Meglátásom szerint nagyon súlyos számítógépfüggő a 12 éves húgom! Tanácsok? Ilyen helyzetben mit lehet tenni? (többi lent)

A húgom 12 éves. (én 14 éves vagyok,és lány)

Alapvetően a húgomnak informatikai,és matematikai beállítottságú az agya. Ezt úgy értsétek,hogy olyan szinten ért a számítógépekhez,hogy pl.: 2 évesen már CD-t, DVD-t mindent tudott kezelni, anélkül,hogy akárki is megmutatta volna neki,tudom hihetetlenül hangzik. Na most a probléma ott kezdődött(szerintem) hogy egészen kisgyermek korában(6évesen) édesanyám megengedte neki, hogy számítógépezzen, eddig oké is lenne, de nem korlátozta, azt,hogy mennyi időt. Édesapám (elváltak a szüleim) számtalanszor figyelmeztette, hogy ez így nem helyes, ne így nevelje gyereket..stb stb. Anya ezt nem fogadta meg, nem hadakozott a húgommal. Sajnos ennek a következménye egy hatalmas tragédia lett.

2013 karácsonyára kapott egy hatalmas tudású hiper-szuper dell laptopot. Ezt azért kapta, hogy teret adjunk az informatikai tudásának a kiszélesítésére. (hozzáteszem, hogy nagyon-nagyon-nagyon régóta ez az álma, vágya, ugyanis eddig nem valami nagy tudású számítógépe volt, gondolom erre nem tudta letölteni a kívánt játékokat) Ja,igen…azt a gépet apa akkor jelenleg csak úgy tudta megvenni,hogy én beleadtam az 50.000 Ft zsebpénzemet, azért mert karácsony meg ünnepek, túl sok kiadás stb. Biztos felmerül benned az a kérdés, hogy akkor miért kellett a gép? Nos, ez egyszerű. Fontos volt neki,mint nyilván mindegyik szülőnek, hogy boldognak lássa a gyermekét. Azt gondolta, hogy ezt a húgom nem így fogja használni. Akkor,amikor megvettük neki, meg sem fordult volna a fejünkben,hogy az lesz a következménye, hogy függő lesz.

Ezt a függőséget a következőképp kell értelmezni : Ahogy hazaér nyilván megköveteljük tőle,hogy megtanuljon. Minden alkalommal 10 perces nála a tanulás,akkor is, ha témazárót írnak, akkor is, ha több tantárgyból írnak dolgozatot. Mondanom sem kell,hogy a nagy „tanulás” után számítógépezik szűntelenül. Azt érdemes tudni, hogy a megye legerősebb általános iskolájába jár(unk), valamint az iskola országos rangsorban a 7-dik. Ő ennek ellenére kitűnő tanuló!!!!!!!!!!!!

De a mostani időkre ez a számítógép-függőség olyan szinten a határt súrolja már, hogy hétvégenként felkel, megreggelizik, aztán rögtön vonul is félre, a számítógépe elé. Könyvet nem olvas!!! Annak ellenére,hogy folyamatosan szólongatjuk, beszélünk vele, megpróbálunk hatást gyakorolni rá,semmi eredmény, de tényleg semmi. Ő ezt úgy fogja fel, hogy mi csak vele tudunk foglalkozni, „b*szog*tjuk „őt stb. Ha fegyelmezni próbálná anya, vagy apa, (itt már a szép szó nem használ) és elveszi tőle a gépet, akkor húha... a következők történnek : vagy senkihez nem szól, vagy ha szól is akkor olyan szinten mocskos stílusban, hogy az már nekem fáj, nemhogy a szüleimnek!!!

Tehát tönkre tette a családot. Nem hajlandó elmenni mamához és papához sem el, akármit csinálunk vele. Ő inkább otthon marad , és számítógépezik. Amikor apás hétvége van, tehát apához jön (tudni kell ,hogy én édesapámnál lakom, és édesanyám Londonban dolgozik, és addig a kishúgom a nagynénjével van, de anya több időt tölt azért itthon mint Londonban) szinte semmit nem szól hozzánk, elzárkózik. Szóval addig jutottunk, hogy fontosabb neki az,hogy gépezhessen, mint a családi kapcsolataink. Nos, feljöhet kérdésként,hogy miért nem jön apához, amíg anyu Londonban van? Ez is egyszerű : Mert apa megkövetelné tőle, a fegyelmet, rendet, a tisztességes életmódot,és a számítógép használatának csekély mértékét.

Higgyétek el, ez nem ott van elrontva,hogy a jelenben nem tudjuk megkövetelni a rendet. Itt már sok évre visszanyúló problémákról beszélhetünk, és arról,hogy az ő agyában helyes viselkedésmintaként ez maradt meg. Nyilvánvalóan ott rontotta el édesanyám, hogy annakidején nem adott neki egy csappanós pofont, hogy megtanuljon dolgokat. Természetesen 12 éves gyereknél már mi értelme a pofonnak, testi fenyítésnek? SEMMI!!!! A gyerek csak idegbeteggé válna!!

Összefoglalóan , látja már a család is ezt a problémát, de leginkább én. Régebben olyan jó volt a kapcsolatom a testvéremmel, mára már nem érek neki többet, mint púp a hátát, hmm.. tragikus.

Iszonyatos küldetéstudat, tettvágy, tenni akarást érzek!! Úgy érzem ez nem maradtat így!!!! Változtatni kel!! Kérem szépen a tanácsotokat. Bocsánat ha felszínesnek tűnik a történet, valójában ez ennél sokkal, de sokkal hosszabb!! Ezért tudom, millió kérdés felmerülhet benned, olvasó. De kérdezd meg, írd meg nyugodtan.

Ha van valakinek a családjában,rokonságában, környezetében,baráti körében hasonló est, az kérem írjon! Ti mit tettetek, vagy tennétek a család helyében, vagy esetlen helyemben? SEGÍTSÉG!