Szükségem van egy kis lelki megerősítésre.Vegyes táplálású lett a 7 hetes babám. Most ez tényleg ekkora probléma?
Bocsi,ha hosszú lesz,de el vagyok kenődve és lelkileg ehhez most kevésnek érzem magam. Tehát:
A szoptatással kapcsolatban mindig is nagyon vegyes érzéseim voltak. Én ezt nem szeretem csinálni egyáltalán,számomra semmi plusz meghittséget nem ad, enélkül is rengeteget foglalkozok a gyerekemmel és pontosan ugyanúgy össze tudok vele bújni stb.
Ennek ellenére megpróbálkoztam a dologgal, szerencsére a baba jó evő, és a kezdetektől nagyon erősen és sokat szopizott. Én szenvedtem a rengeteg tejtől hetekig, a napjaim abból álltak ,hogy nonstop szoptattam-fejtem és bőgtem,mert iszonyat fájdalmaim voltak. Kezeletlen mellgyulladásom volt, szerencsére túl vagyok rajta. A hathetes növekedési ugrásnál azonban mégsem tudtam megfelelően produkálni,amit én megmondom őszintén, annyira nem is bánok és bár mindent megtettem ,hogy legyen elég tejem továbbra is,a folyamat teljesen kifacsart lelkileg.
Most kb 250 ml pótlást kap a baba, szerencsére nem hasfájós stb.
Jelenleg a párom, anyukám és a védőnő látszólag összefogtak "ellenem", bár számomra ez azért is vicces,mert a férjemmel mindketten tápszeresek voltunk kezdettől és lám,élünk. Férj sajnos mindent is elhisz,amikor a tápszeres táplálással kapcsolatban riogatják és kezdettől fogva nagyon szerette volna,ha nem nyúlok érte,amit én tiszteletben is tartottam (illetve részemről is ez volt a terv mostanáig)...Mindenesetre mindenki megtanácskozta,hogy biztosan "nem szoptatok eleget", és kb alsóbbrendű állampolgár lettem a saját házamban,mert szerintük nem teljesítek jól,mint anya. Ezt nem mondják,csak éreztetik. A védőnő nagyon a szoptatás mellett van, egyáltalán nem törődik az én érzéseimmel és rendszeresen úgy kezel,mintha nem tennék meg mindent a gyerekemért és ez rányomja a bélyeget a találkozásainkra. Ezen kívül édesanyám sajnos túlzottan is vevő a "jótanácsaira", így őt használva szócsőnek napi szinten traktálnak a dologgal. (anyukámmal is egy háztartásban élek)
Természetesen kiállok a saját igazam mellett és el is magyaráztam nem egyszer,hogy én mellem,én tejem , én gyerekem,ha bárkinek kifogása van, nyugodtan megszoptathatja helyettem a babát,de úgy érzem, három ellen már kevés vagyok.
Egyébként itthon segítségem nincs,amikor főzök,mosok, takarítok azt a kicsi alvásidejében teszem éjszaka, emiatt nagyon ki is merültem az első hónapban. Az utóbbi 1,5 hét megváltás volt számomra, egyrészt mert már nem nyűglődött a cicin órákat (voltak délutánok,mikor deltől este kilencig sírt és szopizott felváltva,de nem igazán volt mit) , másrészt lett egy elégedett kisbabám,így ezekben az időkben felkötöm magamra,csinálom a dolgom, közben alszik vagy nézelődik vagy beszélek hozzá vagy játszunk.
Akik hasonló helyzetben vagytok/voltatok, nálatok hogy volt? Hogy viseltétek? Támogattak a döntésetekben? Lehet ezzel a hozzáállással bármit is kezdeni?
Senkit kb nem érdekelt, hogy mit eszik, tudtam szoptatni 4 hó ig néha pótolni kellett, de senki nem basztatott miatta.
A másik akkor mért nem segítenek, hogy ne legyen dolgod csak a szoptatás.
Te dolgod sok gyerek felnőtt tápszeren és a mostani tápok már 100x jobbak.
A férjed is egy nem mondom mi, látja hogy neked rossz, de nyomja a baromságot.
