A brutálisan szetrepedt mellbimbó is helyrejon egyszer?

Hogy lehet, hogy pici a mellbimbód, de fél centis repedés van benne? Az enyém nagyobbacska, kb fél centi magas, kicsit kevesebb, ha merev. Mint egy nagyobb szem borsó.

Nekem is berepedt szoptatás alatt, de ilyen egymilisre kb, viszont mindig visszahegesedett, ilyen sárgás var lett a tetején. Később(miután kiszívta a gyerek és laposból normális lett) helyrejött. Van ez a lila krémméregdrága, 5ezer egy 5 ml dobozkával, de én nagyobb sebre inkább hámosítót kennék, patikában kapni, azzal minden visszagyógyul.

Próbáld váltva mellretenni, hogy legyen esélyük gyógyulni. Jól kapja be a gyerek? Kérj segítséget, ha nem lapos vagy befelé forduló bimbód volt, akkor lehet, hogy azért sebes, mert rosszul kapja be..

Egyébként nem muszáj szoptatni, próbáld ki amiket írtam, a hámosító vagy rossz esetben a lila krém, aminek nem ugrik be a neve, hasznos nagyon.

Még esetleg a garmastant kipróbálhatod, nekem ez nagyon sokat segített, de a lényeg valóban a helyes mellretétel.

Mennyi ideig szoptatod, nem cumizik rajta? Minél rövidebb idő alatt kellene megetetni, hogy több idő legyen gyógyulni és jóóó vastagon kend be és legjobb, ha nem is veszel fel pólót :D

Ugyan durván mély repedéseim nem voltak, csak ilyen kis szolid nedvedző hasadékok, amik csak ritkán véreztek, de eszméletlenül fájt, az első 4 hónap brutál volt, nem bírtam gondolkozni, nem bírtam beszélni szoptatás közben, szörnyű volt. Amikor már teljesen elviselhetetlen volt valamelyik oldalon, akkor azt a mellemet pihentettem 1-2 napig, csak olykor lefejtem, és cumisüvegből adtam a tejet. Hullámzó volt a fájdalom intenzitása, szerencsére voltak jobb napok, amikor csak pár percig éreztem úgy, hogy épp levágják a mellbimbómat szoptatás közben, más napokon viszont azt éreztem, ez még a szülésnél is rosszabb.

Mindenki mondta, hogy hagyjam abba, voltam szoptatási tanácsadónál is, próbálgattunk pózokat, felvágták a babám nyelvét kétszer is, kentem lanolinnal, garmastannal, itthon ruhát már sosem hordtam felül, és semmi sem segített. Azt hittem, sose lesz vége. Aztán 4 hónap után fokozatosan jobb lett, míg nem teljesen elmúlt. 6 hónapig tisztán anyatejes volt, most lett kétéves a gyerekem, még mindig szoptatom. Néha még most is előfordul, hogy úgy szopizik, hogy fájdalmas, de már nem vészesen, teljesen kibírható, és csak ritkán van ilyen, na meg úgyis mindjárt vége ennek az egész szoptatásnak.

Most azt kéne mondanom, hogy lám, megéri kibírni egy ideig, fel a fejjel, jobb lesz az, ne hagyd abba a szoptatást, de nem ezt gondolom. Azt gondolom, hogy ez annyira szörnyűséges tud lenni, hogy aki épeszű, az abbahagyja egy ponton. Nekem mindenféle lelki becsípődéseim vannak a szoptatással kapcsolatban, ezért én megszállottan folytattam, de nem ez a racionális döntés. Ha lesz még gyerekem, és ugyanilyen szörnyű lenne, nem biztos, hogy ugyanezt a döntést hoznám. Traumatikus volt az az első pár hónap. Leírhatatlanul szörnyű. Szerencsére az első gyerekemnél teljesen rendben ment a szoptatás, csak a másodiknál volt ennyire rossz, szóval bizakodhatok, hogy a harmadik megint jó lesz.