Hogy oldanátok meg azt a helyzetet, ha gyermeketek osztályában volna egy fiú aki bántsa a többieket beleértve a tiéteket is, és az oszályfőnök tanácstalan mert a szülei nem hiszik el, hogy milyen az ő fiuk?

Én még kis taknyos alsósként volt, hogy nem szálltam le egy-két osztálytársról. Emlékszik már a fene miért. Az viszont belevésődött az emlékezetemben, amikor a suli után az iskola előtt bevárt két szülő (konkrétan apáik), és meglehetősen jeges modorban közölték velem, hogy ez így nagyon nem esz jó, meg hogy képzeljem magam az általam piszkáltak helyébe és ugye nem akarok magamnak bajt... Nem voltak harsányak, vagy durvák, csak az a határozott fellépés ugye, én meg voltam vagy 9... Hát, azt hiszem azóta sem hozták rám a frászt annyira, mint ők ott akkor. Mondanom sem kell, hogy leszálltam az illetőkről, sőt konkrétan - kicsit lenyugodva - átgondoltam a helyzetet, és nekem égett a képem, hogy de nagy szemét voltam... És így visszagondolva teljes mértékben igazat adok nekik, én is ezt tenném hasonló esetben...

Alsóban az én osztályomban is volt egy ilyen gyerek. Az egyik fiú nagyon oda volt magától,mindig mindenkit piszkált. Aztán egyik nap bejött az egyik gyerek apukája, és megmondta neki, h ha nem hagyja abba a gyereke piszkálását, akkor bajok lesznek. Érdekes módon leszállt róla. Amikor meg rám szállt, és már nagyon nem bírtam, jól megvertem. Elkezdett fenyegetőzni, h majd megmondja a szüleinek, én meg a képébe röhögtem, h: te el mernél dicsekedni vele, h egy lány megvert? Persze nem jöttek a szülei, az osztályfőnökünk még meg is dicsért, amikor nem voltak ott a többiek, mert már ő sem tudott mit kezdeni a dologgal. Utána jó fél évig a közelembe sem jött az a fiú. 15/l