Miért próbálják meg lebeszélni az anyukákat a szoptatásról manapság?

Az a baj hogy akinek megy es van, az nem tudja milyen annak akinek nincs es fordítva. Egy hónapot voltak a koraszülött gyerekeim inkubátorba, kora osztályon. Fecskendőből kapták más tejét. Akarmit csináltam. K.va jól esett a szaranyázás mondanom se kell. Ez van. Mellettem 30.hetre szült anyukából ömlött a tej.

Ilyenek az emberek. Akinek van nek tudja milyen annak akinek nincs, akinek nincs az nem tudja milyen annak akinek van. Örül hogy nem hal éhen a gyereke mint évtizedekkel, századokkal ezelőtt

Mert aki tényleg szoptatni akar az nem itt kérdezősködik hanem szoptatási tanácsadóhoz fordul. Aki megerősítést kér a tápszerhez,az viszont itt megkapja.

Es amugy meg túl van lihegve a szoptatás.

Senki nem akar lebeszélni senkit, ne forgasd már ki a kommenteket! A kérdező azt kérdezte, szaranya e ha hagyja az egészet. Bocsi már, hogy nem az volt a válaszok 99%-a hogy igen az vagy. Aki annyira nagyon akar szoptatni az nem itt kérdezősködik, aki meg meginog, és bűntudata van, azt nyugodtan meglehet nyugtatni, hogy a tápszer nem az ördög találmánya. Sokat elárul rólad kérdező, hogy ezen így felkapod a vizet.

Aki itt lebeszél, meg direktbe sulykolja a magát az te vagy meg a többi hozzád hasonló szaranyázó.

Miért kell más életébe könyékig nyúlni? Neked meg az itt észt osztogatóknak miért nem mindegy, hogy más tápszerezik vagy nem? Attól a te gyereked kevésbé lesz anyatejes, vagy mi a fene?

És akkor ezek kérik ki maguknak a szoptatásnáci kifejezést mikor az ezredik kérdést írják ki arról, hogy más miért tápszerez, hogy nem érzi ezzel milyrn rossz anya.

Nagyon ráértek más életével foglalkozni szuperanyu létetekre.

Én pont azt látom, hogy inkább sokan panaszkodnak arra, hogy rájuk próbálják erőltetni a szoptatást. És szerintem is már a csapból is ez folyik.

Az, hogy divat lett szoptatni, hogy mindenki hangsúlyozza az előnyeit, hogy segítséget lehet hozzá kapni, hogy elterjedtek a szoptatást segítő termékek is, mind nagyon jó. Az viszont, hogy szükségtelenül bűntudatot keltenek abban, akinek sehogy se megy valamilyen okból, már nem jó.

A szoptatást vizsgáló, legalaposabb tanulmányokból az jön ki, hogy eleinte valóban előnyben vannak a szoptatott babák, ritkábban betegek stb., a különbség idővel csökken. Valójában az a meghatározó paraméter, hogy az anya akart-e szoptatni, és az hosszú távon nem igazán számít, hogy végül sikerült-e! Valószínűleg azért, mert a szoptatás eltökélt szándéka jelzi, hogy mennyire fontosak az anya számára a gyereke érdekei, és hosszú távon valójában ez az, ami számít.

A probléma az, hogy olvastam a lll oldalát, kaptam a szoptatás női művészete könyvet, tejserkentőket stb. A család olyan evidensnek veszi, hogy szoptass, csak ez az egy dolgod van, táplálni a gyermeket!

És így nagyon nehéz lazán kezelni a kérdést, kényszer lesz egy természetes folyamatból és hiába van mellen a gyereked te nem a csodát éled meg, hanem a sírás folytogat. Mert kell a tápszer, mert nem vagy elég, és ez csak a kétségbeesésedet növeli. Aztán feladni sem tudod olyan könnyen a társadalmi nyomás miatt.

Mert amikor kijöttem a kórházból az volt szinte az első kérdés még a szomszédoknak is, hogy szopik-e? És amikor közlöd, hogy vegyestüzelésű a gyermek akkor felkúszik a zavarodottság mindenki arcára. Hogy-hogy, tán nincs elég tejed? És akkor jön a jóakarat mindenki irányából. A különböző italok, teák, tanácsok, könyvek, webcímek, vodoo babák és talán még sámánt nem fogadtak fel, de pl anyós mindent megtett, hogy nekem tejem legyen és elég, apámnak meg evidens, hogy a kismamáknak van elég tejük "csak lusták áldozatot hozni". És benned nő az érzés, hogy még mindig semmi, ez sem vált be, és még nagyobb benned a szorongás, hogy nem vagy elég a saját gyereked táplálásához.

Most közöld a jóakaróiddal, hogy "bocs nekem ez nekem nem megy és nem akarom erőltetni a témát". Itt igazából apámnak lett volna igaza, hisz "lusta vagyok kitartani".

Aztán az már mellékes, hogy volt, hogy 1-1 napra el kellett utaznom gyerek nélkül, vagy csak el kellett utaznunk a hétvégéken, mert anyám súlyos beteg lett és mindenki elfordult tőle, én látogattam a kórházban, a családom többi része kitagadott, többet nem kívánatos elem vagyok azok körében, akik felneveltek.

És mivel kidobtak rohangálnom kellett a papír ügyek miatt, hogy legyen egy lakcímem amire levelet kaphatok (mert a munkáltatóm soha nem küld az idi lakcímre levelet) a kisgyermekem szintén át kell jelenteni, de neki dupla kör volt, mert ugye ott kezdődik, hogy személyit kell csináltatni. És kikönyörögni a személyes okmányait a rokonoktól...

És nekem csak annyi a dolgom, hogy szoptassak...

Köszönöm szépen!

Amúgy én voltam a kérdező, és igen lelki békét szeretnék, mert ez így már katasztrófa. De mindenki érzetlenkedik, hogy miért nincs tejem, és az senkit nem érdekel, hogy a szoptatást akkor csinálom amikor van időm, mert vannak egyéb dolgok (fent írtam) amik ugyanúgy fontosak.

A szoptatási könyvben akkor sírtam fel, amikor kedvesen és jóhiszeműen azt írták hagyd nyugodtan a háztartást, az megvár, most fontosabb dolgod van... oh boy! Ha nekem csak a háztartással kellett volna fogalmozni...