18 hónapos babátok hol jár már a szobatisztasággal?

Én már csak akkor ültettem rá a bilire, amikor ő szólt (illetve akkor, ha túl sokáig nem szólt, de már láttam, hogy fészkelődik). Előtte nem ültettem rá csak úgy, amikor még semmi hajlandóság nem volt benne.

Nyáron amúgy könnyebben fog menni szerintem, akkor sok gyerek leszokik a pelusról. "Megérzik a szabadságot". :)

Másfél évesen sehogy sem állt.

2,5 évesen pedig 3 hét alatt éjjelre és nappalra is szobatiszta lett. Éjszaka soha nem volt baleset, nappal is csak néhányszor. De akkor már meg tudtuk beszélni, hogy hogy működik ez a bili/wc dolog. Amikor kb. 3 napja száraz volt reggel a pelenka, akkor kérdeztem, hogy kell-e még neki? Mondta, hogy kell. Eltelt pár nap, és ő szólt, hogy akkor már nem is kell, nem fog bepisilni. Sosem erőltettem, nem ültettem feleslegesen bilire. Észre lehetett venni, mikor van itt az ideje.

"A gyerek apukája 1 évesen volt szobatiszta nappal" Azt ugye tudod, hogy ez nem igaz?? Legfeljebb anyósod óránként a bilire ültette, így viszonylag ritkán pisilt be, de ez messze nem szobatisztaság. Elhiszem, hogy elkeserít, hogy a nagyobbik gyereked 3,5 évesen pelust hordott, de ez extrém ritka dolog, és nem azért van, mert nem treníroztad elég fiatalon.

Egyébként én is 2 évesen kezdtem a nagyobbikkal, amikor még abszolút nem volt rá érett, de én ragaszkodtam hozzá, nálunk is az volt az eredmény, hogy 3,5 éves koráig pelusba kakilt csak. Én ebből azt a tanulságot vontam le, hogy nem szabad erőltetni semmit, a kicsit békén hagytam, soha nem ültetgettem, ő mégis szobatiszta és ágytiszta lett 2,5 évesen pár nap alatt, stressz, idegeskedés, kakimosás, minden nélkül.

Átlag 2 és 3 éves kor között alakítható ki a szobatisztaság, előtte szerintem gyerekkínzás feleslegesen a bilire ültetni. Persze, ha egy órát ül rajta, előbb-utóbb csak termel maga alá valamit, de én bizti nem gyötörném ezzel a kis gerincét sem.

Igen, kérdezgetni kell, először ugye meg kell tanulnia felismerni az érzést, hogy milyen az, amikor pisilni vagy kakilni kell.

Egy évnél korább próbálkozni... ne a gyereken próbáld behozni a saját elmaradásaidat. Hagyd meg neki a természetes fejlődési ritmust, mert ha kimarad egy-kettő, akkor borul az egész, és gáz lesz. Mint a gyerekek, akiket túl korán járatnak, gerincbetegek lesznek, rossz mozgáskoordinációjúak, beszédhibásak stb. Nem gyakori kérdéseken kell a gyermekgondozásnak utánanézni, hanem szakirodalomból.