Azok az anyukák akik nem vagytok elégedettek a testetekkel, hogy viselitek (viselnétek), ha férjetek pornót néz?

Teljesene megértelek. Házassági tanácsadóként tevékenykedek babázás mellett, szóval hallottam-láttam egy-két dolgot. El kell döntened, hogy szükséged van-e tudni az igazságot, vagy inkább azt szeretnéd, hogy titkolja el. Minden korban a férfiak néztek szexuális jellegű rajzképregényeket stb. Sajnos erre szükségük van, és mivel a férfiak 99 % néz pornót, ezért nem valószínű, hogy a maradék 1 %-ból jut a feleségnek... De!!!

Lehet ezt többféleképpen megoldani: kitétellel, hogy nézheti, de ne arra élvezzen el, hanem szépen várjon meg Téged, mikor ráérsz szeretkezni.

Lehet együtt is nézni, együtt kiválasztani. Ez általában a legjobb stratégia, bár tapasztalataim szerint akik együtt néznek pornót, azok egyedül is szoktak (csak titokban teszik, ha nem örül neki a házastárs.)

De ezekből lehet meríteni, lehet beszélgetni róla.

A pornónézés nem hozza magával azt, hogy megcsalja valaki a házastársát, a kettő között még nem találtam összefüggést. Káros hatása lehet, ha úgy gondolja, hogy ezek a mozdulatok, pozíciók élvezetek okoznak a nőknek, mert általában nem okoznak. Ezeket férfiaknak rendezik, ezért durvábban a nők által preferált szeretkezésnél.

Ha sokat néz a férfi ilyen jellegű "műveket" sajnos, beépül tudatalatt a mozdulataiba.

Olyat is tapasztaltam már, hogy a saját pár látványa már izgalomba se hozta, de ez nagyon szélsőséges eset.

Beszélgetés: A férfiak jelentős része nem szeret erről beszélni, sőt... ha a nő kierőszakolja, akkor nem mond igazat. Mindenben azt pártolom, hogy beszélni-beszélni-beszélni, DE!!!! Nem gondolom, hogy erről nagyon sokat lehetne, mert a férfiak azt mondják, hogy ezzel nem megcsalnak, nem akarnak róla beszélni, mert minek. Ezt hasonlónak érztem, mint mikor lelkesedéssel beszélnek az autó hengereiről vagy egy műszaki szerkezetről. Úgysem értjük meg. De arról azért mesélnek, mert azzal tudják, hogy nem bántanak meg. A pornó viszont olyan téma, amiről ha beszélni akar a nő, akkor baja van vele, tehát nem szeretnek belemenni. És nem szeretnek hazudni: mondván, hogy sose néznek majd.

Mivel én is voltam kismama és feleség is vagyok, pláne, mivel két szakdolgozatot is a témáról írtam, azt hittem, mindenre felkészült vagyok. Minden nap kielégítettem még állapotosan is, és gyermekágy idején, a lehetőségek függvényében. És hát az én férjem is nézett pornót, kiderült, én is ugyanúgy felkaptam a vízet.Pedig felajánlottam többször, hogy nézzünk együtt. Azóta mi megegyeztünk ilyen téren, vannak kompromisszumok.

Hidd el, addig nincs baj, amíg csak a pornót nézi, de tényleg jó stratégia, ha időnként Te is nézel egyedül. Legalább néha be tudsz szólni egy kategóriát, tehát nem lesz a témában tudatlan. Így már lehet együtt nevetni. Pl. Micsoda milf jön szembe az utcán. Oh, big tits. stb.

Itt van egy cikk, de nyugodtan írhatsz is priviben, ha csak kiöntenéd a lelked, vagy segítségre van szükséged:

[link]

Dorothy

Én is hasonló cipőben járok.

A gond itt nem azzal van, hogy pornót néznek, hanem hogy nem nyúlnak hozzánk. Mert már nem kívánják.

Az előző barátomnál egyáltalán nem zavart, hogy pornót nézett, mert egyrészt nem titkolta, hanem "férfiasan" felvállalta, másrészt mert naponta csorgott utánam a nyála, de annyira, hogy úgy tűnt, belehalt volna, ha nem csináljuk. Ez elég hízelgő volt ahhoz, hogy ne zavarjon, milyen jó nőket néz.

A férjem viszont sumák, mert mindig azt mondta, hogy ő nem néz ilyesmit, de véletlenül megtaláltam egy véletlen letöltött videót. Ha közeledek hozzá, abszolút közömbös és hárító. Ez számomra nagyon megalázó. Egyébként nem egy szex mániás, nem ment neki soha olyan könnyen, elég gátlásos is :-(

Ami legjobban zavar, hogy ez egy tendencia, nem hiszem, hogy később jobban fog kívánni, mert ez nem alak függő, hanem egyszerűen nem vagyok neki izgi.

