Szerintetek ha egy szellemileg akadályozott babát nagyon hamar mondjuk 3-5 honapos elkezdenek fejleszteni, akkor van esély rá, hogy a problémát szinte gyökerében elfolytsák?

Sokszor produkálnak autisztikus tüneteket azok a gyerekek akiknél maradtak fenn csecsemőkori reflexek,ezeket meg lehet szüntetni tornával,és múlnak a tünetek is,tehát lehetséges hogy nem autizmusról beszélünk ebben az esetben.

Kisfiamnál mindenki mondja milyen jó hogy időben elindultunk kivizsgáltatni,és időben kaphatja a fejlesztéseket.de olyan nincs hogy elmúlik az autizmus,csak fejleszteni lehet és a tüneteket lehet enxhíteni

Aki lepontozta a 6os választ, az látott már pl. Apert szindrómás gyereket? Vagy hallott Cri du chat szindrómás át sírni?

Mert ha ismerné a szellemi fogyatékossághoz vezető szindrómákat, nem csinálna h.lyeséget...

Bár a kérdésben sok elhibázott kijelentés van, azért sok sikert hozzá, és kellenének a hasonló szakemberek.

Az én kisfiam is olyan, mint amit a 8-as leírt. Eszméletlen nehéz volt vele, már babakorában is, 3 hónapos koráig felcserélte az éjszakákat, nappal fel nem lehetett semmivel ébreszteni, éjjel megállás nélkül ordított. Szopni nem tudott, fejnem kellett neki. Gyerekorvosnak mondtam, hogy szerintem valami nagyon nem oké ezzel a gyerekkel, azt mondta, hogy az a gyerek baja, hogy az anyja ideges. Na, köszi. Láttam én más csecsemőt, nem törvényszerű, hogy anyuka 2-3 órát alszik egy nap egy újszülöttel. Később is nagyon nehezen kezelhető volt, későn kezdett el beszélni, de iszonyúan hisztis volt. Én folyton mondtam a védőnőnek, de szerinte minden rendben volt. De még ő is csak azt mondta, hogyha aggódom vigyem el a Nevelési Tanácsadóba. A fenét kell a Nevelési Tanácsadóba vinni az ilyen gyerekeket!!! Elvittem, kb. 1 év várakozás után közölték velem, hogy logopédiai fejlesztés kell a gyereknek, de ők nem tudják biztosítani, mert nincs rá kapacitás. Mindenhova elvittem, 6 !!! éves korára kaptunk végre állami úton fejlesztést. Ha ezt kivártam volna már régen késő lett volna a gyereknek. Magánúton addigra már 2 éve jártunk logopédushoz, és tényleg nagyon sokat segített. Viszont ez csak azért, mert neki olyan problémája van, amin lehet segíteni, az autizmust, meg a Down-kórt sajnos nem lehet azért olyan egyszerűen megoldani.

Egy barátnőm kisfia súlyosan érintett autista, nála elég korán észre is vették. 3 éves korában minden nap hordta fejlesztésre. Azt mondták, hogy ollé, egy túlfejlesztett autista. De attól még autista maradt, sajnos sem beszélni nem tud, sem írni-olvasni nem sikerült megtanítani, most 12 éves, ő soha az életben nem fog tudni elmenni dolgozni. Hozzáteszem, szerintem az iskolában azért nem tesznek meg mindent, de így is nagyon kevés a szakképzett gyógypedagógus. Nagyon-nagyon nehéz az ilyen gyerekekkel, és szinte 0 a sikerélmény, nem is tudom elképzelni, hogy ki és miért választja ezt a hivatást. Borzasztóan alul van fizetve, és nem nagyon látni a fényt az alagút végén. A fiamat mindegyik gyógypedagógus imádta, mert vele lehetett szépen haladni, nála látták, hogy van értelme a munkájuknak.

Viszont ha azt mondod, hogy az autizmus megszűnt fejlesztés hatására, akkor az a gyerek félre volt diagnosztizálva. Sok kicsi gyerek mutat autisztikus tüneteket, amelyeket akár maguktól is kinőhetnek. De aki valóban autista, az nem fog elmúlni, maximum megtanulhatja kezelni a saját bónáit, ha elég okos hozzá.

