Ha már nyűgnek érzem a szoptatást, akkor inkább hagyjam abba?

Én 8 hetes koráig szoptattam a lányomat, mellette kapta a tápszert is (mert császároztak, na meg a genetika-nem volt elég a tejcsi).Azon őrlődtem folyton, hogy mit csinálok rosszul, miért nem elég a tej?Ettem a homeós bogyót, ittam a tejszaporító teát, sört (utálom de a lányomért mindent), még rántott levest is ettem, mindent amiről csak hallottam.

Szopizott volna ő, de egy idő után könnyebb volt üvegből meginni a tápit, mint cicizni, az utolsó 3 hét már úgy telt, hogy cicire tettem, szívott kettőt, elcsapta a fejét, sírdogált kicsit, aztán megint szívott kettőt és így tovább.Aztán abbahagytuk.Egy hét alatt el is apadt az a kevés tejem is ami volt.Néha bűntudat gyötör ha eszembe jut, hogy talán erőltetnem kellett volna, talán nem kellett volna tápit adnom neki, dehát akkor hagytam volna éhezni?Tehettem volna gyakrabban mellre, de képtelenség volt felébreszteni, vagy ha ébren volt akkor ébren tartani(sárga volt picit szegénykém).

De aztán ránézek az én villámgyorsan gyarapodó, cseperedő, örökké jókedvű, mosolygós, vidám, kiegyensúlyozott kislányomra és egy percig sincs bennem kétely, hogy jól döntöttem :)

(Bár a következőnél azért kitartóbb szeretnék lenni és semmi tápszer csak igény szerinti szopi, de ha megint így hozza az élet, akkor sem fogom bánni).

Elsején lesz 4 hónapos a lányom :)

Ismerek egy kislányt,hasonló volt a helyzet.Nem hízott szoptatás alatt,igaz arról nem tudok,hogy fogyott volna.az enyém sem egy hurkás gyerek,de egy nap születtek,és mindig volt 2 és fél kiló köztük.Aztán mikor elkezdtek hozzátáplálni,kezdett hízni.Ugyanaz volt a szoptatással mint nálad,kezdett nyüg lenni.8 hónaposan elválasztotta az anyuka.

Ne kínozd magatokat,nem éri meg ,ha feszült vagy senkinek sem jó.

Mondjuk még egy dolog eszembe jutott a nem hízáshoz:

Mi van akkor, ha esetleg nem is volt ezzel akkora gond, mint ahogy te hitted...? Mert akár még ilyen is előfordulhat.

A fogyás persze soha nem szerencsés, de ugye itt nem hangzottak el (eddig) pontosabb részletek, hogy mi hogyan zajlott. Elvileg sokszorosan túl van biztosítva a "rendszer", úgyhogy megfelelő szoptatási gyakorlat mellett ritkán fordul elő ilyesmi. Ha pedig mégis, akkor biztosan volt valami oka - amire, úgy tűnik, nem sikerült időben rájönni.

Megértelek, kedves Kérdező, hogy megijedtél a történtektől és orvostól-orvosig mentetek, hogy választ kapj; de, pl. az eddig nem derült ki a válaszaidból, hogy kifejezetten szopis szakemberhez fordultál-e ezzel. És ha igen, ott miről esett szó.

Mondjuk rólam tudni lehet, hogy nagy tanácsadó-párti vagyok:), de ettől függetlenül is biztos, hogy ők sok olyan dologra, összefüggésre is felfigyelhetnek, amire az eüsök mégcsak nem is gondolnak! Nem egyszer tapasztaltam már meg személyesen is, hogy milyen gondokat okozhat az egyes eüsök nem megfelelő felkészültsége.

Szóval még az is megeshet, hogy egyszerű volt a problémátok, kézenfekvő volt az ok is, csak éppen senki nem vette észre, nem nevezte nevén. Vagy akár nem is volt semmilyen gond, normálisan mentek a folyamatok, csak valaki valamit rosszul hintett el neked, amiből aztán adódott is végül egy komoly, fokozódó probléma... Mert erre is akad itt a fórumon is nem egy példa sajnos.

Mindez persze csak egy gondolatmenet, nem ismerem a hátteret, de úgy gondoltam, azért leírom neked.

Ha egyébként lenne kedved privátban is beszélgetni a dologról, nyugodtan keress meg. Bevallom, mostmár tényleg nagyon kíváncsi lettem, hogy mi történhetett. (Szakmailag foglalkozom a szopival, ha nem ismernél még.)

És tudd, hogy semmiféle rossz szándék nem vezérel, nem akarlak bántani vagy győzködni, hogy folytasd a szopit - abszolút a te döntésed, amit én tiszteletben tartok. Nekem az ilyen esetek mindig kihívást jelentenek, hogy vajon saját kútfőből tudnék-e valami értelmes magyarázatot találni a helyzetre.