Fáj neki a kakilás. Hogyan segíthetnék neki?

Kislányom két és fél éves.

Sajnos még soha, de soha nem sikerült még csak rávenni se, hogy a bilibe pisiljen, vagy kakiljon, vagy, hogy egyáltalán ráüljön.

Őszintén szólva, titkon el is vagyok keseredve,de igyekszem nem erőltetni a dolgot, várok, hogy "megérjen" rá.

Ott van a bili mindig szem előtt, tudja is, hogy mire való. Szoktunk beszélgetni róla (amikor olyan kedve van), meséltem már neki pisi és kakimanóról, aki a biliben lakik, és meg kellene etetni őket. De, ha finoman megkérdezem tőle, nem akar-e ráülni a bilire (akár ruhástól, akár ruha nélkül), akkor vad ellenállásba kezd, és nem, nem, nem! "Nem kell megetetni a kakimanót!" kiabálja.

Ez az egyik problémám, de jelenleg ez a kisebbik gond. Gondolom, idővel ez majd megoldódik (legalábbis minden gyerek szobatiszta lesz egyszer, ki előbb, ki később, de mindenkinél eljön ez az idő)

Ami nagyobb aggodalmat okoz, panaszkodik, hogy fáj neki a kakilás. Régebben szépen kialakult nála a napi-kétnapi rutin, gyakran kakilt megfelelő mennyiséget, nem volt gond (kisbabaként ugyan szorulásos volt, majd ez szépen elmúlt)

Jó fél éve szenvedünk azzal, hogy képes napokig visszatartani a kakit. Már görnyedve jár, rugózik kínjában, és kiabál, hogy nem kakálok, nem kakálok! Látszik, hogy szorítja, de azért sem hajlandó elengedni a dolgokat, végül sírva kakil. Amúgy a végtermék egyáltalán nem kemény, tehát nem igazi székrekedése van, hanem nem engedi el a dolgot, iszonyatosan rástresszel. Én igyekszem nem ügyet csinálni a ebből az egészből ,érezze azt, hogy ez a kakilás dolog tök természetes dolog, mindeni szokott, és megy az élet tovább utána.

Elvittem orvoshoz, ő felnyúlt neki (három felnőtt fogta le szegény gyereket közben), majd csak annyit mondott, hogy pszichés eredetű a dolog, kúpozzam, meg hogy ez összefügg a szobatisztasággá válással, és ne erőltessem a bilit (de akkor még nem is volt a bili szóba hozva)

Szóval, azóta, hogy a doki belenyúlt a popsijába vizsgálatkor, azóta még csak azt sem engedi, hogy megtöröljem, kész tortúra az egész tisztába rakás. Képes még gyertyába is felemelkedni kakis fenékkel, kitekeredik, ordít, és még beszélni is elfelejt, kiveri a víz szegénykémet. Fél óra, míg egyáltalán tisztára töröljük a nagydolog után. A kúpot meg egyenesen esélytelen felrakni neki, úgy szorítja a popsiját.

Néhány napja elkezdett arra panaszkodni, hogy fáj a kakilás!

Nagy nehezen sikerült megnézni neki, hát látom, hogy a lyuk környéke kb. két cm-es sugárban iszonyatosan ki van pirosodva neki, olyan, mintha valami kimarta volna. Kb. egy hete még teljesen szép volt neki, nem volt kipirosodva.

Mást nem találtam otthon, így Reparon krémmel kentem be neki, de alig tudtam, mert úgy ellenkezett. Nem tudom, hogy az jó-e rá?

Vagy mivel kezeljem? Járt már más is így?

Ha nem muszáj, nem vinném orvoshoz, nem szeretném újra stresszelni, hogy a doki megint ott matasson neki.