Felelősségre vonható-e a szülő, ha a gyereke másnak szándékosan sérülést okoz?

Szóval gondolod, hogy apuka más embereket dobál homokkal és sípcsonton rugdossa az embereket?

2,5 éves, az apukának annyi lett volna a dolga, hogy rászól, hogy ne dobálja a homokot és oddébbviszi a gyereket, ha az nem hagyja abba.

Egyébként egy átlagos 2,5 éveshez volt szerencséd, bár a legtöbb harap vagy csapkod.

Figyelemreméltó egyensúlyérzéke lehet, ha meg tudott rugni, az enyém még a labdarugással is bajlódik.

Átlagos?! :) hol éltek ti?

Én egy ilyet se ismerek, pedig az enyém is 2,5 éves. Sose csinálna ilyesmit, és a baráti, ismeretségi körünkből egy gyerek se.

Általában kisebbségi vagy figyelemzavaros gyerekek ilyenek, nem egy átlagos kétéves.

A gyerekek nem kizárólag azt csinálják, amit otthon látnak, hanem vannak saját ösztöneik, vágyaik és döntéseik is. A szülők dolga ezeket a társadalmilag és erkölcsileg elfogadott irányba terelni, elmondani, hogy mi helyes és mi nem, illetve kisgyermeknél ha eg ymód van rá, meg is kell akadályozni a helytelen viselkedést, pláne a veszélyes viselkedést.

A te esetedben az apukának előbb rá kellett volna szólni a kisgyerekre, hogy ne dobálja a homokot, majd el is kellett volna vinnie onnan, amikor nem hagyta abba, amit veled tedd, azért pedig minimum elbeszélgetnie kellett volna vele, vagy kinél mi a nevelési elv ilyenkor.

A törvény nem tudom, mit mond ki ilyen esetben, illetve ennél súlyosabb esetben, pl. ha az apa tétlenül végignézné, hogy a gyereke kivájja egy másik gyerek szemét a homokozólapáttal.... igen, akkor valószínűleg a szülő felelősségrevonható lenne.

Kérdésre:

Polgári perben biztos felelősségre vonható vagyoni és nemvagyoni kártérítésért. Ehhez először is egy látlelet kéne.

Szerintem büntetőjogilag nem vonható a szülő felelősségre, viszont a gyermekvédelem rámozdulhat az esetre. Ennyitől nem hinném, hogy elveszik a gyereket, de egy kis környezettanulmány és hegyi beszéd, határozatok gyártása belefér, ami legalább némi fogcsikorgatásra készteti a subribunkó apukát.

#2:"Egyébként egy átlagos 2,5 éveshez volt szerencséd, bár a legtöbb harap vagy csapkod."

Akkor az én fiam nem átlagos. :DDDDD Sőt, nem is nagyon találkozunk "átlagos" gyerekekkel játszótéren vagy óvodában. Errefelé szinte minden gyerek normálisan viselkedik, nem a te mércéd szerint "átlagosan".

Szerintem az átlagos, hogy a gyerekek szórják a homokot, amíg el nem mondjuk nekik, hogy azt nem szabad, mert blablabla.

A fenti esetben csak az nem volt átlagos, hogy még követ is dobott és rúgott is, és a szülőnek az erre adott reakciója sem volt átlagos.

Viszont aki azt írta, hogy az ő gyereke soha nem tett (elhiszem), és nem is tenne soha ilyet, sőt, még az ismerős gyerekek se tennének ilyet sose.... hát..... reméljük nem. De például az én gyerekeimnél sem 2,5 évesen tetőzött a dackorszak, nem akkor jöttek a dührohamok, frusztrációk, egyebek....

Na, tegyük helyre a dolgokat!

#9-re:

"Szerintem az átlagos, hogy a gyerekek szórják a homokot..."

Az igen!

De a kérdező egészen másról írt!

"...rászóltam normális hangnemben, hogy ne dobálja a homokot más gyerek arcába..."

Ez nagyon nem ugyanaz!

Ezután kérdező leírta még, hogy "az arcomba dobott egy követ, és sípcsonton rúgott", mire #2 ezt írta:

"Egyébként egy átlagos 2,5 éveshez volt szerencséd..."

Na, erre írtam, amit írtam.

#9-es, ezt gondolom nekem írtad:

"Viszont aki azt írta, hogy az ő gyereke soha nem tett (elhiszem), és nem is tenne soha ilyet, sőt, még az ismerős gyerekek se tennének ilyet sose.... hát..... reméljük nem. "

Lehet, hogy homokot szórt már életében (erre így nem emlékszem), de abban teljesen biztos vagyok, hogy más gyerek arcába soha nem szórt. És olyat sem tapasztaltunk, hogy más gyerek szórt volna homokot az ő arcába. Játszótéren ilyet nem láttunk, óvodából ilyet nem hallottunk vissza sem a fiamtól sem az óvónőktől.

Dühroham, hiszti volt bőven, sőt most is van (4 évesen). De ez mindig kizárólag ellenünk, szülei felé irányul.

SOHA NEM BÁNTOTT:

- más gyereket (sem rokonságban, sem játszótéren, és tudomásunk szerint óvodában sem);

- más felnőttet (rokonok, szomszédok dédelgetik, másokkal szemben meg csöndes, visszahúzódó). Nem is került konfliktusba idegen felnőttel, csak velünk (szüleivel) és esetleg nagyon enyhén nagyszülőkkel (de ők meg engedékenyek).

Visszatérve a kérdező esetére: apuka reakciója tökéletes magyarázat arra, miért viselkedett úgy a gyereke, ahogyan viselkedett. Böszme felnőtt böszmét nevel a gyerekéből.