Mikor és hogyan tudom leszoktatni a 4 hós babám a ciciről?

Igen, ahogy írtam az első válaszomban, lesz változás, amint beindul a mozgásfejlődése. Akkor önállóbb lesz, mert fel akarja majd fedezni a világot. Kúszni-mászni-állni-ülni, ezeket fogja gyakorolni hamarosan.

A másik kérdésedre a válaszom:

nekem három lányom van, és nagyon eltérő a "bújás igényük", és ez a cicivel is így volt, egy a háromból volt igazán "függő", mindenre a cici volt a megoldás. A mai napig ő igényli a legtöbb testi kontaktust. (Ölelgetés-puszilgatás), ma már 6 éves.

Neked az első gyereked ilyen, de hidd el, ez nem baj, és hamar átlendültök ezen az első nehezebb pár hónapon.

Legjobbakat!

Szerintem meg egy 4 hónapos baba rohadtul nem érti meg, hogy "anyának szabadidőre van szüksége", még akkor sem, ha tényleg így van, azt tanulja meg, hogy "anya nem vesz fel", nem lehet rá MINDIG számítani.

A babák különböznek, van, amelyik jobban igénybe veszi a szülőket, és van, amelyik kevésbé.

Hidd el, hogy egy gyerek/baba sohasem azért "ugráltatja" a szüleit, hogy "jól megszivasson mindenkit", hanem azért mert szüksége van valamire.

Az az életkor is eljön, amikor "próbálgatja a határait", de nem 4 hónaposan!

5-ös vagyok. Bár az enyémek nem voltak se hasfájósak, se csak ölben ellevők, de hárman vannak kis korkülönbséggel, segítségem nekem nincs. Az egyik, amit meg kellett tanulnom, hogy a háztartás le van carva, persze legyen tiszta ruha meg kaja, de a többire vagy van idő, vagy nincs. Semmi baja nem lesz a ruhának, ha csak fél nappal később teregeted ki. A másik meg az, hogy egy babánál teljesen természetes, hogy sír, hiszen ő csak így tud kommunikálni, és azzal nem segítek, ha ezen idegeskedek. Persze az lenne a cél, hogy mindig meg tudjuk vigasztalni, de előfordul, hogy valamiért nem sikerül, például mikor hazaértünk a játszótérről, és az egyik gyerek sírt hogy éhes, álmos és be van kakilva, a másik meg azért sírt mert éhes, álmos és féltékeny, akkor muszáj volt az egyiket sírni hagyni valameddig, és attól csak rosszabb volt mindenkinek, ha ezen idegeskedtem. Neked is azt javaslom, hogy ha valamit muszáj elintézni, pl. wc-re kell menned, nem lesz a babádnak semmi baja, ha addig leteszed és sír.

Szoktatni meg az egyedül ellevéshez szerintem úgy tudod, hogy lerakod játszani, látótávolságon belül eltávolódsz, beszélsz hozzá, de ha hiányol, akkor visszamész, játszol vele vagy felveszed szükség szerint, aztán újra megpróbálod letenni és ott hagyni. Ne várd hogy rögtön majd félórára le tudod tenni, de remélhetőleg egyre jobban megy majd neki a játék is, főleg ha már jobban felfedezi a kezét-lábát meg beindul a mozgása.

[link]

Még annyi, hogy tényleg döbbenetes, hogy egyesek hogyan veszik maguknak a bátorságot, hogy sz@r anyának nevezzenek!

Nálunk apa volt a felmentő sereg és ügyeletes zseni. A babaülésbe is ő pakolta bele.

Bevált még a baba-mama tornából az a gyakorlat, amikor a hátadra fekszel, felhúzod a térded és a babát a lábszáradon ringatod. Ő nevet, a te hátad pihen.

És igen, ki kell nőni. Kitartást, nemsokára többet tud majd mozogni, és javul a helyzet. A legjobbakat!