Csak én utálok szoptatni? Idővel vajon megkedvelem?

Nekem idővel sem lett jobb. Egy kész kínszenvedés volt, utáltam az egészet, fájt, kellemetlen volt, utálom amúgy is ha "babrálják" a mellemet, így szépen átálltunk tápszerre. Na az maga volt a megváltás. Végre én sem szenvedtem, élveztem a babámmal töltött időt anélkül, hogy fájdalmas lett volna az etetés.

Semmivel sem lesz hátrányosabb egy tápszeres gyerek egy szoptatotthoz képest. Pont ugyanúgy felnő, oké hogy az anyatejet ajánlják elsődlegesen, de érdekes módon a tápszeresek is felnőnek és nem tudnak többet és semmivel sem egészségesebbek a szoptatott gyerekek, tehát nem ördögtől való a tápszer sem.

Egyébként nem kötözködés #9, de ahhoz nem kell magyar billentyűzet, hogy tudd a MUSZÁJ-t nem "ly", hanem "j"-vel írjuk..

Nagyon utáltam! 4 hónapig csak szoptattam a lányomat. De már mikor láttam h lassan etetés idő van, görcsberándult a gyomrom....

Aztán a vacsorát már tápszerrel oldottuk meg, mert nappal annyit lógot cicin h estére nem volt tejem. Végül 5 hósan kezdtem a ht." Szerencsére " utáná már egyenesen elutasította a cicit. Megváltás volt a tápszer és bébiétel kombó.

Igazából így utólag már bánom h erőltettem a szoptatást. Ahelyett h adtam volna tápszert és én is jobban éreztem volna magam, meg a baba se lett volna golyton éhes!

Eleinte fájt, de aztán a pici is belejött és én is megedződtem.

Megszerettem. Olyan jó nézni, ahogy szopizik, teljes odaadással. Bújik a pici meleg testével, màr pár hetes korában is végig simogatott közben. Nagyon is erősítette az anya-gyerek kapcsolatot.

Azt már eszre se veszem, ha szivattyúz, annyira megszoktam. Csak azt érzem, ahogy bújik.

Érdekes, mert azt ugyanúgy érzem, mikor a férjem cirógatja. De ő se ujjong és nevet hangosan, ha csak meglátja a cicit. ;)

Nekem a sikeres szoptatás abban is segített, hogy végre elfogadjam a mellem. Lehet, hogy nem a legszebb, de a kis szakértő szerint a legfinomabb.

A tápszerhez képest összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, főleg este vagy út közben.

1 éves kisfiam van, eleinte nekem is idegen érzés volt, de nem vészes. Egy rövid tápszeres kitérőnk is volt, de örülök, hogy vissza tudtunk szokni cicire. Egyszerűen rémes mikor hajnalok hajnalán az ordító baba mellől mész ki tápszert keverni. Soha többé.

Sokkal jobb szoptatni, az mindig kéznél van. Bár tény, hogy néha fáj, főleg ha ügyetlenke, vagy ha nagyon éhes, de ez ezzel jár. Majd amikor abból űz sportot, hogy a leghülyébb pózokban, bárhol cicit követel, az az izgalmas. Autóban, menet közben, WC-n ülve stb.

Huu, én azt hittem anno csak én szenvedek ezzel ennyit. Bár én eleve idegenkedtem az egész szoptatástól, azért megpróbáltam... hát pont annyira szörnyű volt, mint amennyire gondoltam. Iszonyú fájdalmas volt, konkrétan már véres volt a bimbóm, sírni tudtam volna a fájdalomtól, arról nem beszélve hogy nagyon kellemetlen volt az egész szitu, aztán eldöntöttem hogy ennek vége, nem fogom magamat kínozni és váltottunk tápszerre. Életem legjobb döntése volt. Onnantól megszűnt a fájdalom és végre tudtam élvezni az etetéseket, nem volt görcsben a gyomrom. Semmi baja nem lett a lányomnak, tökéletes a kapcsolatunk, soha nem volt gond a kötődéssel, ugyanis nem csak a szoptatással lehet kialakítani kötődést, egy gyereket lehet ezenkívül is szeretgetni, össze lehet ugyanúgy bújni, simizni, stb. Betegesnek sem beteges egyáltalán, mert ez szokott a másik érv lenni a tápszer ellen. Ja és semmivel nem tartott tovább 2 perc alatt összedobni a tápszert, mint átmenni hozzá és mellre tenni.

Szóval kérdező jobb ha tudod te is, hogy nem kell kínoznod magad, a babának se jó, ha az anyja szenvedve eteti és a fájdalom miatt kedvtelen, szomorú lesz!