Munkatársam 3 éves lánya rendszeresen kiszalad az úttestre söt elöfordult hogy hisztirohamot kapott és kifeküdt az útra. Mit tanácsoltok?

Le kell vele ülni és meg kell beszélni, hogy miért ne szaladjon ki! Hogy ez nagyon veszélyes, az életébe is kerülhet, vagy akár olyan módon megsérülhet, hogy több hétre kórházba kerül és akár nagyon beteg is lehet ettől a húzásától. Egy ekkora gyerek már megérti!

A fontos, hogy ne engedjék és tudja, hogy miért nem szabad.

Az, hogy beültetik a székbe és ott üljön, annak semmi értelmét nem látom. Meg kell beszélni, el kell magyarázni, bár gondolom ez a hisztis természet nem egyik napról a másikra alakult ki, valószínűleg engedékenyek voltak a szülők és nem voltak következetesek. Mert egy gyerekkel annak kell lenni. Ha egyszer valamit nem szabad, akkor ha fejre áll a gyerek, se engedem meg neki. És ha el van magyarázva, mégis megteszi, akkor meg be kell vele menni. És marad bent a szobába, nem kell kimenni játszani vagy valakivel elmenni, ahová éppen indultak.

Hűha, ennek a fele sem tréfa! Azért ezt tényleg komolyan kéne vennie az anyukának, mert mi van, ha egyszer egy autó nem áll meg? Belegondolni is rossz. Nyilván, ezt nem tudja a gyerek, hogyan is tudhatná, de számomra az lenne az első, hogy tudatosítanám a gyerekben, hogyha kimegy az úttestre, könnyen "matrica" lehet egy autó motorháztetején. Egyszer csinált ilyet a keresztlányom, szeleburdiságból. Én akkor helyben leszidtam, mivel rám volt bízva, azért nagyon nem mindegy a felelősség... Majd ott helyben kerestünk egy autót, és mondtam neki, hogy próbálja arrébb lökni. Próbálkozott, nem ment neki. Aztán elmagyaráztam szépen, hogy "Látod, milyen nehéz az autó? Meg se tudod mozdítani! És milyen gyorsan mennek? Száguldanak! Ha kiszaladsz az úttestre, elüt egy ilyen nehéz autó, és akkor menni kell a doktor bácsihoz, aki nagyon sok szurit fog adni, mert mindened nagyon fog fájni! És sok gyógyszert is kell majd szedni. Akkor nem fogsz tudni játszani, egész nap feküdni kell majd. Akarod ezt?" Persze, hogy nem akarta. Utána soha többé nem fordult elő.

A hisztiroham... Fogós kérdés. Nyilván attól függ, mitől jön elő. Mert nem kap meg valamit? Én például elmagyaráznám, hogy azért nem kapja meg a csokit, mert nincs nálam rá pénz. Ha megvesszük a csokit, akkor más ennivalót nem tudunk venni, és egész nap éhesek leszünk, mert egy csokival nem lehet jól lakni, az kevés ennivaló. És ha éhesek leszünk, sírni fog a "baba", apa is, meg anya is. Hát akarunk mi egész nap sírni?

Igazából szerintem, ez a hiszti kérdés türelemmel és leleményességgel kezelhető. Nem kell minden alkalommal terjedelmes magyarázatot adni, ahogy észrevettem, gyakran elegendő, hogyha a kicsi figyelmét eltereljük a hiszti tárgyáról. Persze, előtte elmondjuk, miért nem lehet valamit. Biztos van egy határ, mikor elszakad a cérna, én akkor szimplán hagynám, hadd hisztizzen és miután befejezte, közölném vele, hogy emiatt a viselkedése miatt például nem lesz ma délutáni mesenézés. És ha hisztizik még, akkor holnap sem. (Vagy egyéb kedvezménymegvonást találnék ki, ez ugye gyerekfüggő.)

Persze, ezt így nehéz látatlanban megmondani, hiszen nem ismerjük a kisgyereket, nem tudjuk, mi a hiszti oka és hogyan kezeli a szülő. Az biztos, hogy könyörögni és engedni nem szabad a hisztinek. A hiszti az, amit mindig következetesen kell kezelni, azonnal, és nem szabad engedni a követelésnek. Maga a hiszti következménye is lehet, valamit nem engedsz. Pl. Ha nem hisztiztél volna, hanem szépen kérsz, akkor még maradtunk volna játszótéren egy 10 percet. De mert hisztiztél, most azonnal hazamegyünk. Ha folytatod, még mérgesebb leszek, és holnap nem is jövünk ki!

kedves anyuka5!

milyen véletlen, hogy ennyi barátod van, mindnek kicsi gyereke, hihetetlen gondokkal!

hány éves vagy? szerintem 15 lehetsz... tök uncsi már a hülye provokatív, kitalált kérdéseid!

és vannak anyukák akik időt szakítanak rád :(

Megmondom őszintén, nem hiszek a beszélgetős megoldásban hároméves gyerek esetében. Egy óvodatárs anyukája vallja ezt a nézetet, nem is tudja kezelni a gyerekét. Ha egy háromévesnek azt mondod, hogy elüt az autó, ha kiszaladsz, legfeljebb jót vigyorog, hogy "lapos leszek, mint egy bélyeg" (pontosan ezt mondta a gyerek). Az ő esetükben az hatott, mikor a gyerek meglátott egy elütött macskát. Na, akkor már kezdte felfogni, mi az, ha valakit/valamit elütnek.

Szerencsére a gyerekeim nem hisztiztek túl gyakran. Ha itthon tették, akkor nálunk is a büntiszék játszott (bejött), máshol pedig egyszerűen a hónom alá vágtam az ordító gyereket és elvittem a helyszínről. A régen jól bevált hidegvizes megoldás nálunk nem jött be.

2 azaz kettő ilyen hisztis emlékem van... pontosabban anyám mesélt róla.

Mindkettőnél 3-4 éves lehettem. Az első, mikor anya főzött, nem tudott velem foglalkozni, én meg ott hisztiztem mellette. Volt akkoriban egy nagyon hülye szokásom, ha el akartam érni valamit, mégpedig leültem a földre, nagy terpeszbe vágtam a lábaimat, és nekiálltam verni a fejemet a padlóba\földbe\ ez esetben konyhakőbe. Jóanyám erre fogott egy pohár vizet, nyakon öntött vele, majd halál nyugodtan megkérdezte: "Befejezted?" :D

Utána már csak egyszer próbálkoztam ezzel a morbid módszerrel, akkor a piac közepén kapta hisztirohamot, mert nem kaptam meg egy babát. Helyette kaptam egy pofont, mert nem volt kéznél víz.

Sosem voltam ok nélkül bántva, nem vagyok lelki roncs, sem pszichopata, sem skizofrén meg mittomén miket találnak még ki :D

Szerintem egy két anyai pofon bevezetésétől, még nem fog a gyerek lelkileg (és máshogy sem) sérülni.