Kedves Kismamák, xStefix! Harmadik babámat várom. Az első kettővel megszenvedtem a szoptatással, csak 6-9 hónapig kaptak anyatejet. Van-e itt valaki, aki lelki támaszt tud nyújtani nekem a nehéz időszakokban? Azt hiszem, főleg ez hiányzott. Köszönöm.

Szerintem nagyon fontos, hogy ne félj előre, nyugodj meg, ne stresszeld magad, mert a kudarctól való félelem hátráltatja a sikeres szoptatást. Nekem már akkor kevesebb tejem volt, ha felidegesítettek. :) Szintén 3 gyermekem van, a legnagyobb 12 éves (mint neked:)) a középső 4 éves és a harmadik másfél éves.

Mikor a "kicsiket" vártam, mindig mondtam a nagynak, hogy a leckéjével az apjához menjen, mert elapad a tejem a matek házija láttán. :) De komolyan: teljes nyugalmat kértem legalább az első 6 hónapban. A férjem maximálisan partner volt ebben, mert tudta mennyire fontos nekem az igény szerinti szoptatás, így fél évig még főzni is ő főzött, be sem engedett a konyhába, én csak pihenjek. :)

A férjed támogatása, a nyugodt körülmények biztosítása, a hited hogy sikerülni fog, már sokat segíthet. De az is lehet, hogy bármit teszel, akkor sem fog sikerülni a kizárólagos szoptatás fél évig utána még + félév, így fontos, hogy erre is készülj fel és ezt ne a kudarcodként éld majd meg. Hiszen tápszerrel is ugyanolyan boldog, egészséges babád lesz mint anyatejjel.

A cumit és cumisüveget eleinte ha sikerül a szoptatás elhagynám a helyedben, nekem egyik sem kapott se ezt, se azt soha. Viszont ha úgy igényelte a kicsi, szó szerint éjjel-nappal szopiztattam. Ha már fájt a bimbóm és berepedt, akkor bimbóvédővel szoptattam. A krémek nekem nem értek semmit és én sem mostam le soha a baba nyálát, mégis véres volt az első időkben. De a bimbóvédővel kb 1 heti használat után meggyógyult és utána egyre jobb lett.

A szoptatási tanácsadó nagyszerű ötlet, már várandósan felkeresném a helyedben, rengeteg pozitív gondolattal, ötlettel tudnak szolgálni.

Kérdező, az a "sziklaszilárd hit", amiről írtunk neked, szerintem igazából két részből áll össze: az egyik, amit megelőlegezel magadnak, a vágy és a remény, hogy sikerülni fog. Ez kell hogy hajtson akkor, amikor még a szopi előtt vagy ill. amikor esetleg gondjaid vannak vele. A másik része, a tényleges önbizalom majd csak akkor fog jönni, amikor már lesznek pozitív tapasztalataid is.

A kettő közül nyilván a 2. az erősebb, ez adja az igazi motivációt; de ha az 1. nincs meg, nem lesznek sikerélményeid se, ugye... Szóval mindenképp arra bíztatlak én is, hogy higgy magadban, mert ez az alap, de próbálj ésszerű is maradni. Ne ess (nagyon:) kétségbe, ha valami nincs rendben és ne várj magadtól emberfeletti teljesítményt se (bár sokkal tovább el tudunk menni, mint hinnénk magunkról:). De ne is add fel túl korán, amíg nem próbáltál ki minden(!) lehetőséget és keress támogatást, mert utóbbi nagyon fontos! Szóval ésszel, higgadtan, de magabiztosan igyekezz hozzáállni, ez már félsiker lesz!

Egyébként pedig, sokakkal együtt nekem is az a legfőbb tapasztalatom, hogy akkor megy minden a legjobban, ha nem bonyolítom túl. Ha nem centizem ki a gyerek viselkedését, nem akarok mindenre kényszeresen megoldást/választ találni (csak a legfontosabbakra), hanem hagyom, hogy a természet maga működjön. Én pontosan ezek miatt vagyok egyre inkább igény szerinti szoptatás-párti, mert ez az a módszer, ami a leginkább segít, hogy lazán, rugalmasan tudjam kezelni a szoptatást (gondozást, nevelést) is.