Mit tegyek, hogy lányom kicsit aktívabb, érdekeltebb legyen?

Szia!Mindenképp vidd el,szerintem ártani nem ártassz vele! Nekem a leírás alapján olyan,mintha depressziós lenne szegény! Nem volt esetleg valami változás az életében hírtelen? Mindig ilyen volt? Lehet ilyen típus,de szerintem mindenképp valamivel érdeklődőbb kellene,hogy legyen különben az iskola is nehézkesen fog majd menni!De én nem vagyok szakértő,csak ez a meglátásom,meg persze nem is ismerem a kicsit!

Minden jót nektek!!

:o)

Előző vagyok,most olvasom,hogy nem volt mindig ilyen!

Akkor szerintem biztos történhetett valami,esetleg egy pszihológus is megnézheti,ha tényleg olyan a helyzet,ártani nem árt..

utolsó hozzászóló vagyok.:

Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. A klasszikus autizmustól (Kanner-szindróma) az különbözteti meg, hogy míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban” (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás.

A rendellenességet dr. Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos (1906–1980) írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki. Róla nevezte el a szindrómát dr. Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta először a kifejezést. Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben.

A diagnózist megnehezíti, hogy nincs univerzálisan elfogadott diagnosztikai kritériumrendszere. Pontos okai és előfordulási gyakorisága sem ismert, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változatossága miatt.

Diagnosztikai kritériumok [szerkesztés]

A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-IV) 299.80-as szakasza alapján a kritériumok, aminek alapján a szindróma diagnosztizálható:

A szociális interakciók minőségbeli csökkenése, mely a következő legalább két területen manifesztálódik:

viselkedési minta nem verbális, kifejezett zavarai, mint pl. a szemkontaktus kerülése, valamint a társas interakciókat szabályozó gesztusok zavarai;

egyfajta képtelenség a fejlődésben hasonló korúakhoz való viszony fejlesztésében;

hiányzó spontán vágyak pl. másokkal való játék-, szórakozás- vagy aktivitásmegosztásra;

hiányzó szociális vagy érzelmi kapcsolatfelvételi szándékok;

Korlátozott, repetitív és sztereotipikus viselkedési minta, melyekre érdeklődési és aktivitási formák esetében legalább az alábbi jellemzők közül valamelyik ráillik:

koncentrált foglalkozás egy vagy több sztereotipikus és korlátozott érdeklődési viselkedési mintával, melyeknek intenzitása vagy maga az érdeklődési terület eltér a normálistól;

látszatra makacs követése speciális, nem funkcionális rutinoknak vagy rituáléknak;

folyamatosan foglalkozik egyes részdarabokkal vagy tárgyakkal.

Semmi jele sincsen késésben az általános beszédképességben (pl. az érintett személy kétéves korban egyes szavakat már használ, majd kb. hároméves korban komunikatív módon képes beszélni);

Semmi látható jele sincsen a klinikai kognitív fejlődésnek; a viselkedési minták életkornak megfelelően alakulnak; kíváncsiság a környezetére, a gyermeki szokásokra;

Semmi specifikusan látható jele sincsen mélyre ható fejlődési rendellenességnek vagy skizofrén jelenségeknek.

Itt van egy kísérlet, amivel megállapítható hogy a leányzó Aspergeres-e.

az Egyesült Államokban például kétszáz emberből átlagosan legalább egy szenved ettől a kórtól, amit sok helyütt az autizmus enyhébb változataként is említenek. Komoly különbség a kettő között, hogy míg az autizmust legkésőbb három éves korra ki tudják szűrni az orvosok, az Asperger szindrómáról ez nem mondható el. Enyhébb betegségről lévén szó, nem akadályozza a beszédkészség szabályszerű fejlődését - ezt általában hét éves kor körül szokták diagnosztizálni, mely már magában is foglalja, hogy a kezelést késve kezdik el. A University of Florida munkatársai ezeknek tudatában olyan szülőkhöz fordultak segítségért, akiknek a gyermekei az említett betegségben szenvednek. Családi videofelvételeket kértek tőlük, melyeket később kockáról kockára tüzetesen megvizsgáltak azért, hogy olyan jellegzetes mozdulatokra, viselkedésbeli jellemzőkre leljenek a képeken, melyek jelezhették volna a szindróma jelenlétét. Az orvosok több ilyen tünetet is találtak. Az egyik a gyerekek szájának szabálytalanságával kapcsolatos, nevezetesen hogy majdnem mindegyik gyerek esetében egy, az orvosok által Moebiusnak is nevezett száj volt észrevehető, mely feltűnően telt felső ám lapos alsó ajkakból áll. De jellemző volt az "egyoldalasság", mely során a gyermek valamely oldalát hangsúlyosan előnyben részesítette a másiknál, valamint feltűnően gyakori volt a különböző reflexmozdulatok hiánya is (eleséskor a gyerekek nem is próbálták a kezükkel védeni felsőtestüket, sem a fejüket) s az Asperger szindrómás gyerekek számára nehézséget okoz a vigyáz állás, vagy a szabályos ülés is.

Az orvosok a szülők figyelmébe ajánlják az úgy nevezett "billentős kísérletet", mely során a gyermeket nagyjából negyvenöt fokkal el kell billenteni jobb-, vagy bal irányba. Az egészséges gyermekek ekkor a fejüket igyekeznek minél inkább úgy fordítani, hogy az - egy lehetséges esés során - a lehető legkisebb valószínűséggel érjen a földhöz, ám egy autista vagy Asperger szindrómás gyerek a fejét továbbra is a testével egy vonalban tartja, kitéve magát a sérülés veszélyeinek. Az orvosok célja természetesen az, hogy megkönnyítsék azoknak a szülőknek a feladatát, kik valamilyen, a fentiekhez hasonló rendellenességet fedeznek fel gyermekükön. A kutatások célja eleve az volt, hogy minél korábban sikerüljön fölfedezni a lappangó kórt, hiszen ezáltal jobb esély nyílik a gyógyulásra, ám a tudósok mégsem győzik elégszer leszögezni: egy adott tünet fölfedezése egy gyermeken még távolról sem jelenti azt, hogy az a gyermek valóban Asperger szindrómás vagy éppenséggel autista lenne. Ezek önmagukban még lehetnek különféle rossz beidegződések is, mivel a betegség biztos diagnosztizálásához több tünet együttes megléte szükségeltetik.

Jól! Mindenképpen nevelési tanácsadó, pszichológus. Ajánlok egy kutyát is, ha kertes házban laktok. Vagy ha nem akkor vidd olyan nagyszülőhöz vagy baráthoz akiknek van kutyájuk, macskájuk.

Ezek az állatok általában spontán érzésekre, reflexekre késztetik a gyerekeket. Ha már ezek sem érdeklik akkor nem tudom.

De lehet akármilyen állat is, ha kutya macska nem megoldható.