Èn 100%-ig szoptatas parti vagyok, szerintem is fontos a szoptatas, ès sokkal jobb, mint a tapszer. DE a te tesded felett rendelkezni csak neked van jogod. A vèdőnőtől etikatlan, anyukadtòl bunkòsàg. Parodnak pedig ki kene àllni erted. Amin nagyon megakadt a szemem, az az ,hogy mosol , főzől, takarìtasz 7 hetes gyerek mellett. Pàrod meg anyad csak pampogni tudnak, a hazimunka nem megy nekik? Az egy kicsit fàrasztòbb... Hàzimunkàzna a halàl tudod melyik rèsze, csinàlja akinek van rà ideje. Akkor lenne elèg energiàd szoptatni.
Egyik oldalròl rengeteget szàmìt a gyereknek az anyatej. A masik oldalròl meg mindenkinek tiszteletben kell tartania a döntèseid. Az meg, hogy 7 hetes baba mellett ennyi hàzimunkad van, az se tapszeres se anyatejes baba mellett nem normàlis.
Akàrhogy is döntesz, àllj ki magadèrt, ezt jòl teszed, ès ne dolgozd magad halàlra, ez nem a hàzimunkazàs ideje.
Szia!
Egyrészt: részvétem, ez szörnyű teher és hatalmas lelki megpróbáltatás így. A férjedről: ha nem segít a háztartásban, ebbe aztán semmi joga beleszólni. De tényleg.
A vegyes táplálásról sajnos nem tudok érdemben nyilatkozni, mi szopizunk, de azt gondolom, hogyha ez kell a túléléshez, kapjon tápszert is. Ugyanakkor azt sejtem, hogy azon túl, hogy a szoptatás érzése idegen neked (hidd el, én szopipárti vagyok, de növekedési ugrásnál nekem is voltak olyan gondolataim, hogy most hagyok itt mindenkit, elegem van) a fájdalmak és a durva leterheltség + fű-fa beleugat az életembe is benne van ebben a döntésben. És nagyon megértelek, mert én is voltam sírós-végletekig kifáradt anya.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogyha szeretnéd vegyesen táplálni a babádat, akkor érdemes lenne 1) szoptatási tanácsadóval beszélned, hogy ne fájjon és ne gyulladjon be a melled + segítséget kérni, hogy a tápi ellenére ne kezdjen elapadni a tej (ha tényleg vegyesen szeretnéd) 2) átbeszélni a férjeddel a házimunkát, mert ez nem oké, 3) anyukáddal gyakorolni a határszabást (az én anyámmal se megy nekem, szóval tudom, nem egyszerű...).
A szoptatásnak rengeteg egészségügyi előnye van a babára (meg rád is) nézve, szerintem nagyon szuper, ha adsz neki tejet is minden nehézség ellenére. Ha pedig segít a tápszer a mindennapjaitokon, az is nagyszerű. Nem vagy rossz anya, a tőled telhető legjobbat nyújtod a babádnak! Mind azt próbáljuk. :)
Jaj,annyira köszönöm,hogy ennyien írtatok!
Múlt hónapban költöztünk, a férjem viszont még az előző városban lakik, ez még néhány hónapig így lesz munka miatt,addig hétvégente van velünk(ez pluszban fél-félnap utazással is jár). Mikor itt van igyekszik segíteni(mosogatás-felmosás szinten szombat délután). Közben egyetemre jár levelezőn.
Édesanyám két munkahelyen dolgozik jelenleg, gyakorlatilag két hetente van egy szabadnapja, szóval ezért marad rám a nagyja.
A baba kap anyatejet továbbra is,500 ml a legrosszabb napokon is van és nem megvonni szeretném tőle továbbra sem, gyakorlatilag egyetlen étkezése van kiváltva délután, a többet akkor kap,ha tényleg szükségesnek látom.
Konzultáltam már szoptatási tanácsadóval (hála neki nem adtam fel a dolgot 2 hét elteltével),az ő javaslatára kezdtem bimbóvédővel szoptatni. Így is fájdalmas,de nem sírom végig a napokat a használatával. Lehet,hogy ez is közrejátszik a tejmennyiség stagnálásában,próbáltam is elhagyni,de képtelen vagyok rá.
