ADHD ugyan az mint a hiperaktivitás? Most állapította meg egy orvos a 6 éves fiamról. Mi nem így gondoljuk. Hogy éljük túl? Hogy kezeljük?

Szia!

A google-ba beírva az adhd-t nagyon sok találatot ad ki, pl. Szendi Gábortól is:

[link]

persze nem mind megbízható és azonos infókkal szolgál - a Te /Ti hited/ hitetek kell legyen a szűrő - mármint hogy hogyan álltok hozzá. (ahogy írod, nem így gondoljátok) Szívesen ajánlom az Indigós könyveket (amelyekben nem betegségként, hanem adottságként, lehetőségként szólnak pl. az ADHD-ről is): Indigó gyerekek, Indigó gyerekek nevelése I-II., Rossz gyerekek pedig nincsenek - és persze van még jó pár a témában.

Nagy valószínűséggel egyrészt a Ti hozzáállásotok, másrészt az iskolai közösség (tanárok, gyerekek) hozzáállása lesz a döntő a "túlélésben" - és a legtöbbet azzal tehetitek, ha nem túlélésként kezelitek, hanem elfogadjátok és a legjobbat próbáljátok meg kihozni belőle. (nem biztos, hogy erre egy átlagos iskola a legjobb - mármint ahol semmilyen szinten/formában nem tolerálják az átlagostól való eltérést :(() Lehet, hogy érdemes lenne körbenézni a lakóhelyeteken, hogy elérhető közelségben hol vannak gyerekközpontúbb iskolák.

Szurkolok Nektek!

Szia, megint én. :)

Még az jutott az eszembe, nézem, hogy 6 éves a kisfiad, és írod, h egy-két részterületen lemaradt - ilyenkor szokták ajánlani (és előttem ők abszolút hitelesek - Vekerdy és Ranschburg) - hogy maradjon még egy évet az oviban. Ez persze mindenekelőtt a Ti szuverén döntésetek, amit aztán a nevelési tanácsadóval, ill. az óvónőkkel meg kell majd beszélnetek.

Erről az egy évről Vekerdy nagyon sokat ír - nem mint elvesztgetett évről, hanem mint arról, amire sok gyermeknek szüksége van/ lenne, hogy készen álljon az iskolai életre (hosszú koncentráció - 45 perces órák, óránként más-más téma, fegyelmezettség, stb...)

Ő írja azt is, hogy manapság sajnos az óvodák közelítenek az iskolához (ezalatt az iskolaelőkészítő foglalkozásokat érti), pedig az iskolának kéne az első évben az óvodához közelítenie, sok játékkal, kötetlenebb időbeosztással.

Tudom, ez most nagy döntésnek tűnik, de egyrészt pár év múlva nem lesz jelentősége, hogy mikor kezdte az iskolát, másrészt az eredményeiben bőven megtérülne ez az egy év.

(ja, és olvasom, hogy 3 órás várakozás étlen-szomjan - talán érdemes lenne új vizsgálatot kérni, nem ilyen körülmények között, azt hiszem, én is nyűgös és ideges lettem volna...)

De ne haragudj, válaszodból úgy tűnk meg vannak a tünetek (tehát nem légből kapottak) de te megmagyarázod mindet, jaj hát lusta, jaj hát igen.

Szerintem ez nagyon rossz hozzáállás és ha ez marad, hogy vitatod a szakember véleményét, aki egyértelműen azt mondja ez túlmutat a lustaságon, a többi gyerek izgágaságán. Én elfogadnám és azon gondolkodnék, hogyan tudnék segíteni a gyerekemen. Mert a tagadással nem sokra mész és ott fogja végezni a gyereked, ahol a többi ilyen beteg. (börtönben drogcsempészetért, mert azt mondják, ez a legtipikusabb, gyere ki Bolíviába, átviszed ezt a csomagot. Akik ilyenért börtönben vannak, mind ilyen betegek)

Nincs semmi baj, nagyon jó és egyszerű kezelése és gyógymódja van ennek a problémának és nagyon sok tanár fel van készülve rá. Olvass utána, hogyan tudod segíteni és teljesen hétköznapi, normális ember lesz a fiad. De ha vitatkozol, meg az orvost szidod, nem sokra mész. Ez nem egy akkora tragédia, nagyon sok ember él, akár úgyis, hogy nincs tudatában ennek, boldogan.

Nem például arra, hogy ezeknek a gyerekeknek az a jó, ha fontosnak érezhetik magukat és tartoznak valakihez. Ezt kell biztosítani, például, ha a tanárnő őt kéri meg hogy csináljon meg ezt vagy azt az osztályban stb. Akkor teljesen jól beeilleszkednek és nincs velük gond.

Gyógyszerelni kimondottan akkor kell őket, ha mondjuk anyka-apuka párszor agyonverte már a "hülye izgága gyereket, aki egy percig nem tud normálisan megülni" és attól teljesen bekattant, na akkor le kell gyógyszerelni. De ez más tészta. Biztos vagyok benne, hogy ti ezt nem tettétek vele (de ugye azért nem tartod elképzelhetetlennek, hogy vannak ilyen szülök) és azért nincs ennek kifejezetten jele, hogy ő ebben szenvedne.

Ja és még azt is mondták, hogy ők általában ügyetlenebbek és nemigen gondolkodnak előre, tehát nem jó a csapatsport, azzal a felkiáltással vezesse le a gyerek a túltengő energiáit. Mert kudarc érheti ott is. De vannak nekik valók testmozgásfajták, amelyekkel megtanulhatják kordában tartani magukat.

De szerintem, ha nem látszik a gyereketeken ez a baj és van neki, akkor nagyon jól teszitek a dolgotokat. Erre értettem, hogy nem kell aggódnód, meg kifogásokat keresni. Elfogadni, azt mondta az orvos, ez van neki, aztán? Okos, értelmes kiskölyök. Én nem vinném sehova. Vállat vonnék és annyi.