Én a házörző vagyok, anyámé meg a gyerekem?! Beképzelem vagy ki akarja sajátítani? Mit csináljak vele ha a beszéd nem segít?

Van egy 10hónapos szép, egészséges kisfiam s anyuékkal élünk (így lett építkezve, nem a nyakán maradtunk). Jól kijövünk de akárhányszor megjelenik valaki látogatóba vagy szomszéd akkor felkapja a gyereket s "áh, épp sétálni viszem" vagy "most etetem majd" mintha csak ő gondoskodna a piciről. Olyan mintha kisajátítná s ő nevelné pedig nem. Ha pedig hétvégente elmennénk a férjemmel akárcsak 1-3órára (ebből fél összesen 1óra a buszút) akkor már körülményeskedik, hogy ő kertbe menne, kutyával lenne, fáradt meg stb. Ha munkából megjön az első neki a pici s folyton vele lenne hiába vagyok ott de ha kimennénk a lakásból akkor már nehézkes a dolog neki.:S Babát nem igen visszük a buszon mert mindig sírógörcsöt kap s tipikusan a "kedves, megértő" fajta emberek utaznak felénk rajta.

Már sikítanék legszívesebben. Ma is 1órára mentünk volna csak el fagyizni s azt mondta oké. Utánna meg 5percre rá, hogy kutyával kertbe menne. Mondom jó maradunk. Ne akkor most kiviszi, mire itt a busz már vigyázni tud babára. Oké, én akkor hajatmosok. Majd elkezd pakolni s nagytakarítást végezni, már mindjárt érkezne a busz mire jó, akkor ő kutyázik s majdjön... én meg vittem magammal inkább a babát, hogy ne legyen neki gond. Megjövünk erre jön, hog mi van babával, el lett volna vele is. :S