Autista, vagy aspergeres kicsik szülei! Kiknek mondjátok el hogy "beteg" a gyerkőc?

Ez engem is érdekelne.

Az én két gyermekem csak gyanús egyelőre, bár a nagyobbnál talán nemsoká végre kimondják a diagnózist.

Mindig azt nézem, hogy kinek tűnik fel, hogy ők mások, azt várom mikor szólnak már be valamit pl. a játszótéren vagy üzletekben.

Az biztos, hogy híresztelni nem fogom.

A közeli rokonság és barátok már tudják, hogy gond van, látják a sok erőfeszítést, anyagi terhet, ami a fejlesztésekkel jár...

Nekem az ismeretségi körömben MINDENKI tudja, hogy Aspergeres a lányom. Soha semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem ért minket emiatt, elfogadták olyannak, amilyen, hiszen ismerik, tudják, hogy vannak gyengeségei, erősségei egyaránt.

Ráadásul a legváratlanabb helyekről kapok segítséget - pl. iskolakeresésben segítettek a barátok, figyelték, hogy melyik iskola, tanító néni lenne számunkra alkalmas, és így sikerült a lehető legtökéletesebbet megtalálnunk.

Nincs semmi szégyellnivaló ebben. Egyébként is fontosnak tartom, hogy minél többen ismerjék meg az Asperger-szindrómát, és ne legyenek "nem is látszik, hogy autista" és hasonló beszólások. Nagyon sok ismerősöm kezdett el komolyabban érdeklődni a téma iránt (pl. pedagógusok), gyakran érdeklődnek a lányom fejlődése iránt.

Ovistársak szülei is tudják, nagyon jól kezelik. (Aki meg esetleg nem, arra úgysem vagyok kíváncsi :).) Pl. volt, hogy szülinapi zsúrra hívták meg, és megkérdeztem az anyukát, hogy biztosan tudja-e vállalni. Azt mondta, ne aggódjak, lesz segítsége, megoldják. És tényleg: nem is volt semmi gond! Az oviban szülőin beszéltem az Aspergerről nyíltan. Korábban voltak kisebb "támadások" az agresszív megnyilvánulások miatt, onnantól, hogy beszéltem róla, már semmi gond nem volt (egyébként sikerült kezelni az agressziót is).

Szóval én a saját tapasztalataim alapján mindenkit arra biztatok, hogy beszéljen róla nyíltan! Lehet, hogy eleinte lesznek bizonytalankodók, idegenkedők, de idővel megszokják. :)

Egyébként így a végén, hadd jegyezzem meg, hogy a "beteg" szót még idézőjelben sem használnám! Ez nem betegség, ez egy állapot. Vannak hátrányai, de előnyei is.

Nálunk a rokonok, barátok, szomszédok, óvóda természetesen tudja, hiszen így vették fel, h sni-s, integrálható.

Idegenekkel nem szoktam közölni, nem is foglalkozok vele, h hogyan néznek rá. Ha valaki megkérdezi, akkor megmondom miért viselkedik így, ennyi. Ez van, ez nem szégyen, senki nem tehet róla, főleg nem a gyerek.