2 eves kislányomnak dührohamai vannak tapasztalt anyukák ezt hogyan kezelitek?

Fogd le a kézét, guggolj le hozzá, nézz a szemébe (ha nem néz rád, fordítsd oda az arcát) és nagyon főnöki hangon, komoly-szigorú arccal mondd neki, hogy "Ezt nem szabad." Aztán mintha mi se történt volna és ellentmondás nem tűrően :), próbáld elterelni a figyelmét, kreatívan valami olyasmivel, amire jó eséllyel vevő: "gyere, most megkergetjük a galambot".

Hogy a hisztire nálatok mi válik be, azt neked kell kitapasztalnod. Valakinél az, ha közönség nélkül hagyják, hagy csinálja végig magában, másnál az, ha megölelgetik és megmagyarázzák neki az érzéseit ("most dühös vagy"). Verni nem csak nem szép, de nem is érdemes - lehet hogy elsőre meglepődik és abbahagyja, de legközelebb már csak két pacsi használ és hát agressziót tanul.

Egyébként meg szerintem szinte minden szülőben felmerül, hogy a dackorszakos gyereke normális-e... :)

Ne kiabálj, hanem a hangsúlyból, arckifejezésből tűnjön ki, hogy nem megfelelő a viselkedése. Lehet normál beszédhangon is fegyelmezni, nem a hangerő a lényeg.

Ütni ne üsd, mert azzal azt üzened, hogy rendben van, ha ütjük egymást.

Nem vagyok épp egy tapasztalt anyuka, de a fiam detto, 2 éves, napi 10 düroham a minimum.

A legfontosabb szabályok a következők, ne üsd, mert azzal azt éred el ,hogy a probléma megoldására az agressziót és ütést választja majd. Ami nem jó dolog. Ne kiabálj, mert attól valószínű szorongó gyerek lesz, és a bizalma is megrendül feléd.

Az ilyen szitukat, mindig higgadtan, nyugodtan kell kezelni, és gyorsan lezárni a témát. " ne menj bele a játékba ".

Otthoni dührohamok esetén ezeket alkalmazom. Elkezdődik a vetődés, rugdosás, csapkodás, kiteszem a folyosóra, bezárom az ajtót, 5ig számolok hangosan,(persze akkor már be akar jönni) beengedem, leguggolok hozzá elmondom ugyanazt a szöveget: tudom ,hogy mérges vagy, kérlek nyugodj meg, figyelj anyára, azért zártalak ki mert megütöttél, ilyet nem szabad csinálni, aztán megölelem. Ezt nagyon határozottan ,szigorúan, de nem kiabálva.ennyivel le is zárom a témát.

Figyelemelterelés azzal amit szeret, kap ultimátumot, nem tiltok, hanem más lehetőségeket ajánlok fel. Pl csapkodja a konyhaszekrényt, ez nem jó móka, gyere inkább játszunk az autóddal,az sokkal jobb játék.

Ha nem akar rám figyelni amikor beszélek, akkor megfogom a vállát, oda fordítom az arcát, légyszíves nézz rám, szeretnék beszélni veled.

Az utcai rohamok, fú hát annál nincs is durvább. A múltkor a zebra előtt vetődött hasra, mert piros volt q lámpa és ő nem győzte megvárni. Felemeltem, és amennyire lehett lefoglaltam, elnondtam a piros tilos, zöld szabad...stb. kinti roham estén ,csak fellépők az ölembe, annyit mondok ez nagyon nem szép dolog, és viszem a kapálózó ,ordító gyermekem, letojom ki mit gondol, később leteszem, felajálom ismét neki, szeretnél szépen sétálni, ha igen megyünk tovább, ha nem irány haza.

Vannak nagyon dacos gyerekek, vannak olyanok akiknél fel sem tűnik, de jò is nekik😊

Voltunk pszichológusnál. Sok értelme nem volt. Megálapította, hogy a gyereknek az ég világon semmi baja.

Ez egy nehéz időszak, túl kell élni.

Sok sikert, fő a nyugalom, a humor, így könnyítheted magad helyzetét is.