Csak a két véglet létezik (állandóan mellen van a baba vagy tápszeres)?

Nem vitaindítónak szánom a kérdést, de elég csalódott vagyok. 2,5 hónapos a kislányom, a születése előtt elhatároztam, hogy fontos a szoptatás, viszont nem szeretnék olyan anyuka lenni, akinek állandóan a mellén lóg a gyerek és minden nyikkra cicire teszi (szerintem sokszor azzal ugyanúgy elfedi az anyuka a valódi problémát mint mondjuk a cumival). Ennek alapján a kezdetek után- amikor tudom, hogy fontos hogy minél többet cicin legyen a baba- próbáltam megtalálni az arany középutat. Ha kezdett nyűgös lenni akkor igyekeztem megtalálni a baj forrását (álmos, koszos a pelus stb), illetve a cumival is próbálkoztam, de csak alváshoz és sokszor segített is (mostanában nem fogadja már el). Így kezdett beállni, hogy kb 1,5-3 óránként szopizott. Viszont úgy néz ki, hogy ez így nem volt jó, mert a súlya nem jó ütemben nő, a minimumot hízza csak vagy annyit sem. Ezért a napokban próbálok extrán odafigyelni, hogy már a korai éhségjelekre cicire kerüljön, viszont így meg az lett az eredménye, hogy kb óránként cicizik vagy sűrűbben, és elaludni is most már csak úgy szeretne (vagy max kendőben). Ráadásul neki egy alkalom kb 1 óráig tart. Szóval az egész napom a szoptatásból áll, már sétálni sem tudtam elmenni vele tegnap, mert a kocsiban se tetszik neki (eddig nagyon szerette a sétákat, olyan jókat aludt).

Más tapasztaltabb anyukák, ti hogyan csináljátok?

Én úgy érzem kettészakadok, mert nagyon szeretném szoptatni (nem tartom ördögtől valónak a tápszert sem, csak elhatároztam, hogy legalább féléves koráig csak szoptatom és ezt szeretném megvalósítani), azonban nem érzem úgy jól magam, ha szó szerint egész nap (az éjszakát kivéve) cicizik.