Napi kétszeri szoptatás mellett mekkora az esélye, hogy nem vetélek el?

Ez nem így van, ahogy az első hozzászóló írta. HIszen a szoptatás méhösszehúzódásokat okoz, ami viszont vetélést okozHAT.

Ezt mindenképp beszéld meg a nőgyógyászoddal, ő tudja ezt a legjobban. Én nem hagyatkoznék egy anoním oldalon válaszolókra egy ennyore fontos kérdésben.

[link]

Az orvosok és a család ma még rossz szemmel nézik a gyermekét tovább szoptató terhes anyát, s az elválasztást sürgetik.

A La Leche Liga rengeteg anyával került kapcsolatba az elmúlt évek során, akik boldogan, problémamentesen szoptatták gyermeküket várandósságuk idején. Ez a világ számos pontján elfogadott, fel sem merül az elválasztás kérdése.

Ha a gyermek még nincs egy éves, az anya különösen fontosnak érezheti a folyamatos szoptatást. Ha az anya egészséges, ennek általában nincs is akadálya.

Idõsebb gyermeknél felmerülhet a kérdés: vajon szüksége van még a szopásra, vagy csak a megszokás tartja vissza a spontán elválasztódástól? Tudjuk, hogy az anyatejjel való táplálás elõnyei az egyéves koron túli szoptatásnál is változatlanok, a szoptatás pedig erõs érzelmi kötelék anya és gyermeke között, így ez a megszokás semmiképpen sem "rossz szokás". Ha a gyerekekre bízzuk a dolgot, általában valamikor kettõ és négy éves koruk között maguktól abbahagyják a szopást. Dr. William Sears, neves gyermekorvos, a La Leche Liga egyik szaktekintélye szerint a korai elválasztás helytelen szokás napjaink nyugati társadalmaiban.

A várandós kismamát kétségek gyötrik. Szoptasson-e tovább terhessége alatt? Káros lehet-e a szoptatás a magzatra?

A terhességi hormonok csupán nyomokban mutathatók ki az anyatejben, így semmiképpen sem károsak a szoptatott gyermekre. Sõt, a méhben lévõ magzat sokkal inkább ki van téve ezen hormonok hatásainak, melyek nem jelentenek rá veszélyt.

A terhesség negyedik hónapja körül általában észrevehetõen csökken a tej mennyisége. Ha az anya egészségesen táplálkozik, folyamatosan figyeli gyermeke súlygyarapodását, esetleg szilárd étellel pótolja a hiányzó tejmennyiséget, úgy sem a gyermek, sem a magzat egészségére nem lehet káros hatással a terhesség alatti szoptatás.

Gyakori kérdés, hogy a szoptatás által kiváltott méhösszehúzódások veszélyt jelentenek-e a magzatra, illetve növelik-e a vetélés vagy a koraszülés veszélyét. Sajnos vetélés és koraszülés a terhességek bizonyos százalékánál szoptatás nélkül is történik. Túl egyszerû volna az ilyen jellegû problémákat a szoptatás számlájára írni. Habár hivatalos felmérés nem történt annak vizsgálatára, hogy milyen kapcsolat lehet a terhesség során felmerülõ problémák és a szoptatás között, beláthatjuk, hogy a La Leche Liga birtokában lenne minden ezzel kapcsolatos információnak és tapasztalatnak, már csak ha azon anyák nagy számát tekintjük is, akik kapcsolatban állnak vele. Az orvosok jelentõs része mégis a szoptatás befejezését javasolja. Miután nincs tudományos alapja annak a szemléletnek, hogy a szoptatást abba kéne hagyni egy újabb terhesség esetén, érdemes megkérdezni orvosunkat, hogy mire alapozza ilyen irányú javaslatát.

Felmérések igazolták ugyan, hogy a mellbimbó stimulálása megindíthatja a szülést a harmadik trimeszterben, de a kísérlet során alkalmazott stimulálás jóval erõsebb volt annál, mint amit egy kisgyermek szopása okoz. Így feltételezhetõ, hogy a bimbó ingerlése szoptatás, sõt szeretkezés közben nem éri el ugyanazt a hatást, mint az említett kísérlet.

Jobban meg kell-e gondolnia, hogy folytatja-e terhessége alatt a szoptatást annak az anyának, aki korábbi terhessége(i) idején elvetélt? A LLL Egészségügyi Tanácsadó Testülete szerint igen, noha nincs semmi garancia arra, hogy fenyegetõ vetélés egyértelmû jelei esetén (vérzés, ill. görcsök) a szoptatás abbahagyása megmentheti a terhességet, s arra sincs, hogy a szoptatás folytatásával mindenképpen elveszítjük a magzatot. Ilyen esetben a szülõknek kell meghozniuk a nehéz döntést. Vannak esetek, amikor az anya úgy látja jónak, hogy szoptatott gyermeke igényeire kell tekintettel lennie, s a természetre bízza magát. Más esetben viszont inkább abbahagyja a szoptatást a magzat megmentése reményében.

Amennyiben jelen terhessége során valamilyen probléma merül fel, mint például alhasi fájdalom, vérzés vagy folyamatos súlyvesztés, meg kell fontolnia a gyermek elválasztását.

A várandósság idején tapasztalt fáradékonyság, ingerültség, érzékeny mellbimbó elbizonytalanítja az anyát. Jó, ha tudja, hogy nagy esély van arra, hogy gyermeke magától abbahagyja a szopást. Egy, a LLL tagjai között végzett felmérés szerint, az anyák 69 százaléka jelezte, hogy a szoptatott gyermek spontán elválasztotta magát valamikor édesanyja terhessége idején. (Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy közülük hányan hagyták volna abba a szopást amúgy is.) Erre a természetes elválasztódásra több esély is van. A másállapot korai szakaszában megváltozik a tej íze. Erre mondták nagyanyáink, hogy savanyú lett a tej. Aztán a negyedik hónap körül hirtelen csökken a mennyisége. A terhesség vége felé megváltozik a tej összetétele és állaga, elõtej lesz belõle, felkészülve az újszülött fogadására. Végül a gyermek akkor is abbahagyhatja a szopást, ha édesanyja a szülést követõ napokat kórházban tölti.

S mi van akkor, ha a kisgyermek megbirkózik minden kihívással, s folytatja a szopást? Nos, ebben az esetben anya és gyermekei abban a különleges élményben részesülhetnek, amit tandem szoptatásnak nevezünk.

Nagyjából mindent elmondott az előttem szóló,én csak a saját példámmal támogatnálak:3 terhességből 2 alatt végig szoptattam-és nem csak naponta kétszer-a legkisebb probléma sem merült fel,pedig az egyik ikerterhesség volt.

Az orgazmus is méhösszehúzódást okoz,mégis nagyon ritka akit teljesen eltiltanak tőle terhesen.