MIért van ennyi autista?

Valahol azt olvastam, hogy az autista és a hiperaktív az új emberi lépcsőfok.

A hiperaktív lenne a feltaláló, míg az autista a végrehajtó.

Míg egy hiperaktív csapong a témák közt, nem tartja fent a figyelmét, addig egy autista szinte a megszállotságig koncentrál valamire.

Állítólag Bill Gates is aspergeres, sőt, a Szilíciumvölgy 3/4-e.

Amúgy a gyk kérdéseiből nem lehet következtetést levonni.

Ez olyan, mintha bemennél az AnonimAlkoholistákhoz, és levonnád a következtetést, hogy mindenki alkoholista.

Mindig is ugyanennyi volt, csak nem volt elég fejlett a diagnosztika, nem ismerték még ezt az állapotot. Nemrég az AOSZ elnöke nyilatkozott erről, és azt mondta, ez a "legfiatalabb fogyatékossági kategória". Csak pár évtizede ismerik egyáltalán (korábban értelmi fogyatékosnak tartották az autistákat). De hát ez ugye az orvostudomány, a pszichiátria minden területére igaz... a különböző betegségek, állapotok akkor is léteztek, amikor még nem volt nevük. :)

(Egy érintett szülő)

Persze, hogy soknak tűnik ezen az oldalon, hiszen ez a problémás gyerekek kategória, ide koncentrálódnak az ezzel kapcsolatos kérdések.

Azoknak, akik szerint az autizmus most DIVATOS:

Hogy pontosan mi történt?

Ott állt a gyerek a szoba közepén és két robotot épített éppen. Egyiket elnevezte Harrynek, mert ő a legjobb barátja. Ő az a kisfiú az osztályban, aki játszik vele és aki nem mondott neki még sosem csúnyát.

Szívszorulás egy.

De a Matthew is játszik vele, azt mondta. Csak meg kell ölnie magát hozzá.

Szívszorulás kettő.

Mi van???

Kicsit szüneteltettem a sakkpartit a nagyobbikkal, és leültem a földre a robotok mellé.

Basszus most is remegek, ahogy felidézem ezt magának.

Szóval elmondta a gyerek, hogy a Matthew azt mondta neki, akkor játszik vele, ha megöli magát, és ő nem érti, hogy ez hogyan lehet, de hisz a Matthewnak, és nagyon szeretne játszani vele.

Forgott velem a világ, elképzelheti. Közben a nagyobb is fültanúja volt a történetnek és sírni kezdett.

Pánikba estem.

Francba.

Mit tudok csinálni? Kérdések száguldoztak a fejemben. Hogy? Miért?

Aztán mondta a kicsi, hogy egy kislány elmondta neki, Matthew azért mondta ezt, mert nem akart vele játszani, és szólt is a tanítónéninek.

Patakzott rólam a víz. Miért nem szólt erről a tanítónő nekem? Erről szólnia kell.

Remegtem, a gyerek közben békésen robotozott tovább és megkérdezte, hogy kell megölnie magát az embernek…

Hibát követtem el, mert elkezdtem bőgni. Higgadtnak kellett volna maradnom, úgy tennem, mintha ez csak egy nagyon buta kérdés lenne. Azt mondani, hogy ez butaság, Matthew butaságot mondott, felejtsd el. Közben a nagyobbik sírt egyre jobban, nagyon megijedt, a kicsi meg kezdett megszeppenni.

Az járt a fejemben, hogy többet nem viszem iskolába, hogy megvárom Matthew szüleit iskola után és elküldöm őket a búbánatos *****ba meg a tanítónénit meg az egész ***** világot.

El tudja képzelni, milyen érzés ez? Hogy magyarázza el egy hétévesnek higgadtan, hogy mi is ez az egész? Egy hétévesnek, aki nem néz a szemébe, aki békésen babrál a robotjaival és közben ilyen szörnyűségek foglalkoztatják. Mit tehettem volna máshogy? Hogyan lehet egyáltalán felkészülni egy ilyen helyzetre?

Persze, azóta átbeszéltük a dolgot, de még úgy érzem, ez nem lejárt ügy. A gyomrom is összeszorul, akárhányszor eszembe jut.

Jah, hát ez van, amikor az autizmus pragmatikus nyelvi zavarral jár együtt, fel kell készülnünk ilyen helyzetekre is. De ahogy az egyik barátnőm fogalmazott: nem párnázhatom ki a világot neki.

Mondja meg, mit csinálhatok akkor?"

eZ AZ autizmusmesék blogról való.

Ki akarna ilyen "divatot" a gyerekének??

Előző vagyok, bocsi, elküldtem véletlenül.

Szóval ezen én is kiakadtam, mert ez az egyetlen létező zavar, ami egy kisgyermek fejében előfordulhat? De mást nem találtam a szakirodalomban.

Nem autista, hiszen ismerek autista gyermeket, az enyém nem olyan. Mosolyog, szeretget, az oviban egy angyal, nincsenek beilleszkedési zavarai.

Igen, tudom, hogy nincs 2 egyforma autista, de az autisták nem ilyenek.

Viszont el van maradva a kortársaitól, én látom, nem vagyok vak.

Szóval, aki hallott már problémás gyerekről egyből rávágja, hogy tuti autista a gyerekem. Na, ne már!

És én is olvastam, hogy nő a számuk. Biztos azért, mert már jobban tudják őket diagnosztizálni, de szerintem más oka is lehet, amit nem tudnak, vagy nem akarnak bevallani. Konkrétan egyesek a kötelező védőoltásokat is felelősnek kiáltják ki, persze a szakemberek tagadják.

Ha nem betegség, akkor ne is annyira nagyon toleránsnak lenni velük, igaz? Lehet őket ugyanúgy kezelni, mintha ugyanolyanok lennének, mint mások, igaz? Például, ha hülyeséget kérdeznek, akkor meg lehet mondani, hogy ez hülyeség. Vagy, hogy ne sajnáltassák folyton magukat, igaz?

Én felnőtt autistát ismerek, igyekszem úgy kezelni, mintha ugyanolyan lenne ő is, mint mások, és sok dolgával intoleráns vagyok, például, hogy állandóan írogat nekem, és hülyeségeket. De ha nem beteg, akkor megmondhatom neki, hogy ne írogasson, ugye? Nem fog örökre megsértődni, ugye?