S. O. S! Hiszti kezelésére valami bevált módszer?

Hogy oldja meg, hogy ne vigye? Ha ő van otthon vele, vinnie kell a háztartást is. Jobb lenne, ha a nagyáruház helyett elvinné még 4 másik boltba? Sajnos a mai gyerekeknek azt gondolom ezt meg kell szokniuk.

Én amúgy nem teszem le a 2.5évesemet, beül a kosárba és célirányosan bevásárolok, mert muszáj.

Előrebocsátom, hogy apuka vagyok, és a feleségem gerincsérve miatt (nem cipelhet) én járok vásárolni a gyerekkel.

Az összes jó tanács elhangzott, bár mindegyiket lepontozták valakik. A gyerek egyéniségétől, és életkorától függ az, hogy melyik a hatásos technika. Az én kisfiamnál először még a figyelemelterelés is bevált. A gyerek növekedtével később már nem. Ranschburg tanár úr figyelem-megvonásos trükkjeit is szoktam alkalmazni, több kevesebb sikerrel.

A lényeg az, hogy ha olyan valamit akar a hisztivel elérni, amit mi nem szeretnénk, akkor következetesnek kell maradni, és nem engedni - különben pozitív visszacsatolást kap, hogy hisztivel mindent elérhet.

A hiszti mellesleg a fejlődésben lévő (még éretlen) idegrendszerének köszönhető, nem tudja másképpen kezelni a gyerek a túláradó érzelmeit. Fontos, hogy a szülő higgadt és nyugodt maradjon, és ne kezdjen el ő is hisztizni, kiabálni, rángatni a gyereket. A hisztis gyereket kell a legjobban szeretni! Van, hogy a magadhoz ölelés is hatásos, kicsit őrjöng még, aztán átmegy sírásba, és megnyugszik és viszontölel - ha szerettel, némán magadhoz öleled.

Kisfiam 3,5 évesen éppen nagyjelenetet produkált egy nagyáruházban, akár az Ördögűző c. film egyik jelenete is lehetett volna. Azon tört ki a hiszti, hogy én vettem le a polcról a kukoricakonzervet, holott ő szerette volna, de én ezt nem tudtam. Miközben a földön üvöltött, egy arra járó 50-es hölgy azt a megjegyzést tette, hogy "na most kellene lekeverni azt a bizonyos makarenkóit". Én meg visszakérdeztem, hogy miért, ő annakidején így kezelte a hisztit a gyerekénél? Meglepődött, azt hitte neveletlen a gyermekem, beszédbe elegyedtünk, kiderült, nincsen gyereke. Az ötödik, hatodik mondat környékén vette észre a fiam, hogy már nincs közönsége, így a hiszti is alábbhagyott.

Volt, hogy félretoltam a bevásárlókocsit, szóltam, hogy majd visszajövünk érte, és kimentünk a boltból, hogy lecsillapulhasson és megbeszélhessük a dolgokat. Amikor megnyugszik és pár mondatban kibeszéljük, mintha kicserélnék. Kisül benne valami, utána egész nap szótfogadó és illemtudó jógyerek lesz, szóval közvetlen hiszti után öröm vásárolni a gyerekkel.

A hiszti közben a gyerek sem érzi jól magát, őt is megviseli.

Gyakran egy előre elmondott menetrend segít, hogy mi a dolgunk, mit kell megcsinálnunk. Ahol ő is előadhatja, hogy mit szeretne, és megbeszélhetjük, hogy mibe egyezünk bele, és mibe nem. A közösen meghozott döntéseket a gyerekek is tiszteletben szokták tartani. De mint a fenti konzerves példám is mutatja, néha banális dolgokon tör ki a hiszti...

Minden ilyen kérdésnél minden szóba kerül. Orvos, pszichológus, különféle trükkök, behízelgés, megvesztegetés, tűrés ameddig lehet, stb. Egyszer a próba kedvéért el lehetne vinni egy olyan helyre, ahol nem látja senki, például az áruház vécéje, aztán egy alapos seggreverés. Csak úgy próbaképpen.

Nálunk volt bevált módszer, ami nem verés, nem fájdalmas, de nagyon hatásos. Hiszti esetén egy ujjnyi víz egy pohár aljába, aztán az arcába löttyinteni. A harmadik esetnél elég volt, ha nyúltunk a pohár után. Mintha elvágták volna.

Tudom, most jönnek a háborgók. Hogy a gyerekek jogai. Meg nem verjük a gyereket. Nem is. De egy idejében kapott seggreverés sok bosszúságtól megment mindenkit. Mert a gyerek is szenved, amikor hisztizik, nem csak a szüleik.

Annyian,de annyian ajánlották már nekünk is ezt a hideg vízes poharas dolgot,de én nem merem.

Félek,hogy 21 hónapos hisztigépemnél még rosszabb lenne a dolog..