStefix

Szerintem túlmisztifikálod ezeket az értékeket. Ezt a tápszerező anyuka is megtanulja csak más módon. Ezt nem a szoptatás adja, hanem a gyerekkel való együttlét, ápolása, nevelése, stb.

Amúgy persze a szopi a legjobb, de ha figyelmesen végigolvasod, hogy kinek milyen okból lett tápszeres a gyereke rájössz, hogy bizony vannak olyan problémák, amiket nem lehet a szoptatás erőltetésével megoldani. Van amikor nincs más út.

Nem gondolom, hogy ezek kevésbé fontos értékek, márcsak azért sem, mert van némi tapasztalatom a pszichológiában és a pedagógiában is. Szerintem sokak életére kihathat a család tagjai közül, ha a fenti erények közül valamelyik nincs meg. És ez nem azt jelenti, hogy én akkor tökéletes vagyok és nincsenek családi gondjaink, de azt igen, hogy tudatosan igyekszem ezekhez hozzáállni és általában tudom is, mit hogyan tudunk megoldani.

És természetesen nemcsak a szoptatás az egyetlen módja annak, hogy ezeket megtanulja az ember, de talán a legevidensebb, mert magától adódik, a születés után - de megint tudtam, hogy ezt valaki bele fogja látni. :)

Egyébként elképesztő, hogy mennyit kényszerül néha magyaráz(kod)ni az ember, ha azt akarja, hogy a szavai pontosan azt jelentsék a másiknak is, mint amit saját magának. :)