Már 2 éves a kisfiam, de még mindig szopizik, meddig vajon? (3-4-szer is naponta)

Amíg odaadod a cicid!

17/L

Attól (is) sokban függ, hogy te ezt gondnak, tehernek érzed-e vagy sem.

Én a kötődő nevelést gyakorló anyukák táborába tartozom, úgyhogy nekem nem jelent problémát, sőt. A lányom 2 évesen még 3x szopizott, reggel, este és a délutáni alvás előtt. Nem sokkal később elhagytuk a délutánit, mostmár csak kétszer, de azt stabilan (32 hónapos).

A legközelenni "dátum" nekem a 3 év, addig még szeretném, ha szopizna. Nem tudom, megoldható lesz-e, mert ősz óta levelezős suliba járok.. Ha igen, annak örülök, ha nem, akkor tudomásul veszem és akkor annak örülök, hogy ilyen sokáig sikerült.

Én csak jót tudok mondani a hosszú távú szoptatásról, ezer előnyét látom nap mint nap.

De az is világos, hogy nagyon karakterfüggő, hogy ki melyikkel szimpatizál. Van, akit a hideg kiráz ettől (láthatjuk..), más meg csak hallgatólagosan fogadja el.

Én sok szempontból végiggondoltam anno, hogy mit és hogyan szeretnék majd csinálni és nekem abszolút ez lett a szimpatikus, célravezető, helyes, egészséges stb. megoldás. Én ezt tartom etalonnak, erre bíztatok mindenkit, mert szerintem ez a gyerek érdeke.

Az viszont szerintem valószínűsíthető, hogy ha engeded őt magától elválasztódni, akkor ez még hosszabb időt fog igénybe venni. Nem biztos, de ha nagyon szopis/anyás, akkor sanszos. Az igény szerinti szoptatás (ebben a korban már egyre erősebben) hosszú távú program.

Sokkal boldogabb babád van és egészségesebb mint annak aki kevesebbet szoptat.

Ismerek olyat aki még4-5 évesen is ciczett bár nem hiszem h jött volna tej,inkább csak cuminak használta.

Nincs igaza az első 3-nak sem a 17 évesnek.

Mert az én lányom magától hagyta abba a cicizést.Én adtam volna még neki.

Fiam pedig 18 hósan.

Most a pici fiam 9 hónapos,de még szopik ahányszor akar.Persze eszik is.

Kérdező, én leginkább neked adnám ezt a tippet, mert a többi Szuperdadus-típus valószínűleg úgysem értékelné:

Ha meg tudod szerezni, olvasd el Dr. William Sears Éjszakai gondoskodás c. könyvét. A címe ne riasszon, mert nagyon sok szó esik benne az ún. kötődést segítő nevelésről, ami körül a te kérdésed is tapogatózik.

Én most olvasom már harmadszorra és egyre jobban egyet értek vele. Én is ezt az utat igyekszem járni és eddig csakis pozitív tapasztalataim vannak róla. ;)

A Szuperdadust ajánló hozzászólónak pedig csak annyit fűznék jozzá, hogy pont ne vallásos idézetet hozzon (akár a konkrét témára, akár másra), mert az őszintén, mélyen hívő családoknál épphogy nem az elkülönítő nevelés az etalon!

És ajánlanék ezen kívül még egy igen komoly fejlődés- és személyiségpszichológia kurzust is, mert elképesztően hiányosak az ilyen irányú ismeretei. Az általa hangoztatott nézetek soha nem voltak szakmailag kellően megalapozottak, ellenben a múlt század különböző "célorientált" gyermeknevelési irányzatait abszolút jól kiszolgálták (lásd elkülönítő nevelés, önállóságra, napirendre szoktatás és társai). Csak sajnos sokan sokáig nem vették észre, hogy a gyereknevelési módszereket nem a gyerek feje felett és tőle függetlenül kellene megálmodni és utána vasakarattal kikényszeríteni, hanem fordítva, a gyerekből kiindulva kellene összegyűjteni, hogy mi mikor hogyan jó neki és hogyan nem.

És ezek miatt sajnos a hozzá nem értők körében nagyon hosszú ideig ezek a tanok maradtak elterjedtek, bár mára szerencsére egyre többen vagyunk, akik képesek belátni, hogy a gyereknek mi a VALÓDI érdeke...

(Mindezt szakmailag elég jól tájékozott anyukaként bátorkodtam leírni.)