Ti elítélitek azt akitől elvették a gyerekét? De miért hát nem egyūttérezni kéne azzal a szūlővel?

Törölték, de ennyiről szólt:

Elvették tőle a gyereket, mert utólag kiderült, a testéből élt, és most a szülein akar bosszút állni azzal, hogy nem engedi, hogy láthatásra menjenek vele. Aztán: ő így is boldog, mert nem érdekli, ha lenézik az emberek, sőt, annál boldogabb, minél többen lenézik. Ő különben is szereti a f****t (ezt így szó szerin) és múltkor is 20 000-et keresett, mikor keresünk mi ennyit?

Ugyanez az alpári stílus, mint ennél a kérdésnél.

Mondtam :)

De a k****ás az nem fogyatékosság ám!

"Én sajnálok mindenkit akivel ilyen történt." - az a baj, hogy ez nem megtörténik az emberrel, hanem mindenkim magának választja az útját. Ha lenne legalább egy értelmes szakmád, most fel sem merülne az eredeti kérdés.

Kérdező, a fogyatékosokat nem ítéljük el. Akitől elveszik a gyerekét, az már más, és nem veszik el ok nélkül.

Te meg egy még borzasztóbb, harmadik eset vagy, akire az idióta jelző illik tökéletesen. És nem ítéljük el, látjuk hogy nincs eszed, csak vágysz a figyelemre, egyszerűen szánalmasnak tartunk. És nem véletlen.

Kedves kérdező.

Megértem az álláspontodat, de neked meg azt kéne felfogni, hogy egy szülőtől gyermeket nem vesznek el csak úgy. Ahhoz nagyon komoly pontokon kell mulasztást elkövetni, pl konkrétan nincs hol laknotok, vagy éheztek. Ha fogyatékosságod miatt alkalmatlannak ítéltek meg gyermeknevelesre, az azt jelenti, hogy saját magadat képtelen vagy ellátni. Akkor lennénk gonosznak, ha mindezek ellenére veled vagy más szülővel éreznénk együtt, miközben veszélyeztetitek a gyerek életét, testi épségét. Nem, nem sajnállak egyáltalán, mert jól tudom, hogy Magyarországon milyen komoly egészségügyi kár esetén is hagyják, hogy a szülővel maradjon a gyerek. Én az egészségügyi részét látom, nővérem meg a jogi részét, mert ő ezzel foglalkozott.

Maximum amiatt sajnállak, hogy nem veszed észre, hogy szenved a saját gyereked. Hogy hárítasz, meg sajnálkozol, meg nekünk magyarázkodsz, holott eljön még az idő, amikor falhoz állít a te gyereked, hogy miért tetted vele ezt vagy azt, és nem fogod tudni behazudni neki, hogy az nem is úgy volt.

A kérdezőtől függetlenül amúgy igen, van olyan, akit sajnálok, amiért elvitték a gyerekét, de a gyereket mégjobban, egyfelől mert az esetek többségében azért van rá nyomós ok, amiért nem aradhat a szülővel, és az már önmagában elég rossz, másrészt mert egy gyereknek akkor is trauma a szülőtől elválni, ha amúgy nem bántak vele jól.

Volt olyan, akit sajnáltam, mert tudtam, hogy tényleg szereti a gyerekeit, de tőle is okkal vették el őket, bármennyire is ésszel felfogom, hogy az anyával borzasztó dolgok történtek, és nagyon rossz idegállapotban volt, ráadásul szerintem (de erről papírt sosem láttam, úgyhogy ez csak az én tippem) enyhe értelmi sérült is a nő, de attól még joggal vették el tőle a gyerekeket, amikor az egyiket elverte. Sajnáltam a nőt, mert rögtön megbánta, amit tett, és tényleg szerette a gyerekeit, de az, hogy én sajnáltam, nem jelenti azt, hogy a gyerekeknek vele kellett volna maradniuk.

Ez van. Én tudom sajnálni azt is, aki hibát követ el, de attól még a gyerek érdeke az első.