Ha igazán őszinte akarok lenni, ő sem gerjeszt már föl engem, lehet, hogy ez a hozzáállás sem túl izgató számára, így talán még meg is értem. Viszont változni nem tudok, valószínűleg ő sem.

Csak remélni tudom, hogy nem akad útjába egy csábító, mert egyébként szeretjük egymást.

Én is bele vagyok betegedve, mert így egy rakás sz*rnak érzem magam, pedig nem is vagyok az, ha jobban belegondolok, és félek, hogy rossz vége lesz.

Mindig megfogadom, hogy nem közeledek többet, mert nagyon rossz az elutasítás.

Egyébként pont tegnap "röhögcséltünk" a barátnőmmel a témán. Mondta, hogy fürdés után szemben állt a párjával, széthúzta a fürdőköpenyt, odanyomult hozzá, a fiú pedig tapintatosan összehúzta rajta.... gááááááááááááááz!

Nem tudom, akkor én vagyok az egyetlen ember, aki (idővel ugyan, de) képes szóra bírni a saját férjét? Vagy a férjem az egyetlen olyan pasi, aki (bár nem könnyen, de) képes beszélni kényes témákról is? Ne már.

Kérdező, biztosan találkozni fogsz a párodnál elkenéssel, ferdítéssel vagy lódítással, de én úgy gondolom, hogy HA megtalálod a megfelelő módszert, akkor mégis tudsz majd vele beszélni. Azt tapasztalom, hogy nagyon fontos a módszer, az eljárás, ahogyan ezt csinálod, mert számonkérést és kioktatást általában piszokul utálják és rögtön támadnak / visszahúzódnak. Én mondjuk elég járatosnak gondolom magam az emberek kezelésében, "irányításában", de nekem is évekbe telt, mire megtanultam kezelni a saját férjemet. :)

Off: kérdés, hogy mi a bizalom. Az, hogy nem fekszik le mással, vagy sose gondol másra miközben Veled szeretkezik vagy sose néz meg egy nőt sem azt utcán. Ha valaki megbízik ebben is, akkor szerintem nagyon naiv. De lehet, hogy vannak kivételek... xStefix: szerinted meddig oké a dolog? Ha megnéz valakit, vagy másra gondol miközben Veled van, akkor az még oké? Amikor terhes vagy, gyermekágyi időszak van, akkor szerintetek tényleg miközben kielégítititek (csupán azokkal a módszerekkel amikkel tudjátok), tényleg nem gondolnak egyéb dolgokra? Vagy ez még belefér? Szerintem ez az, amin múlik az egész... kinél mi fér bele még...

D

Kommentelő, nálam konkrétan az a helyzet, hogy tudom, hogy megbízhatok a férjemben és mire (nem) lenne már képes, mert nem tud nekem hazudni. Ez már számtalanszor kiderült. Ő olyan típus, amilyen, én pedig elég jó emberismerő vagyok. Sok rossz dolgon is átestünk már együtt, és közben alaposan kiismerhettük egymás jó és rossz oldalát is (de szó-szoros értelemben).

Ez így persze túl egyszerűnek tűnik és idegenként én is szkeptikus lennék, ha mástól ilyet olvasok, de az van, hogy a saját helyzetünket én ismerem a legjobban és teljesen tisztában vagyok mindezekkel. Ez nem túlzott önbizalom vagy naivitás, hanem reális felmérése a helyzetnek.

Biztosan tudom, hogy nem tudna és nem is akarna megcsalni, ugyanis őt már sokszor megcsalták és pontosan tudja, mennyire rossz érzés. Nem akar olyan szemét lenni, mint akik vele tették ezt meg anno. Ráadásul, ha megtenné, azzal nemcsak engem, de a lányát is elveszítené, akit imád és sose akarna elhagyni. Szóval ez teljesen kizárt, ismerem őt annyira, hogy tudjam, őszintén így van, nemcsak mondja.

Az persze világos, hogy ő is megnéz más nőket, ha épp, de erről is beszéltünk már nem egyszer. De ez a megnézés sem szándékos és nem olyan, hogy rögtön fantáziál is róla, hanem általában "véletlenül" történik (odanéz és látja, amit) ill. észreveszi saját magát, ha ottragad a szeme valahol. De nagyon becsülöm őt azért, hogy szólt nekem erről, amikor olyan szakaszban jártunk, hogy én elhagytam magam, ő pedig több nőt nézett meg emiatt - nagyon nem esett jól ezt hallani és neki se volt jó elmesélni, de idővel sikerült megbeszélnünk és tanulnunk belőle.

Ezért gondolom azt, hogy meg lehet beszélni dolgokat, ha az ember hajlandó rá és képes bízni a másik őszinteségében. Nagyon remélem, hogy nem mi ketten vagyunk a ritka kivételek, akiknek ez sikerül.