Nem értem az óvónőt?!

Húsvétkor rokonoknál voltunk,ahol a lányom imád ott lenni.

Namármost ebből adódott,hogy mikor indulni kellett haza,a lányom (4,5 éves) hisztizni kezdett,hogy ő már meg nem jön haza. Kicsi sírás közepette,de elindultunk. Hazaérve még ahhoz sem volt kedve,hogy kimenjünk a kertbe megnézni,hogy "mit hozott a nyuszi". Később persze kimentünk.

Sokat járt WC-re, hígabb is volt a széklete,de más baja nem volt,legalábbis nem mondta,hiába is kérdeztem. Húvét utáni héten mikor menni kellett volna oviba,nem vittük,mert rossz volt a kedélyállapota,de másnap már vittük,mert igazából más probléma nem volt.Kicsit lehangolt volt. Az óvónőnek feltűnt,hogy nincs rendben minden és azon a héten végig ilyen volt a lányom. Nem tudom,hogy ennyire rosszul esett neki,hogy hazahoztuk és bánatos vagy valamit elkapott.

Azóta szerintem minden rendben vele minden. Mosolygós,jó kedélyű,igazi rosszcsont. Az óvónő viszont azóta is mondja,hogy valami baj van,lehet depressziós és biztos történt vele valami,amiről nem tudok és hiába mondom a két lehetséges okot,váltig állítja,hogy nem. Beszélgessek vele,hogy mi bántja,de ne kérdezzek,hanem meséljen a lányom.

S hiába kérdezem/beszélgetek vele,nincs probléma,de az óvónő erősködik,mert hogy ma is olyan szomorú volt. Persze,hogy az volt,mert későn mentem ma érte és bizony ilyenkor mindig az,mert majdnem minden ovis társa hazament már akkor és mondtam az óvónőnek,hogy ez már így megy egy ideje,hogy pityereg,ha később érek oda. De miután meglát,semmi baja,újra vidám és csacsog egész idő alatt,míg hazaérünk.

Vajon mit tegyek,hogy az óvónő elhiggye,hogy nincs semmi baj?

Már kezd frusztrálni,hogy nem hisz nekem,pedig eddig kedveltem...