Hogy értessem meg vele hogy a kuty egy érző lény?

4 évesen már NINCS dackorszak, egyébként PONTOSAN érti, amit mondtok, és szándékosan provokálja a kutyát - csak aztán nehogy ő meg megelégelje és odakapjon a lánykának (amúgy megérdemelné).

Más: NEM a kutyát kell elzárni, hanem a gyerekedet büntetni - sarokba állítás, finoman visszahúzni a haját, ilyesmik.

Dackorszak valóban nincs már 4 évesen, de a gyermekedben szorongás, feszültség van esélyesen. Ennek levezetését kellene megoldani. Megértem a szülők tehetetlenségét, de ezért érdemes, ha a kedves szülő is tanulna legalább szinten gyermekpszichológiát - segítségből mondom, nem leszólásból.

Látatlanban nem tudhatok biztosat, ennyiből te vagy elvileg előnyben, a megoldásra nézve. De esélyes, hogy vagy frusztrálja valami a gyermeked, vagy feszült, vagy magatartás zavaros, vagy szorong valami miatt (esetleg trauma érte).

Érdemes megnézni napokon át a rajzait, ráadásul ha nagyon nem szeret rajzolni egy óvodás korú, az nem igazán jó jel, bár önmagában nem feltétlenül utal gondra. A gyermekrajzok nagyon árulkodóak, de csak ha több napon át készített rajzait elfogulatlanul elemezzük.

A modern élet technikai vívmányai többé-kevésbé akadályozzák a kisgyermek pszichés feldolgozó képességét, különösen a mozgókép. Amíg azt nézi, addig se tudja kreálni, összerendeznie pszichéjében a környezeti benyomásokat.

Ilyen szempontból teljesen mindegy, h az egy rajzfilm, szeretetteli történet, vagy vadulást néz, stb. (Bár egy másik szempontból nézve persze az agresszív képsorok óvodás korban csak tetézik a bajt.)

Nagyon keveset javasolt tévét, videót stb nézni, 6 éves korig, tehát max heti 1-2 alkalommal, egyszerre max fél órát. Legjobb, ha semennyit. 6-7 éves kortól meg szigorúan fokozatosan engedni a mennyiséget és persze a tartalom se mellékes.

Persze ja nem néz egyáltalán mozgóképet a gyermek, még akkor is számos más tényező kiválthatja viselkedését, még egy gyermekpszichológusnak is sok résztű, több órás vizsgálat ÉLŐBEN, mire nagy eséllyel megtudja, mi áll a háttérben. Távból, látatlanból csak a tipikus megoldási stratégiákat van lehetőségem említeni. Valamelyik lehet, h használható a ti esetetekben is.

A játékterápia által ki lehet játszatni a gyermekből a frusztrációját is, és megtudni, mi váltja ki a feszültséget benne. De eleve ha pusztán csak hagynák a gyermeket spontán módon, szabadon játszani, általában önterápiásan, ösztönösen megoldaná önmagának, pl párszor falhoz vágja a PLÜSS állatkáit, és van, amikor ennyi elég is 1-2 napig. De lehet h ezen felül összetettebb szerepjátékkal önmaga kijátssza.

Tehát első körben én azt szoktam megtudakolni a szülőktől, mennyi játszik szabadon az ÓVODÁS gyermek otthon (korosztályonként részben eltérőek az okok és a terápiás hatás!), persze jó volna tudni, hogy mennyit az oviban, de ott esélyes, ha jó kezekben van. Valamint hogy mennyit néz mozgóképet: videót, tévét?

Aztán... miket rajzol a gyermek? Sorozatban megnézném...

Valamint: milyen felnőtt mintái vannak, pl ha nagyszülőkkel sokat találkozik, milyen a nagyik viselkedése a gyerek előtt?

A szülőkön múlik még nagyon sok... Sőt, a szülő tudatalattiján, azaz azon, amit elfelejtett a gyerekkorából a szülő.

A gyereknevelés legalább annyira szülőnevelés, és a szülő mentálhigiéniája, mint gyermeknevelés. MINDEN szülőről elmondható.

A büntetés általában többet árt, mint használ. Puszta tünetelnyomás, és van, h olaj a tűzre. (Maximum indokolt esetben ignorálás használ.)

A gyermeki lelket szembesíteni érdemes az okokkal, ami kiváltja benne a feszültséget - ezt emelném ki hozzászólásomból leginkább. Pl szerepjátékon át. És hagyni feldolgoznia, vagy segíteni őt ebben.

* persze ja -> persze Ha

* sok résztű -> sokrétű