Utolsónak: Nagyon buta vagy és fogalmad sincsen az egészről. Egy gyógytornász, fejlesztő pedagógus nem tesz különbséget a gyerekek között, azért mert az egyiknek súlyosabb a problémája, még nem fog a tieddel szívesebben dolgozni. Kicsit el vagy szállva, holott ugyanabban a cipőben jártál, mint az a szülő, aki szerinted nem látja a fényt az alagút végén.

És egy gyógytornász nem fogja azt mondani, hogy xy alig fejlődött, nekem ez túl nagy teher, abbahagyom.

Arról meg, hogy a többi szülő hogyan áll hozzá az egészhez, hogy nekik "nincs fény az alagút végén" fogalmad sincs. Biztos, hogy hálásabban, mint te

Kedves 16-os. Hát, én nem gondolnám, hogy buta vagyok. Konkrétan ismerek több gyógypedagógust is, és bizony, hogy tesznek különbséget gyerek és gyerek között. Kollégám felesége is gyógypedagógus, és amikor elment dolgozni, mivel ő volt az új, hát a suliban a leggyengébb osztályt kapta meg. 1 évig bírta, azt mondta semmi értelme nem volt a munkájának, semmit nem tudott fejleszteni azokon a gyerekeken. Inkább szeretne utazó gyógypedagógus lenni, aki normál általános iskolában tanuló, ép értelmű gyerekekkel foglalkozik. Most át is ment a Szakszolgálathoz, és mozgásfejlesztéssel foglalkozik btm-es (azaz kevésbé súlyos) gyerekeknek.

Lehet itt szép szavakkal dobálózni, de ha objektíven végiggondolod, akkor teljesen jogos érzés. Te is szereted látni, hogy haladsz a munkáddal, és nem meddő próbálkozás, amit csinálsz.

Sajnálom nagyon akinek ilyen gyereke van, de szintén gyógypedagógus mondta nekem, hogy a legtöbb szülő várja a csodát a fejlesztésektől, közben meg azt kéne végiggondolni, hogyha a gyermek fogyatékos, és nem tud majd dolgozni járni, akkor milyen megoldások létezhetnek arra nézve, hogy mégsem az utcán élje le az életét hajléktalanként, ha már a szülei nem tudnak gondoskodni róla. Közben meg a legtöbb szülő várja a megoldást az iskolától, az államtól, a gyógypedagógustól. Nem a struccpolitika a megoldás, hanem reálisan végig kell gondolni a gyerek esélyeit. Nyilván nem 3-5 hónapos gyerekeknél lehetséges ez, ahogy a kérdező írja, de az én példámban is 12 éves gyerekről beszéltem, ahol már teljesen egyértelmű, hogy a gyerek semmilyen munkát nem fog tudni ellátni nagyobb korában.

#17: Az írás stílusod alapján egyet értek a 16-os válaszolóval.

Jajj de jó hogy te ilyen tapasztalt szuperanya vagy mert ennyi gyógypedagógus ismerősöd van. Tapsi neked.

A fogyatékoság mértékétül is füg ,hogy fejleszthető vagy nem.

Azzal ,hogy valakit fejlesztes hátrányára nem lesz belöle ,de viszont ha meg se probálod.

Nagyon sok mindentől füg ,hogy a fogyatékosága sulyosbodik vagy éppen javul.

Sajnos tényleg vannak olyan sulyos álapotok amiken színte lehetetle segiteni ,de vannak a köztes álapotok amikkor igenis szükség van a segitségre.

Én ismerek olyan autistát akinek felnőtt korára sulyosbodot az állapota a sok bántás és agresziv viselkedés miatt amit az iskolában kapot gyeremekén is látszot rajta a probléma ,de komonikált nem volt agresszív nem foglalkoztak vele gyerekent és azota agreszívá vált gyakorlatilag nem kommunikál megfelelő fejlesztésel iskolával nem sulyosbodot volna az állapota.

Ismerek viszont olyan autistát is aki gyerekén agreszív volt nem josoltak neki semijen jövöt azt mondták a szüleinek,hogy mondjon le a gyerekről és két diplomája van és munka helye.

És igen sajnos van olyan autista ismerösöm aki 30 mult es otthonba van mert annyira beteg.

Három olyan emberől írtam akiket ismerek és ebből ketőnél igenis lehetséges a lett volna a fejlesztés.

Meg ha nincsenek gyogypedagogusok akkor kihez forduljanak szegények.