Beszédfogyatékos (legalábbis nagyon úgy néz ki) gyerkőcnél hogyan kezelitek a meg nem értés miatti hisztiket, dühöngéseket?

Nekem még csak 28 hónapos a lányom,de épp ma beszéltem a logopédusával. Azt mondta,feladja a leckét neki a lányom. Minimum megkésett beszédfejlődés kinéz nála,vagy még ki tudja,mi...

Már észreveszem nála is,hogy zavarja,ha nem értjük meg. Egy barchoba az èletünk kb. Előre félek attól,hogy betölti a 3at,és ugyanitt fog tartani. Most 4 hónap alatt egy állathangot tanult meg. Összesen 5 állathangot tud. Több,mint 1 év lemaradása van már. És ez egyre csak nő,sajnos. Most még annyira nem vergődik,mert kitalálom,mit szeretne,de gondolom,később nehezebb lesz. Nagyon reménykedek,hogy megindul egyszer...

A lepontozásnak az az oka, hogy a kérdező egy konkrét problémára (a meg nem értés miatt hisztizik a gyerek) kért tanácsot. Ehelyett azt kapta, hogy sok szülő nem fogadja el, hogy baj van a gyerekével.

Én valami kommunikációs segédeszközzel próbálkoznék. A leggyakrabban kért dolgok képét összefűzném egy kis füzetbe (laminálva), ugyanígy a családtagok képét, helyeket, ahová járunk, és ezt használva beszélgetnék a gyerekkel.

Mielőtt elindulunk a boltba, megmutatnám a bolt képét, persze el is mondanám, hogy vásárolni megyünk, összeszedném kis képeken, hogy mit veszünk, és a boltban is sorra egyezteteném a dolgokat a képekkel.

Jó esetben a gyerek hamar ráérez a dologra, és nem visítani kezd, ha kekszet akar, hanem előkeresi a megfelelő képet.

Ettől nem fog később beszélni, sőt, mivel a képek segítségével jobban megérti amit neki mondanak, inkább segíti a szókincs bővülését.

Hallássérült és autista gyerekekkel is ilyesmit használunk, de a többieknek se lesz tőle semmi baja.

Én ebben a cipőben járok. Sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel.

2 évesen azt mondtam, kiugrok az ablakon,annyira hisztis volt. 3 évesen elkezdte az ovit, szóltam a logopédusnak, hogy foglalkozzon vele,mert el van maradva a beszédben. Ő próbálkozott is, rajta kívül még egy kiscsoportos fiút vitt el. Semmire nem volt hajlandó, mindent hárított. Erre mondta a logopédus, pedig nem kezdő volt, hogy ez több,mint megkésett beszédfejlődés, vigyem el kivizsgáltatni. Elvittem. A gyermekpszichiáter ki mondta, hogy beszédértési zavara van a gyereknek, azért nehéz vele a kommunikáció. Van a városban logopédiai ovi, nem írta ki. Sőt, mi több a világon semmit nem írt ki, azt mondta, nem az óvoda kereste meg őket hivatalosan, ezért nem jár semmi, fejlesszem én otthon. Logopédust nem találtam. Otthoni tsmt-t irattam fel, amit a 3. feladatsorig csinált, aztán nem. Valóban van egyébként más képességzavara is a beszéd mellé, figyelemzavar és finommotorika.

Középső csoportban már az egész óvoda meg volt róla győződve, hogy autista, mint ahogy az egyik kedves itteni válaszoló leírta. De csak sodródtam, nem segített senki, viszont minden nap kaptam az ívet az ovitól. Pedig mondtam nekik, hogy mit mondott a pszichiáter, és hogy nekik hogyan kellett volna kezelni a gyereket. Rövid, tömör utasítások, leguggolni a gyerekhez, nonverbális kommunikáció előtérbe helyezése, de legalábbis mindig legyen megtámogatva a szóbeli közlés. De az óvónők nem értenek ehhez, és sajnos a gyerekekkel is folyton összetűzés volt a félreértések miatt.

Középsőben kiírta az ovi a vizsgálatot, megint kimondták, hogy beszédértési zavar, de én elvittem a Vadaskertbe is, ott is ezt mondták, kiegészítve még a figyelemzavarral (adhd). Ennek ellenére az oviban nem vették tudomásul, hogy nem autista. Végül 6 évesen kaptunk egy gyógypedagógust. Természetesen az ovi autista specialistát hívott. Mondtam is neki, ha már annyira autizál, hogy a szociális képességeit fejlessze, mert ott van a legnagyobb gubanc. De azt nem lehet, csak csoportban. Csak hát az átlag pedagógus nem ért ehhez.

Az iskola rémálom. Az osztályfőnök közveszélyesnek nyilvánította, kirakták az osztályból. Akartam neki gyógyszert iratni, de nem szedheti, mert eleve sovány, és sokat fogyott tőle. Az osztályfőnök közölte velem nyíltan a szülői értekezleten a többi szülő előtt, hogy a gyerek nem jöhet be az osztályba, amíg be nem gyógyszerezem.

Iskolát váltunk, de nincsenek vérmes reményeim, szerintem magántanuló lesz.

Itthon én már elvagyok vele. Szeretet, szeretet, szeretet. Elfogadás. Rámutatsz dolgokra, körülírod, elmondod másképp. Pl. még mindig nem tudja mi az ebéd, meg kell neki mutatni, mert nem ismeri fel a borsóleves jelentését. Sok mindent félreért, és akkor hisztizik miatta, a suliban is ez volt a legfőbb gond, a társai meg szekálták, a tanár meg nem állt mellé. Közösségben nehéz, mert a gyerekek általában nem toleránsak egymással, itthon is főleg a lányommal vannak konfliktusok.

Vedd meg a GMP-könyvet, mi minden nap abból gyakorolunk, mert az iskolai fejlesztés mondanom sem kell, nem sokat ér. Labdázzatok sokat, bicikli, finommotorika fejlesztés. Ha valami hiszti van, kérdezd meg, hogy mit értett félre. Túl sok infót ne zúdíts rá egyszerre.

A kivizsgáltatásról, meg a tudomásul vételről meg az a véleményem, hogy persze, egy ideális világban az lenne, hogy kivizsgáltatod, kap fejlesztést, beiratod speciális iskolába. De ez a Balkán!!!

Kivizsgáltatod (nekem 3 évembe telt,mire kapott sni-kódot). Leírják, hogy sni-s, de menjen integrált iskolába, óvodába. Az ottani pedagógus meg nem ért hozzá. Először azt hiszi, neveletlen. A legtöbb később is azt hiszi, hiába van papírod. Te vagy a hibás. Ha tudomásul veszik, hogy nem te vagy a hibás, hanem sni-s, akkor meg azért kezdenek ki, hogy keress neki speciális intézményt. Ami nincs. Az állami fejlesztés meg nem ér semmit. Tapasztalatból beszélek. Ja, és ha sni-s a gyerek, akkor felejtsd el a szabad iskolaválasztást. Talán a körzetes felveszi.

Szóval vizsgáltasd ki magánúton, hordd el fejlesztésre magánúton, az oviban meg tagadd, hogy bármi gond lenne vele.