De köszi a tippet PGattina, lehet tényleg érdemes lenne mégegy kört futni ezügyben :)
Kezdetben nekem is mindkét gyerek hibrid táplálású volt, aztán végleg tápszeresek lettek. Sajnos semmi tejem nem volt, segítséget is kaptam, de ha napi 100 ml lejött, már csoda volt. Fájdalmat, feszülést soha nem éreztem a mellemben. Sokat küzdöttem, mert nagyon szerettem volna ezt az egészet, de rengeteg feszültséggel járt, így pár hónap után feladtam. A férjem abszolút kiállt mellettem mindenben, a tiédnek is ezt kellene tennie. A kutyát nem érdekli x év múlva, hogy mit evett a gyereketek, ez valamiért csak most ekkora lelkiismereti kérdés. Sőt, ha két évesen is szoptatnád, az lenne a gond, hogy miért nem tudsz már leválni róla. Soha senkinek nem tudsz eléggé megfelelni, ezért meg kell erősítened magad, hogy akár a saját igazadért is ki tudj állni a családoddal szemben, bármilyen szomorúan is hangzik ez. A védőnővel, idegenekkel pedig nem kell foglalkozni. Messziről könnyű hőbörögni, hogy így meg úgy, de te vagy az egyetlen, aki tudja, mi a legjobb nektek.
Mindenképp beszélj a férjeddel, hogy mi a búbánatért nem tudja a saját felesége érdekeit nézni, és kiállni azok mellett, mert ez így nagyon rosszul esik neked.
Amúgy nem az anyatejen múlik, mennyire lesz beteges a gyereked. Sógornőm odáig volt a szent anyatejért, én meg voltam a szar, hogy csak a táp jött össze. Az ő lánya mindig elkap valamit közösségben, az enyém évente 3 alkalommal, ha beteg, ő jár a legtöbbet oviba.
Szóval tényleg ne érezd magad rosszul. Nem voltál odáig a szoptatásért, mégis megpróbáltad és csinálod, ez becsülendő. Kár, hogy a többiek nem látják.
Oh, ez így nagyon nehéz logisztika (nekem is van egy munkával párhuzamosan levezőn tanuló férjem a baba mellett :D), sok kihívás feltorlódott nálatok, nem is csoda, hogy teljesen kimerültél!
De a jó hír az, hogy ezek a dolgok alakulni fognak a következő hónapokban, van fény az alagút végén! :)
Én is bimbóvédőztem az elején meg szájpenésznél megintcsak, aztán valahol elhagytuk. De volt nekem is nagyon fájdalmas anélkül. Hidd el, szép lassan könnyebb lesz, még nagyon pici, ezért lóg 0-24ben rajtad meg lógna a cicin, de ahogy nő majd és kinyílik neki a vilàg, úgy fog egyre kevésbé ráérni erre :D . Az én egyévesem már csak a napi 2 alvása alatt cicizik nyugiban, egyébként már fordul is ki a szoptatási pózból, mert baromira nem ér rá :D.
Szóval szuper anyuka vagy, és kitartást neked! (És ne hallgas se azokra, akik szerint tökmindegy a szoptatás, se azokra, akik szerint szoptatnod kell, ha beledöglesz is. Szélsőségek, egyik sem igaz önmagában. Csináld úgy, ahogy nektek a legjobb!)
Szia!
Én is hasonlóan vagyok, mint te.
Egész terhessèg alatt úgy voltam, hogy tőlem távol áll a szoptatás, nem akarom.
Aztán szülés után egyből szopizott, nagyon jól ment.
Bár ugyanúgy fájt, mint neked, kisebesedett. Azt olvastam így is kell folytatni, hát nem hagytuk abba. Aztán egyszer csak egyik nap szopi után üvöltés volt. Nem tudtuk mi a baj. A mellem nem vette el, semmi se volt jó! Adtunk neki pótlást.
Utána el is aludt.
Sajnos nekem valahogy dèlutànra nincs elég tejem, így kb 5 napos kora óta kap pótlást. Most 3 hetes.
Engem is elszomorított, hogy így alakult, de én nem akarom magam tönkre vágni emiatt.
Iszom a tejszaporító teát, fejem, meg hát ő is mindig szopizik valamennyit(kb 20 perc mindig), így ennyi tejem mindig lesz.
Utána kap pótlást igény szerint.
Így van egy szépen fejlődő, nagyon nyugodt babám. Van egy kis rendszerünk, lehet nagyjából kalkulálni mikor fog enni megint. Van időm magamra, mert a tápszert már az apja is oda tudja adni neki.
Sokkal jobban alszik.
Eleinte gondok voltak, hogy megtaláljuk a megfelelő tápszert, de talán már ez is beáll.
Szerintem sokkal fontosabb, hogy az anya is kiegyensúlyozott legyen, mint, hogy bekattanjon ettől az állandó szoptatás-fejés-sírás körforgástól.
Ne hagyd magad. Nektek így a jó. Ezt csak ti tudjátok, magyarázni másnak kívülről könnyű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!