A gyerek feltétel nélküli ajándékokkal való elhalmozása hová vezet?

Miquel, köszönöm, teljes mértékben igazad van.

Én is így látom a helyzetem, jó ideje tart már ez a kapcsolat, párom valóban nem egy életerős valaki, de én épp ezért szeretem nagyon. És sokszor segítségre szorul, gyerkőce meg nagyon benehezít neki.

Nagyon ésszel kell hozzáállni mindenhez, a gyerekhez, mert akkor magam alatt vágom a fát. A legjobb az, ha azt a szisztémát követem, amit elkezdtek a rokonok, de ez minden épeszű ember logikus nevelési ösztönével ellentétes kissé, nagyon oda kell figyelni.

A legjobb az lenne, ha olyan társaságban tudnék lenni, akik hasonló helyzetben vannak, és egymást erősítenénk ötletekkel.

Nekem már nem ép sajnos az apám, ő nagyon keményen bánt velem, de rengetegszer bánom, hogy nem tudtam neki ezt megköszönni.

Legújabb trükkje az, ha valamit nem kap meg, akkor a régit tönkreteszi direkt.

Próbáltuk azt, hogy olyankor jó darabig nem kap hasonlót, de akkor a párommal szúrok ki nagyon.

Hozzá fordul, vele vetetne meg mindent.

És mindemellett nagyon agresszív a gyerkőc, néha látom rajta, hogy szinte remeg a dühtől, valami nagyon nem stimmel.

Egy régi videót találtam róla, amikor születésnapja volt, körbe volt véve rokonokkal, és szinte ki sem látszott az ajándékok közül. Kismotor, társasjátékok, rengeteg kisautó, stb.

Lehet, itt nem csak nevelésről van azért szó, hanem a genetika is közrejátszik.

:)

Igen, így kellene, szoktunk elmenni rengeteg helyre, a párom ebben a fő szervező, ő próbál minket az elejétől fogva összekovácsolni. De újabban már nem akar jönni a gyerkőc, kamaszodik, biztos a lányok körül fantáziál.

Az a baj, hogy főképp a nagyapja mellett volt a gyerek, ő meg emberileg hát...hogy is mondjam, ha elkezdeném sorolni nem épp szokványos dolgait, betelne az oldal.

Elég az, hogy iszonyat módon gyűlöli a lányát, a nőkről úgy beszél, mint a kutyákról, rettenet módon pökhendi, lekezelő stílusa van, és ezt nagyon átvette a gyerek.

És hát igen, megjelenik mindenhol az, hogy ő volt a középpontban, ehhez kell mindenkinek igazodni.

Egy ismeretlen gyereknél, ha csak párszor találkozik vele egy átlag ember, még párszor elnézi ezt, de folyamatosan, életvitelszerűen, már nehéz. :(

Tudod, az a gond még, hogy az anyja inkább mellette áll, mint mellettem, ami persze érthető. Én meg sokszor nem bírom már cérnával, a gyereknek nagyon-nagyon finoman próbáltam tudtára adni néha, hogy valami nem tetszik, de akkor utána kamatostul szívtam. A páromnak meg nem lehet úgy beszélni a gyerkőcéről, hogy egy kicsit is rossz színben tüntessem fel, mert nagyon bezárkózik.

A gyerek meg manipulál a háttérben, ha valami nem úgy van, ahogy ő elképzeli, az anyja az ő pártját fogja.

Szóval nem csak az még a gond, hogy sokmindent megkapott feltétel nélkül a gyerek, hanem nagyon egoista is lett, hihetetlen önbizalommal, mindenki más hülye körülötte, szóval ha elvinném valami szarvletörő programra, körberöhögne ott mindenkit, hogy az túró, amit ők csinálnak. Bizonyítani nem fog, ahhoz túl gőgös, vagy nem is tudom.

Az a baj, én se vagyok már képes semmilyen mértékű szeretettel beszélni róla, eleinte ez másképp volt.

Kissé belefáradtam már, de biztosan ez a gyerkőc célja.